Tesós kép, olyan 3 éves. Siófokon, a szülővárosomban találkozott Budapest és Mohács.
A húgom csodaszép szemét 2 napja műtötték (sok k.ovid miatti halasztás után). 8 mm-es varrott sebe van. Azt mondja, úgy érzi most, mintha egy egész szempillasor lenne a szemében. Pihen, pihenteti a szemét. Ráfér a nyugalom.
Irdatlan a hőség. És évről évre rosszabb. Nem pesszimista vagyok, hanem realista: hamar rossz vége lesz ennek (is). A pénzért, hatalomért, elvekért egymást marók és bárkit tönkretevők, a most nagyon magasan lévők (magukat magasan érzők) gyerekei, unokái is ugyanúgy szenvedi-fuldokolni fognak, mint a többi, rabszolga közjószág, és semmit nem fog érni a pusztulásban a zsebüket lehúzó arany vagy pénzköteg. (Nem szeretnék gazdag lenni. Borzasztóan nehéz megélni a fizetésből, ez is szinte hétről hétre nehezebb, ahogy mennek felfelé az árak, mégse vágyom gazdagságra. Egy anyagilag nyugodt élet megfelelne, de ez illúzió. Igyekszem a meglévőből kihozni, amit tudok. Már ez sem tart sokáig.)
Hétfő hajnalra egész jó hűvöset mondanak. Ha a hasam is engedi, főzök pár napra. Ma -mivel fullra befagyott a kis fagyasztó rész és így lent már nem hűtött- kénytelen voltam leolvasztani a hűtőt. Két hétig biztosan bírja majd, így el fog állni, amit dobozolok.
Most még élvezem kicsit, hogy a 27-28 fokos lakásba be-belibben egy-egy 26 fokos légáramlat a mindenhol kinyitott ablakokon, aztán alvás.
