Csütörtöktől hétfőig

Múlt héten még dolgoztam. Nagyon (NAGYON) meleg volt...

Voltak még kész páylázati művek, azokat beküldtem a Neue Zeitungba...

... ki-kijártam pihegni, de kint is olyan meleg volt, mint bent...

... képtelen voltam MINDENT el- és átpakolni, maradt még egy kupac az aszalomon (ami negyed akkora -és kicsivel még annál is kisebb- az előzőnél, de nagyjából rendben hagytam ott az utolsó munkanapon. És a tanév végi (igazgatói) beszámolót is befejeztem.

Körbevettem magam azzal, ami fontos (gyerekektől kapitt aranyosságok, egyebek):

Rengeteget alszom szombat óta. És rengeteget pihenek-bóbiskolok. És nem ébredek frissen, sőt. Egyetlen kifejezéssel tudom jellemezni azt, ahogy érzem magam (főleg felkelésnél, de amúgy egész nap, minden nap): mint akit megmérgeztek. Fejfájás, szédülés, "kóma", erőtlenség, energiahiány (...).

Igyekszem egyszerűen étkezni.

Vannak csodák: kikerült a teraszra még nyár elején ez a kis kukorica virág, mert "meghalt". Keresztanyum mondta, hogy ők a gumóból életre tudnak kelni, és lám, a gyógyító sarok gyógyított, mert él, két levelet már hozott.

Volt kolléganőm (Ausztriába jártunk együtt ápolni) hatalmas telkéről hoz haza idény dolgokat, a szomszéd lépcsőházban lakik, oda kell csak átmenni az önkiszolgáló és becsületkasszás "pultjához", hát voltam is. Kincsek:

Főzés szombaton: magával sűrített petrezselymes borsófőzelék, tükörtojás (és tárkonyos zöldbab leves).

Nem lakásfelújítás, csak takarítás, de ugyanígy érzem... Suliidő alatt nem sok mindenre voltam képes, és M. is minimum a felét csinálja, de valahogy nem akar véget érni, főleg a portalanítás. (Mert nem vicc: megcsinálod, és egy óra múlva megint kezdheted...)

Vasárnapi reggeli:

Hétfő

Tegnap is korán ébredtem, ma is 5 után. (A fentebb említett borzalmas mérgezett érzésből pár százalékkal jobban érezve magam) nekiláttam a főzésnek. Tegnap este megcsináltam a pörköltet, ma cukkini krémleves, tökfőzelék készült és feltettem a terápiás levest.

Fél 8 körül fent volt a kaja, amikor elkészült a cukkinis leves, akkor reggelizetem azt.

Ebéd:

Délelőtt is aludtam egyet, aztán ebéd után is.

Este leszűrtem a terápiásat, porcióztam.

És vacsorára abból ettem gazdagon: vele főtt répával és hússal, tésztával.

Most beraktam a fagyóba a terápiás leves adagokat, és lassan alvás, hulla fáradt vagyok.

Félelem és bátorság

 

„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy cselekedsz a félelem ellenére."

„Tedd mindig azt, amitől félsz.” – George Bernard Shaw

„A félelem csak akkor szűnik meg, ha megtesszük azt, amitől félünk.”

kép

"Fogzási"

Kb fél év fogászati időpontjai. A lista nem teljes, volt, amelyik papírt eldobtam.

Fél év alatt kábé 15-ször voltam ebben a fogászati rendelőben, amelyikbe most járok. Emellett volt másik is nem egyszer, és Pécsett is jártunk a fogászati ügyeleten. Szinte -átlagban- másfél hetente fogorvos. Fél év alatt 4 foghúzás. Több gyökérkezelés, egy töméscsere. És sok szuri, rengeteg fájdalom...

Ma egy darabokban lévő fogamat vette ki a szájsebész, ami akkor kezdett letöredezni, amikor anyu haldoklott. Mivel gyökérkezelt fog volt, a gyökércsatorna az "agyamig" nyitva, muszáj volt kivenni. Fél óra alatt megvolt. Nagyon gyorsan ható injekció(kat, hármat) kaptam, aminek nagyon gyorsan el is múlt a hatása. Ismerem magam: 10-ből 9-szer óriási fájdalom jön a foghúzás után, így amint hazaértem, vettem be gyógyszert. Szerencsére el is nyomott, aludtam két és fél órát.

