2013. június 2., vasárnap

Napi menü

Reggeli: gombás rántotta, sajt, petrezselyem
 
 
Ebéd: marhapörkölt, saláta

 
Uzsonna: eper
 
Vacsora: marék mandula, mazsola

Hétvégi kalandtúra

Tegnap, az odaúton kellemes kiránduló idő volt. Egy darabig. Megígértem a kocsimnak, hogy amiért két hétig, amíg Ausztriában dolgoztam, mozdulatlanul és fegyelmezetten várt rám, ha hosszabb útra megyek, a kilóméter óra mutatóját feltornázhatja a 120-as jelzés fölé. Én pedig rendes boszi vagyok, álltam is a szavam keményen. Boldog volt az én kis autóm, vidáman fickándozott. Felhős lett az ég és látszott, hogy a távolban már esik. Aztán egyik pillanatról a másikra zutty! beleszaladtunk egy felhőszakadásba. Így kénytelen voltam visszafogni az én boldog kis paripámat. Egyrészt, mert a szakadó esőtől nem láttam semmit, másrészt mert nem szerettem volna, ha a kicsi kocsi épp most tanul meg úszni. . . Pár km megtétele után hirtelen kiértünk a zivatarfelhő alól, és teljesen száraz volt az út.

 
 
Aztán ma délután bepróbálkoztam egy kis tejes tejszínhabbal. Nem kellett volna. Zivatar lett az emésztőrendszerem teljes hosszában, és azóta eltelt már pár óra, de tökéletesen még mindig nem vagyok. . . Tanulság: ami nem megy, azt egyáltalán nem kell erőltetni . . .
 
 


 
 

Fél 5 körül indultunk el haza. A déli égbolton vastag, sötét felhők gyülekeztek, és hallatszott már a dörgés a távolból. "Az autóban biztonságban vagyunk, nem ázunk meg"- suhant át egy mosoly-gondolat az agyamon. Csak arra nem gondoltam, ami akkor jött, mikor kiértünk a faluból.

 
 
Kidőlt fa, eltűnt sávok, az úton keresztbe hömpölygő sárga sártenger, és hogy még érdekesebb legyen a helyzet, mindez vegyítve a dombi útról lemosott kő, tégla és egyéb törmelékkel. A kis kocsim megszeppent, de én még inkább. Úgy szorítottam mindkét kezemmel a kormányt, mintha az életem múlna rajta, és minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy a tőlem telhető legügyesebben és biztonságban tudjam vezetni az autót. Azért sikerült felevickélni a dombtetőre, ott már csak a hatalmas vízréteget kellett legyűrni, és néhány útszéli (főleg kavicslehordásos) kisebb akadályt.
 
 
Mire hazaértem, száraz volt az út, és a távolban kirajzolódott egy meseszép szivárvány. :)

Csodabogár

 

Valahogy mindig kicsit fekete bárány voltam a családban. Jó, voltak is hüle dolgaim, főleg kamaszkoromban. . .

Aztán szakács akartam lenni, amit heves ellenkezéssel nem engedett a család, mert hogy én okos vagyok, nekem tanulnom kell. Tanultam. (Van két nyelv szakos diplomám, és most külföldön dolgozom betegápolóként. . .)

Majd -még tanítóként dolgoztam- kértem egy év fizetés nélküli szabit és külföldre mentem dolgozni (Olaszországba). Neked nem jó, ami van?! Más örülne, ha lenne munkája!

Aztán végleg felmondtam és lehúztam még egy évet Olaszországban. Te tényleg nem vagy normális!

Egy év munkanélküliség után találtam újabb állást, és elhatároztam: lefogyok. De hát te így vagy jó! Így vagy egészséges! (79+ kiló voltam a 164 centis magasságomhoz. . .)

Update-ezni kezdtem, figyeltem a glikémiás indexet, hogy mikor mit eszem, és elhagytam a finomított lisztet és a cukrot. Hujuj, a család -és főleg a nagymamám- szerint így nem lehet élni!

Elkezdtem futni. Ajjaj, Timcsikém, ebbe bele fogsz halni!- mondta a nagymamám.

Ráleltem a zabra. Beleszerelmesedtem a zabkásába. De hát lassan már nyeríteni fogsz!

Aki olvassa a blogot vagy ismer, tudja, hogy milyen aranyos kis kálvárián mentem át a tejtermékekkel. Erről már sok családtagnak nem is beszélek (anyu és a hugim olvassa a blogot, ők tudnak róla, hogy nem fogyasztok tejterméket).

Ma pedig hoztam kóstolót maminak a sokmagvas kenyérből, a lenmagos kenyeremből, a kókuszos sütiből és a narancskrémes tortából. Minden ízlett neki, a gond csak akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy pl. a tortában nincs liszt, nincs tojás, nincs vaj (. . .). Meddig akarsz még így élni?!

Most komolyan: azt a szót még ki sem ejtettem a számon, hogy paleo ;-)

(Megjegyzés: még mindig két fülem van, működik a két fül módszer ;-) )

Kesudió

Fahéj itt
Curry ittitt
A füvesember tanácsai itt
Pekándió itt
Avokádó itt
Mandula itt
Kókuszzsír itt
Lenmag itt
Szezámmag itt
Mák itt
Útifű maghéj itt
Tökmag itt



kép

Miért jó?

Nagyon jó vas-, kálium-, magnézium- és cinkforrás. A cink elősegíti a sebek gyógyulását, befolyásolja az agyműködést, vastartalma pedig elősegíti a növekedést, fokozza a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet, enyhíti a premenstruációs fájdalmakat. A benne levő kálium szívbetegségek és magas vérnyomás ellen hatékony, magnéziumtartalma megnyugtatja a fáradt idegeket.

Zsírban és fehérjékben gazdag, telített zsírsavakban azonban szegény. Bár szénhidráttartalma a többi diófélénél kicsit magasabb, koleszterint nem tartalmaz. Telítetlen zsírsavai csökkentik a keringési betegségek kockázatát, fogyasztása fokozott teltségérzetet is kelt. (forrás itt.)