Nagyon gyors ez a világ. Rohanunk egész nap, kapkodunk, de nem beszélek többes számban. Tehát rohanok, kapkodok, ezt is gyorsan kell, az tegnapra jobb lett volna, határidők tömkelege. Hétfőn és csütörtökön a napközi után rohanás az orvoshoz, várni, kezelés, este hazaesek, ott vár az otthoni műszak. Jövő héten kedden rendkívüli szülői plusz továbbképzés, péntek délutánra is program, vasárnapra is iskolai, estébe nyúló. Hiába nincs gyerekem, ennem, tisztálkodnom, takarítanom, boltba, bankba mennem, mosnom, mosogatnom (...) nekem is kell, és általában ezek maradnak el. És újabb csekk jött, a kocsit le kéne vinni a szervizbe és végre egyszer kiporszívózni, és sorolhatnám.
A suliban eddig is ott voltam 90%-ban 8 órában, az itthoni készülést még sosem számoltam, nem kevés. Ma volt a megbeszélés a változások miatt. (Ja, taníts, készülsz órára, de nincs, mert ad hoc megbeszélés van, de hozd be a lemaradást és a tanmenettel is stimmeljen az e-napló...) Egyik kollegám lett a kinevezett vezető, akadályoztatása esetén a másik kolleganőm. A feladatokat leosztották hármunkra. A KELLO-t, a KIR-t és az útiköltség elszámolást örököltem, meg a mohácsi tankerbe járást. Mondjam a véleményem? Azok után, hogy a "véletlenül" megmaradt szabimat kiírták múlt hétre és jövő hétre, amikor is konkrétan dolgozom, de ugye benzinpénzt nem kapok, mert papíron szabin vagyok, tehát még én fizetek azért, hogy bejárok dolgozni? Én már semmit nem mondok.
Ami tény: elvileg heti 40 órára vagyunk felvéve, gyakorlatilag mindenki a letanított órák számával jön, ami 22-25, tehát ebbe belefér. Mi? Hát minden. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen kukacoskodó, de konkrétan az a helyzet, hogy a tervezett, nagy port kavart túlóra törvény egészen egyszerűen már régóta él. De erről sem alkotok véleményt.
Sokat, nagyon sokat redukáltam már le a tanító-elánból. Tartok olyan órákat is, amikre nem vagyok büszke. Mert eléri ugyan az óra a célját, de nem olyan, amilyen lehetne. Ma is bent voltam nyolc órát. És nem végeztem. Tanítás után E-kréta, e-napló, papír napló, tanmenetek, verskeresés a karácsonyi műsor német blokkjába, útiköltség összesítő, szótárrendelés lefixálás (...)... Aztán hazajöttem. Ezer dolog lett volna még, hivatali, kitöltendő, leadandó, és ugye órákra készülni nem volt idő. Okosnak kell lennem, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
Ami tény: elvileg heti 40 órára vagyunk felvéve, gyakorlatilag mindenki a letanított órák számával jön, ami 22-25, tehát ebbe belefér. Mi? Hát minden. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen kukacoskodó, de konkrétan az a helyzet, hogy a tervezett, nagy port kavart túlóra törvény egészen egyszerűen már régóta él. De erről sem alkotok véleményt.
Sokat, nagyon sokat redukáltam már le a tanító-elánból. Tartok olyan órákat is, amikre nem vagyok büszke. Mert eléri ugyan az óra a célját, de nem olyan, amilyen lehetne. Ma is bent voltam nyolc órát. És nem végeztem. Tanítás után E-kréta, e-napló, papír napló, tanmenetek, verskeresés a karácsonyi műsor német blokkjába, útiköltség összesítő, szótárrendelés lefixálás (...)... Aztán hazajöttem. Ezer dolog lett volna még, hivatali, kitöltendő, leadandó, és ugye órákra készülni nem volt idő. Okosnak kell lennem, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.