Csütörtök. Munka. Délután megbeszélés. Aztán háiorvos. Csúszás, sokat kellett várni. 24 órás vérnyomásmérés kiértékelés: tökéletes, (a doktornőt idézve) "nagyon szép".
Majd rohanás tovább egy időpontra. Csodás beszélgetés egy volt kis tanítvánnyal. Fél 6-ra értem haza. Dolgozatjavítás, Kréta (........).
Péntek. Munka először B-on...
... majd Sze-ben. Elmenetem egy bemutató órára (nagyon szuper volt. Imádom a bemutató órákat, mindig sokat tanulok ezekből.) 2-től szakmai nap. Találkozás régi kollégákkal, nagyon jó. Még kis bolt, aztán haza.
Holnap Budapest, vezetés. Húgom és "kis"lánya szülinapja. És együtt leszünk heten. Immár 7 felmőtt, hiszen a húgom gyerekei is felnőttek. Nagy asztal lesz, amiért nagyon hálás vagyok.
(Kemény napjaim vannak fizikailag is, lelkileg is. Január 6-án halt meg anyu, 26-án temettük, kínlódtunk mami miatt, hogy megmondjuk-e neki, apunak január 18-án volt a születésnapja. Végeztem az antibiotikum kúrával, a tályogom fele akkora, de még így is nagy, sajog az a fogam, a szívszorításom csökken, de még megvan. A suliban komoly lelkifurdi, hogy meglátásom szerint képtelen vagyok hatni a mai gyerekekre. Nagy pozitívum, hogy Sze-ben több németes van és tudok velük "szakmázni", kérdezni, ötletelni. MAximálisan úgy érzem, hogy sok szempontból nem ott vagyok/tartok, ahol lennem/tartanom kellene/lehetne. Hogy nem vagyok képes a határozottságra és a döntésre, hogy kimondjam, amit ki kell, a kommunikációra. És ezzel nem kicsit ártok magamnak.)
(Nem tudom folytatni, nagyon fárast vagyok.)