Amióta az első fogaim kibújtak, gond volt velük, hát persze, hogy ma sem ért véget a fogászati "pályafutásom", megkaptam a következő időpontot:

Mert sajnos a nyár már teljes egészében foglalt...

Ettem is: főztem krumplit, répát, ezt tettem a terápiás levesembe.

Lementem még a boltba (bár nehezen vettem rá magam a fájdalom és a tényleg embertelen hőség miatt), vettem még krumolit és répát, holnap még biztosan ez lesz az étkem teráoiás levessel.

Ma délelőtt online értekezlet volt, holnap viszont 7-re be kell menni. Tudom, hogy jön a lehűlés, de délelőtt még nem... Isten úvjon mindenkit, aki ebben az időben nem lehet klimatizált helyen.

Hétfő és anomáliák

Ma hajnali 5 után ébredtem magamtól. Amint lelket vertem magamba, már kezdődött is a főzés még a naagy meleg előtt, nem mintha már ekkor is ne lett volna meleg... Van még néhány anyu-befőtt...

... a cseresznyéhez és az őszibarackhoz tettem még saját natúr epervelőt és fagyasztott meggyet...

... ebből lett fél 6-ra gyümölcsleves. És fél nyolcra elkészült a krumplipüré és a rántott cukkini is. Tanév végi beszámoló írás, küldés. Aztán város (vásárlás a sulinak, M-nak gyógyszertár, zöldséges, Yettel-ügyintézés...). Ebéd.

Pihi. Mosás. Teregetés. Nem vicc: amire végeztem vele, az első 2 felső megszáradt, vihettem is be...

Terasz növényeim balra, jobbra -szintén itt- anyu orgonája.

😂💜

Eseménynaptár átnézés, kiegészítés, küldés. Idei tanévi továbbképzéseim listája, küldés. Versenyeredmények összeírása, küldés. 

Vacsora: kacsazsíros kifli, paradicsom, kovászos uborka (saját, 2 nap alatt megérett a teraszon, én még ilyen finomat nem ettem).

Hamarosan alvás, holnap zsúfolt nap (reggel értekezlet, 11-től szájsebészet...).

 

Csütörtöktől vasárnapig

Irdatlan meleg volt az épületben (is). 

Csütörtökön reggel 7-re mentem, délután jöttem haza egy órára, aztán vissza az évzáróra.

Este 7-kor jöttem haza. Amúgy is hosszú volt, a hőség miatt pedig szinte elviselhetetlen.

Pénteken is bent voltunk. Nem tudtam 8-ra menni. Amikor -időben- felkeltem, olyan fokú fejfájás gyötört, amilyen még talán sosem. Minden agysejtem elementáris erővel akart kitüremkedni a szemgolyóimon, az összes koponyacsontomon, a fülemen és minden pórusomon keresztül. Szó szerint nem láttam, őrjítő volt a fájdalom. Ittam, sót nyaltam, izotóniás ital ment. Nem mertem autóba ülni. Fél 9-re szedtem össze magam annyira, hogy végül elindultam. A fájdalom egész nap nem csökkent, a tartós hőség (31 fok volt bent) sem segített. A munkahetes lépésszámok...

A fejfájás maradt szombaton is, kicsit javult. Hja, a klímában voltam egész nap, de az agyam nagyon nehezen hűlt.

Leginkább feküdtem, bóbicáltam, aludtam.

M. készített kovászos uborkát.

A vasárnap is a lakásban telt, klímában, kisebb ténykedésekkel, pihenéssel. A fejfájás javult, de még mindig nem múlt el.

A változatosság kedvéért a jobb lapockámnál lett 7 csípésem...

Még 3 ilyen kegyetlenül forró nap az időjósok szerint, hát gatyafelkötős még klímás lakásban is...

Szerda

...

Reggel 7-től 3-ig munka. Pakolás, emelés, cipelés, lépcsőzés, szortírozás (...) 30 fokban. Csak az ottani lépésszám:

Jelenleg így fest az asztalom, vagyis közös asztalunk B-vel, ezen osztozunk majd ketten.

