Bölcs

"A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod."

 (Szepes Mária)

 

 

Útra készen

Készen van a csomagolás. Nem tudom, hogy csináltam: kicsit kevesebb a cuccom a múltkorinál, de sokkal nehezebb...

 

Viszont a szívem egy fokkal könnyebb: tudom, hova megyek, ismerem a lehetőségeket, és hálás vagyok ezért a munkáért. Ha olyan gyorsan letelik majd a kinti két hét, mint a mostani itthoni két hét elrobogott, akkor nagyon hamar itthon leszek újra :)

 

Megjegyzés: Ha nem ennék kicsit másképp, mint 3-4 éve, akkor a piros utazótáska nem is kellene, elég lenne egy sokkal kisebb... De amiben lehet, abban szeretek biztosra menni. :)

 

Fáj a szívem, hogy megint itthon marad az én kis 007-es készletem. Ha minden a terveim szerint alakul, egy hónap múlva jöhet velem! ;)

 

Utolsó csekkolás, aztán ledőlök kicsit. Hajnali kettőkor indulás!

Csomagolás, dobozolás

Marcsitól (utastársam az osztrák buszon) kaptam egy szerencse-katicát. :)

 

 

A reggeli és tízórai után (megint egyben ettem meg) elkezdtem a pakolást.

 

Majd ebéd (tonhalas tészta).

 

Uzsonna egy adag saláta volt.

 

A ruhás csomagom kész, a hűtőt már kihúztam, akkuk már tegnap "befagysztódva", és kész a kajám az útra: meggyes túró, sárgarépa, narancs, alma. Minden megpucoltam, meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, hogy könnyen lehessen enni és hogy ne kelljen még egy valami a héjnak, csutkának...

 

Most összerakom az egyebeket és a hűtőből utazó dolgokat.

Viszem Steffit is :)

Kungfu

2011. nyara volt, amikor a tesóm gyerekei először jöttek hozzám nyaralni. Kegyetlen meleg nyár volt. Rengeteg programot terveztem már előre, amiből sok meg is valósult. Egy tökéletes, nagyon szuper nyaralás kerekedett az egészből: utaztunk, autóztunk, strandoltunk, játszottunk, sütöttünk, főztünk, múzeumoztunk, működő vízimalomban jártunk (...) és rengeteget nevettünk.

 

Az egyik napon Abaligetről hazafelé megnéztük Pécset. A tévétoronyból hazafelé bementünk a mekibe. P-t nem kellett félteni az egészségtelen "bezabálástól", mert ő gyakorlatilag fényevő, akkor is csak egy kis krumplit evett és rántott pipit "ajándékos menüben". M. hihetetlenül okos és értelmes gyerek, akkor is cézár salátát kért. És akkor még nem is gondoltuk, hogy ezzel a mekilátogatással új fejezet indul a család történetében...

 

 

Történt ugyanis, hogy P. játékot választhatott a menühöz. Nem volt semmi különös a kínálatban, rámutatott egy kis figurára, aki gördeszkázni tudott. Megettük a kaját, beszálltunk a kocsiba, hogy hazamegyünk. A kis játékfigurával mit sem törődtünk, rakták a gyerekek is ide-oda, mi is: sehol nem volt jó helyen. És akkor valahogy a műszerfalra keveredett. Ott állt karba tett kézzel (a gördeszkája már eltűnt), és nézett. Engem nézett, bámult rám. Azt nézi, hogy vezetek? Mit akar ez tőlem? Idegesített. Le nem vette rólam a szemét. Megkértem G-t, vegye le onnan. Levette és hátradobta a gyerekek közé. Ők meg vissza. Jó kis nevetős kalamajka lett az egészből, és amikor hazaértünk, már neve is volt: Kungfu Panda, becenevén Kungfu. Ültünk a parkolóban, és tanakodtunk: ha senkinek nem tetszik, dobjuk ki! De akkor már olyan "ereje" volt, hogy eldöntöttük: ahhoz, hogy ne legyen velünk, de mégis valahogy megmaradjon, odaajándékozzuk majd a tesómnak! Remek ötlet volt, a hugim ugyanis kapásból meglátta a lehetőséget: Kungfu lesz a család világutazója!

 

Ez a csapat indította útjára, és azóta Kungfu tényleg rengeteg helyen megfordult. Járt Bécsben hajóval, velem Knittelfeldben, Amsterdamban repülővel, Angliában, Magyarországon is sok helyen, és hamarosan egy 1800 km-es autós túrára indul!

 

Volt P-őr a kórházban:

 

Metrózott (Medve Úrral, a Baráttal):

 

Ült repülőn:

 

Mozizott:

 

Járt Velencében is:

 

A "nemszeretem" játékból családi történelem lett. És Kungfu él és virul, ott van minden családi eseményen, és egyre többen jelentkeznek, ha utaznak, hogy elviszik magukkal, hadd lásson világot. Jó utat az 1800 km-es autós túrához, Kungfu!

Reggeles, megjegyzéses, készülődéses

itt

Ó, hát ez most egy ilyen reggel: de nem dőltem vissza :)

 

Holnap hajnali 2-kor indul a menet, utazom vissza Ausztriába. Ez az első visszautazás, de hála az égnek van már tapasztalatom a csomagolásban, tudom, mit fölösleges vinnem és mi az, amit még pluszban kell a múltkori, első úthoz képest. Legszívesebben edzenék, de most fontosabb, hogy készen legyen a csomagom.

 

A csomagolós listára felkerült még a hajszárító, fagyasztott zöldség, meggy, hal és csirkemell, Steffi, a csodaserpenyőm, az ajándék pálinka.

 

El kell még készítenem az úti kajámat. Most nem szendvicset viszek, mint a múltkor, mert habár nagyon finom volt, a 6-8 órás úton leginkább aludni fogok és biztosan végig ülni, ahhoz pedig nincs szüksége a szervezetemnek a kornspitzes CH-bevitelre.

 

Ha kész a csomag, felírom még, hogy indulás előtt mit kell kikapcsolni, elzárni, kihúzni (...), és akkor már enyém a nap.

 

Nagyon jó, hogy már tudom, hova megyek, tudom, mik kint a határok, milyen lesz az időbeosztásom. Nekem ez biztonság-érzetet ad.

 

A heti menüterv az első kinti hétre kész (itt), az edzésterv egyelőre a fejemben (4 egy hete elkezdett edzés + 2-3 harminc-negyven perces kardio).

 

Na, indulok is, mert repül az idő...