Május 3.: vasárnap, Tímea, Anyák napja

Csodás reggeli fények, nem adja vissza a fotó, de a kapor gyönyörűen nő.

A saláta is.

A balkonnövények is.

Bármerre nézek a teraszról, minden zöld.

Délután kávé és (saját) süti. Névnapos. Itt is köszönöm a sok-sok köszöntést!

M-tól.

Most nem annyira vészesen hullik a hajam, de két év alatt minimum a felével kevesebb. (Onnan tudom, hogy érzem a kezemmel is, ha beletúrok. És ha copfba teszem, régebben alig tudtam egyszer áthúzni a hajgumit, most 3-szor kell...) A fotó ezt sem adja vissza, de a tegnapi hajmosás után nagyon szép a hajam. Hagytam most is természetes hullámosra, így kicsit többnek látszik, és nem abajgatom még pluszban hővel, egyebekkel. 

Ebédre tegnapról volt még velős csontos húsleves és tojásos nokedli salátával. Vacsorára főztem egy olívaolaj-fokhagyma-paradicsom-vegeta-só alapú gyors tésztát (hogy tudjak vinni holnap ebédre is valamit).

Borrrzalmasan sok a por a lakásban. Délelőtt M. hagyományossal felporszívózott, felmosott. És délután elengedtem Mimit (robotporszívó). az eredmény:

Ez egy jó marék por. És nem csak a padlón. Mindenhol. Komolyan mondom: ez abnormális.

Ma Anyák napja is van. Nem könnyű nap. De megígértem anyunak a haldoklása alatt, hogy elmehet, mert én megleszek, jól leszek. Ritkán ígérek, de akkor szeretem betartani. És egyáltalán nem csak emiatt, hanem ha már én még itt vagyok, akár kezdhetek is valamit az életemmel. Az endo műtétem előtt jó 10 évig tevékeny, sportos életet éltem, a műtét ezt "elvágta". És azóta (2021) roppant keveset mozogtam. Anyu halála (2024. január) óta pedig kifejezetten ülő az életmódom. Ez meg is látszik rajtam: több ruhaméretet híztam, az alkatomat amorfnak nevezném. Bár a legpontosabb megnevezés talán az elhanyagolt. Van egy kolléganőm, akivel néha sikerül beszélgetnünk. Az ő hatására elsején elkezdtem "mozogni", még ha keveset s, de azóta (3 napja) minden nap mentem, és szeretném, ha ez így is maradna.

Holnap viszont megint munka, úgyhogy irány az alvás...

Anyák napja

„Jobban hiányzol, mint valaha,

pedig rég nem vagyok gyerek.

És nem hiszem már, hogy e Földön az anyukám a barátom lehet.

Amikor kicsi voltam még, arra vártam nagyon-nagyon,

mikor leszünk már egyidősek egyszer egy szép napon?

Álmomban, hogy egy felhőn majd mi ketten jól elbeszélgetünk,

nem számít egy kis korkülönbség, a legjobb barátnők leszünk.

Elmeséljük a szerelmeket s hozzá az összes bánatot,

amint az élet elénk sodor egy alkalmas padot.

Elmeséled végre talán, hogy mikor fájt legjobban az élet.

Tudod, a vidám öregasszonyok egymásnak mindent elmesélnek.

Elmagyarázod azt is nekem, mit akkor homály fedett.

Vártam, hogy egyidősek legyünk, mert akkor már lehet.

Álmomban, hogy egy felhőn majd mi ketten jól elbeszélgetünk,

nem számít, hogy az anyukám voltál, a legjobb barátnők leszünk.

És annyi mindent kérdeznék tőled,

amit csak most tudok, hogy nem tudok,

de nincs már kitől megkérdeznem,

hiszen mind itthagytatok.”

(Müller Péter Sziámi: Kár, hogy soha nem lehetünk egyidősek)

Anyu nélkül a 3., mami nélkül a 2. Anyák napja. 💗🖤

 

Szombat: mini...

Mini pihenés...

Mini főzés...

Mini koncert...

Mini biciklizés...

Mini Mini...

Mini csocsózás...

Május elseje

Röviden.

Reggeli.

Főzés.

Ebéd.

Délelőtt egyszer úgy rám tört a fáradtság, hogy le kellett dőljek. Nagyon hálás vagyok a munkaszüneti napnak. Délután is pihentem egy órát.