Hazafelé gyors bolt, otthon főzés. Ettem, aztán kénytelen voltam ledőlni. Nincs olyan porcikám, ami ne fájna úgy, mintha megvertek volna...

Jobb idő (hűvösebb) nem mostanában lesz, sőt... 

És most alvás, a holnapi sem lesz egyszerűbb nap és délután évzáró.

Hétfő

Munkanap. Sajnos van is munka elég. (Nem viccelek: ha nyáron egy nap szabit sem adnának ki, simán végig lehetne dolgozni, sőt szerintem még akkor sem végeznénk...) A tanáriban:

Még mindig lassan haladok, nagy a kupi...

... viszont haladok.

A narancssárga jelölésnél már az átválogatott, rendszerezett dolgaim, a lila is kész, de annak a 2. polcon lesz a helye, ha a még ott lévő mappákkal végeztem.

Csak a munkabeli jövés-menés:

Más.

Még nem nézek úgy ki, mint 20 éve a legkerekebb formámban.

Attól még elválaszt majd' 20 kiló. Viszont ezzel a plusz 10 kilóval is simán visszajönnek azok az érzetek, érzések. Hogy amire lemegyek a 70 lépcsőn, fújtatok, leizzadok. A combjaim összedörzsölődnek. Fájnak az ízületeim, főleg a térdem. Felfelé a 70 lépcsőn nem bírják a comb izmaim (sokszor előfordul, hogy meg kell állnom és koncentrálnom arra, hogy farizomból lépjek a lépcsőn). Erősebben izzadok. A ruhatáram egy vicc: amelyik póló két napja még jó volt, ma már feszül. Viszont ott van a képeken a jobb oldal is: kegyetlen sok munkával, de tudtam változtatni. Ha most hormonális is esetleg a hízásom (az étkezésem nem ad rá okot), el kell kezdenem mozogni (KELL!), mert muszáj. 50+-osan nem szabad hagynom elvesztenem az izomtömegem ekkora részét, és amúgy is: tutira nem ülő életmódra lettünk teremtve (abból gondolom, hogy érzem a roppant kártékony és fájdalmas hatásait).

Kegytlen a hőség... És nem is lesz váktozás a hónap végéig, sőt. Tudom: túléltük már párszor, most ráadásul klíma is van a lakásban, egy szavam sem lehet. (No de a klíma sem természetes dolog, a légcsövem, a torkom, a tüdőm, az ízületeim nagyon megsínylik, viszont nélküle.... hát nem is akarok belegondolni.)

Vasárnap

Nagyjából pihenőnap. Reggel korán feltettem a terápiás csontlevest, aztán egész délelőtt pihentem-filmet néztem-bóbiskoltam.

Tíz körül ettem egy banánt reggelire.

Egykor ettem egy nagy tányér terápiás levest főtt répával és tésztával.

Ebéd után megint fekvés-filmezés-bóbiskolás. 

Estére elkészült a terápiás, szűrtem-porcióztam-mosogatógépet indtottam.

Kaptunk házi cukkinit.

Készítettem belőle (kettőből) rántott cukkinit, volt itthon 5 kisebb krumpli, abból püré lett, ez volt a vacsora. Ha holnap nem felejtem el, veszek kókuszsűrítményt és készítek cukkini spagetti carbonárát, a saját, régi recim alapján.

A 10 napos előrejelzés...

... hát ... hát ... hát... Itthon van klíma (hála a Magasságosnak!!!), de a suliban nincs, nem tudom, meddig fogom bírni a 30 fokos tanáriban... Pedig van munka sok, adminisztráció is, pakolnivaló is... Ja és még a másik sulimban is....

Vannak "gondjaim" magammal. Fizikai is, lelki is. Igyekszem ezekkel senkit nem terhelni addig, amíg tudok megoldást. Bennem már zajlanak olyan változások, amik kívülről még nem látszanak. De muszáj meglépnem: magamért. Ha "kézzel tapintható" lesz mások számára, nem mindenki fogja érteni. De ahogy egy roppant kedves főiskolai tanárom mondta: "ü baja".