Szombat

Munkanap. Nem a mai volt hosszú, hanem a munkahét sok extrával. Meg amúgy a hét máig is. Hatalmas változásokkal. Amik számomra az elkövetkezendő időszakban sok elfoglaltsággal fognak járni. Úgyhogy -mivel nem tudom a 24 órás napot hosszabbá varázsolni- minden eddiginél ügyesebben, praktikusabban kell beosztanom az időmet. Igyekszem bízni abban, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, hogy ami jön: fogadni, ami megy: engedni tudom. 

 

Szombat

Tesós kép, olyan 3 éves. Siófokon, a szülővárosomban találkozott Budapest és Mohács.

A húgom csodaszép szemét 2 napja műtötték (sok k.ovid miatti halasztás után). 8 mm-es varrott sebe van. Azt mondja, úgy érzi most, mintha egy egész szempillasor lenne a szemében. Pihen, pihenteti a szemét. Ráfér a nyugalom.

Irdatlan a hőség. És évről évre rosszabb. Nem pesszimista vagyok, hanem realista: hamar rossz vége lesz ennek (is). A pénzért, hatalomért, elvekért egymást marók és bárkit tönkretevők, a most nagyon magasan lévők (magukat magasan érzők) gyerekei, unokái is ugyanúgy szenvedi-fuldokolni fognak, mint a többi, rabszolga közjószág, és semmit nem fog érni a pusztulásban a zsebüket lehúzó arany vagy pénzköteg. (Nem szeretnék gazdag lenni. Borzasztóan nehéz megélni a fizetésből, ez is szinte hétről hétre nehezebb, ahogy mennek felfelé az árak, mégse vágyom gazdagságra. Egy anyagilag nyugodt élet megfelelne, de ez illúzió. Igyekszem a meglévőből kihozni, amit tudok. Már ez sem tart sokáig.)

Hétfő hajnalra egész jó hűvöset mondanak. Ha a hasam is engedi, főzök pár napra. Ma -mivel fullra befagyott a kis fagyasztó rész és így lent már nem hűtött- kénytelen voltam leolvasztani a hűtőt. Két hétig biztosan bírja majd, így el fog állni, amit dobozolok.

Most még élvezem kicsit, hogy a 27-28 fokos lakásba be-belibben egy-egy 26 fokos légáramlat a mindenhol kinyitott ablakokon, aztán alvás.

Szombat

A hőség miatt napok óta szörnyen rosszul alszom. Tegnap bejött a beharangozott vihar, örültem, mint egy kisgyerek a játéknak, hogy végre esett és jó hűvös lett. Kint. Ahogy csökkent kint a hőmérséklet, hiába volt minden nyílászáróm teljesen kitárva, bent úgy mutatott folyamatosan többet a hőmérő. A falakból, de még a bútorokból is csak úgy áradt a forróság, a magas páratartalom mellett most aztán igazi szauna lett az albérlet. Irtó nehezen aludtam el. Újabb vihar jött még éjfél előtt, felkeltem becsukni az ablakokat. Utoljára fél 2-kor voltam fent, pisilni kellett, és ekkor újra kinyitottam mindent és aludtam óracsörgésig. (Azért kelek órára, mert még 6 előtt, ha bekapcsolom a terasz ajtónál a kölcsön ventilátort, tudok hideg levegőt bejuttatni a lakásba, meleget meg ki.)

Reggel irtó jó idő volt kint. Csak ültem a teraszon és élveztem, hogy szinte fázom. Délelőtt átugrott M. hozott néhány dolgot a piacról (csírát, paprikát, paradicsomot, margarétát, málnát, köszönöm!). A napok óta tartó szenvedős (nem-)alvás kipurcantott rendesen. Délelőtt fél 10 körül lefeküdtem aludni, az órát beállítottam fél 2-re, mert azért van itthon (is) dolog, ha nem csörög, szerintem alszom reggelig.

Mára laza napot "terveztem". Azért az idézőjel, mert a legfontosabb: nincs terv. Tegnap -a szokásos módon- egy papírra felírtam, mik azok a dolgok, amiknek meg kell lenniük, de egyik sem határidős, egyik sem kell azonnal, szép lassan ráérek velük.

Egyszerűen mesés nyári nap volt a mai. Nem volt kánikula, nem égette ki a nap az ember bőrét, csend volt, kék ég fehér tejszínhab-felhőkkel, az árnyékban csodásan kellemes meleg, jár a levegő, nem voltak egész nap csukva az ablakok.

Nagyszerű, hogy három háznyira van egy kis erdő, park. Erre sétáltam ma. Csak ráérősen, szemlélődve, élvezve, hogy a tegnapi vihar egyelőre elűzte a kánikulát. És még a boltba is beengedtek 1 perccel a zárás előtt. (Egészen egyszerűen boltba indultam, aztán mégis előbb a séta mellett döntöttem. Igazándiból fogalmam sem volt róla, mennyi az idő, csak itthon láttam, hogy tényleg záróra volt már, amikor a bolthoz értem. Pur kenyér kellett csak a holnapi reggelihez.)

Szerintem korán megyek ma aludni, irtó fáradt vagyok, kihasználom, hogy van lehetőségem egy kis lazításra.

 

Szombat

"Ahogy fent,

úgy lent.

Ahogy kint,

 úgy bent."

Szombat- időutazás

Fél 6-tól fél 9-ig vasalás. Reggeli. 9-től délig hátsó szoba (szanálás, pakolás, takarítás). Az emlékes dobozomban még mindig ott lapul az óvodai nagy borítékom, benne az ovis munkáim. 3 éves 3 hónaposan festettem:

... és így rajzoltam. Cuki. 😊

És 5 és fél évesen, nagycsoportban így képzeltem el a tanító nénimet:

(És volt némi dyslexia gyanú is a kép alapján, aztán a suliban nem volt mégse semmi gondom szerencsére.)

Ez már főiskolás koromból való. Rajzolni még úgy ahogy tudtam, festeni kevésbé. Mindenesetre ez volt a fejlődésem csúcspontja, azóta már csak visszafejlődik a kézügyességem. 😆

Délben gyors ebéd. Aztán hátsó szoba tovább 5-ig. 5-6-ig edzés. 6-tól főzés. Negyed 8-kor gyors vacsora.

Cucc összekészítése holnapra, alvás.

(Megint jót pihentem. 😅)