 

Csütörtök

A csípésem javul.

A foghúzás helye is (2. napja nem vettem be fájd.csill.-t).

A térdem még kemény dió.

Ma részt vettem az anyák napi műsor próbáján. 

(Itt egy zárójeles megjegyzés a képen, amivel nagy mértékben egyetértek:

Két éve anyu ilyenkor 4 hónapja halt meg. Amikor tanítottam a német anyák napi dalt, minden egyes alkalommal elsírtam magam és ki kellett mennem a teremből. Kértem a kollégákat, hogy ne kelljen ott lennem a műsoron, mert nem bírom ki. Tavaly ilyenkor anyu 1 éve és 4 hónapja nem élt már. Megtanítottam a német részt, de sokszor sírnom kellett. A műsoron nem voltam ott. Idén tanítottam német verset és dalt, egyetlen egyszer sem sírtam. Még a próbán sem. Voltak részek, amikor elérzékenyültem, mert olyan ügyesek a gyerekek és mert a kollégák cuki dolgokat szedtek össze, a gyerkőcök meg pl. gyönyörűen énekeltek. Elmegyek a műsorra. Lehet, hogy ott sírni fogok, de anyu halála előtt is szoktam sírni :) (Igen, a vizes flaska mindig velem van. Sőt Sz-ben az én óráimon annyit ihatnak, amennyit csak akarnak.)

A tanítványaim művei folyamatosan megjelennek a Neue Zeitungban. Ez a mostani:

Cuki:

Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy hány tanítási nap van vissza, de abból még kivonjuk a kirándulásokat, a gyereknapot (...), a kompetencia mérést. Mondom a negyedikeseknek, hogy azt olvatam, hogy az új kormáány gondolkodik a komp. mérés eltörlésén. Odajön hozzám X:

- Maga tiszás?

- Nem.

- Akkor fideszes?

- Nem, X, nem politizálok.

- Akkor honnan tudja, hogy a Magyar Péter el akarja ezt törölni?

- Mert olvasom a fejleményeket.

- De biztosan eltörlik? Jó lenne!

- Hát, kicsikém, tudod, mit? Beszéljünk erről 1-2 év múlva.

Cuki2:

- Nézd a kezem! Az előbb felestem a kerítésről!

....................................

A héten is szörnyen fáradt voltam, de tevékenyebb voltam, mint két év alatt bármikor. (Nem sorolom.) Például vettem egy virágcsokrot Anyák napjára (anyunak, maminak, minden nagyanyámnak, keresztanyámnak...), amiből kreáltam kettőt. (Nem nagy szám, nem is értek hozzá, de élő, virág, nekem tetszik.)

Nagyon hálás vagyok a pénteki munkaszüneti napért, rengeteg a dolog itthon, de legalább nem lesz 3 napig semmi kell, muszáj, időpont, határidő...

A húgom tegnap hatalmas szakmai elismerést kapott, itt is gratulálok, megérdemled!

Tegnap Sz-ben krumplis tészta volt az ebéd. Úgy megkívántam, hogy hazaérve főztem egy nagy adagot és meg is ettem 3 tányérral. Az eredmény? Reggelre lement 1 kiló :D (Nem vicc, régen nagy voltam ebben, M. a megmondhatója.) Ma reggelire is azt vittem és az volt a vacsorám is. Imádom. :)

Na jó, nem csacsogok tovább, irány az ágyikó, hosszú hétvégére fel!

 

Napom

Tegnap este még bősz szervezés és egyeztetés folyt arról, hogy tudnám ma lezavarni a beutalókérést-átvételt, a laborvizsgálatot úgy, hogy a munkanap is meglegyen. Óriási előny, ha az embernek jó ismerősei az asszisztensek és este is rájuk írhat, ha gondja van. Nélkülük nem sikerült volna most sem.

Reggel fél 8 után a rendelőben már. (Előtte kenőcs, antibiotikum.)

