2025->2026

2024->2025 itt

2023-ban anyuval egy kemény évet és egy mindennél keményebb október-november-decembert éltünk végig, míg végül 2024. január 6-án átért a szivárványhídon.

A 2024-es év elsősorban lelkileg volt pokoljárós. (Anyu után májusban elment mamikám is, az évben még R., J és a többiek...)

A 2025-ös fizikailag volt rémálom. Konkrétan februártól év végéig beteg voltam. Alvásklinikai vizsgálatok, szemészet, bőrgyógyászat, számtalanszor sürgősségi osztály, heveny hörghurut, hólyaghurut, 5 hónapig akut vese és vesekő gond kórházzal, kétszer mentővel, sok-sok kontrollal, röntgennel, kibírhatatlan, folyamatos fájdalmat okozó DJ katéterrel, vesekő-zúzás (sikertelen, de roppant fájdalmas); utána teljes bal oldali mozgás-beszűkülés; fogászat folyamatosan, fogorvosi hétvégi ügyelet Pécsett; lábujjköröm húsba növés; év végére még egy rendes "valami" hasmenéssel, borzalmas hányingerrel és rossz közérzettel.

A vese probléma miatt csak október közepén kezdtem dolgozni, idén a régi sulimban és Sza. helyett most Sze-be kell áttanítanom, azaz minden nap kell lennem mindkét iskolában, folyamatosa autózás, cipekedés, kétfelé gondolkodás (...). Kegyetlenül megterhelő.

2025-re hopp, felszaladt 10 kiló. Nagyon érzem, kellemetlen, mert hát többet kell cipelnem, nem férek bele a ruháimba, és nem szívesen nézek tükörbe. Mondjuk ennél sokkal nehezebben fogadom el, ami az arcomból lett. Nem csodálkozom a látványon, elég, ha az anyuval való kálváriára és a tavalyi betegség-cunamira gondolok. (Viszont vannnak dolgok, amiket megttehetnék azért, hogy javuljon a látvány.)

Ősszel kezdtem el járni Zs-hoz szomatodrámára. Mert éreztem: segítség kell. Anyu sem szeretne így látni, és egyszerűen nehezen boldogultam a mindennapi életben. Már az első  alkalom segített. Havonta egyszer megyek Zs-hoz, és én érzem magamon az apró előrelépéseket, a változást. (A változtatásig még van miben fejlődnöm...)

Nincs újévi fogadalmam. Van, amit szeretnék: elsősorban megerősödni testileg, lelkileg. Szeretném, ha el tudnám dönteni (az élet több területén), mit is akarok, aztán azt, hogy ezért tenni és képes legyek. Ha kívánni lehetne, egészséget kívánnék magamnak és mindenkinek. Az én mamikámtól 49 évig hallgattam, hogy "Timcsikém, csak egészség legyen!". És milyen igaza volt!

Nektek emellett azt kívánom, legyen olyan évetek, amilyet szeretnétek.

Mini túra

Reggelre Mohács befehéredett. M. megnézte a neten a Misina webkameráját: irány Pécs!

A 2025-ben felugrott 10 kiló érezteti hatását. (A képen nem látszik, mert nem szemben állok.) Indulás előtt meleg öltözet keresése. Cipő pipa, nadrág is. (Három naci jön rám, mínuszokra jó a meleg, plusz 15 foktól a vékony zöld, amúgy meg a farmer, úgyhogy ezen nem kell agyalnom.) Kabát. Amit í múltkor Siófokon vettem, az nagy méret, azaz vastag kardigánnal is kényelmes, viszon nem télikabát. Ma pedig Mohácson induláskor szakadt a jégkása, az a kabi szétázik 10 perc alatt. Oké, eltettem a régi kabátomat, hiába alig jön rám, de csisszre még rendben. Ez alá viszont nem tudom felvenni a vastag kardimat, mert egyszerűen nem fér alá. Rendben, vegyük elő a régi hosszú kardigánt, ami vékony, de meleg. Igen ám: csakhogy az is kicsi. Nagy húzkodások-nyújtások árán magamra húztam, rá a kabát, hát mozgástér nagyon kevés maradt, de nincs más... 

A kisvasúti parkolótól mentünk fel a toronyig. A no name cipőm kitűnően vizsgázott: meleg is, nem ment bele a hó, nem ázott át és kiválóan tapadt a havon. (Meg kellene keresni a gyártóját és tőlük venni téli gumit a kocsira.)

TV torony.

Álom szép volt.

(A hegyre fel cipzároztam kifelé a kabátomat, folyt rólam a víz. Nagyon lassú tempóban mentünk, meg-megálltam inni. Lefelé majd megfagytam, a végére azért bemelegedtem. Figyeltem az ivásra és a pisilésre is, muszáj.)