V. megérkezik 8-kor, 8.10-kor kihozza nekem a beutalót a Lyme kór vizsgálatra. (Itt is ezer hála.) Kocsiba be, irány B. a lánycsóki útépítésen átverekedve magam. Amíg nem érek oda, A. van a gyerekekkel (tegnap este leegyeztetve, itt is ezer hála). Három óra B-on, aztán át Sz-be. Ott N. megcsinálja a 4. órám utolsó 10 percét (itt is köszsönöm), hogy odaérjek Mohácsra a laborba zárás előtt. Újra lánycsóki útépítésen keresztül. Beadom a beutalót, azonnal behívnak. Buci szorít a kocsiig sétálás alatt, aztán irány vissza Sz., újra az útépítésen keresztül (már máshol/máshogy van a terelés, mint reggel). Ebéd (istenire sikerült tegnap a krumplifőzi), 7. óra, majd napközi. Hazafelé Gy. kollégámat is elhoztam, gyors bolt, haza. Iszonyú fáradtan. (Napközben még sok szervezés, németes kirándulás, osztályéneklési verseny, egyebek.) Annyit vezettem ma, hogy elértem volna Hőgyészig. A tetanusz helyét nem is érzem szerencsére. A fogam helye egy fokkal jobb. A térdem még sajog.

 Jön a kenőcs, az antibiotikum, aztán alvás.

 

Megoldás

Reggel fotóztam a hámlást. A csípés nem lett szebb.

A húgom addig nyaggatott, amíg M. elvitt az ügyeletre. Mondtam a doktornőnek, hogy szerintem semmi bajom, csak a család unszolására jöttem. Mutatom neki a csípést. Erre ő: Jó, akkor kap egy tetanuszt, antibiotikumot, kenőcsöt, és kér a háziorvostól egy beutalót Lyme szeroloógiára. Mivel ismeretlen eredetű a csípés, ki kell zárni a Lyme kórt. Kiváltja a felírtakat, visszajön, beadom a szurit.

Megkaptam. Komolyan: egyáltalán semmit nem éreztem. Még a helye sem látszik. (Remélem, így is marad.)

(2020-ban a karomon a darázscsípés ugyanilyen volt, ugyanígy hámlott és igaz, hogy hosszú időbe telt, de meggyógyult.)

Ötlet?

 

Keddről szerdára virradó éjjel történt.

Első 1. nap, mellette 2., alul eslő 3., utolsó 4. nap.

Ötlet?

Temető körút és mini családi találkozó

A kép nem adja vissza, mennyire szép, amikor a már lombjaikat bontogató fák levelei között átszűrődik a reggeli napfény a teraszon.

Hamarosan végre nem a betondzsungelt lehet látni a lakásból, hanem egy élő, zöld "falat".

Aludtam, de sajog a fogam helye, ébredés után jöhetett a gyógyszer... Aztán temető körút. 

Nagyszokoly...

... Tamási. Előre egyeztettünk, itt találkoztunk a húgomékkal, akik Budapestről jöttek. Húgom, párja és fia, M. Majdnem teljesen egyszerre értünk a temetőbe, talán 1-2 perc eltéréssel. Temető után meghívtam a csapatot (húgomék, M.) ebédre. A Bistro 65-be. Mi már jártunk ott. Érdekes helyszín, finom ételek.

Foghúzás utáni menüm limonádé, húsleves, édesburgonya hasáb volt.

L. brutál burgert evett, jó nagy adag volt és volt benne minden földi jó.

Aztán Hőgyész. Temető, majd keresztanyum. Onnan haza.

Végig én vezettem, 265 km, hát elfáradtam. Szerencsére holnap vasárnap, korán kelni sem kell, és napközben is pihenhetek még. Remélem, hogy a fogam helye jelentősen javulni fog.

 

Péntek

A tegnapi foghúzás után túladagolt fájdalomcsillapítóval aludgattam. Aztán reggel kemény fájdalommal ébredtem. Durva volt végigcsinálni a -szerencsére rövid- napot. Étkem tegnap óta főtt répa, főtt krumpli, banán.

Ma volt a TrachtTag, a népviseletek napja, aminek az a lényege, hogy öltözzünk ezen a napon népviseletbe, avagy viseljük a népviselet egy darabját. Én ebből mindig kisebb projektet szoktam kreálni, hetekkel előtte már becsempészeket ehhez kapcsolódó feladatokat/tevékenységeket a népismeret és német órákba. Ebből készült idén egy mini ízelítő a németes faliújságra.

Többen jöttek "alkalomhoz illően", a szüleiknek itt is köszönöm.

Önfotó nagyon fáradtan, nagyon fogfájósan.

B. után sz-i suli, ott is Tracht Tag. Kölcsönadtam néhány nagy- és dédszülői ereklyémet a kiállításhoz, nagyon jó volt ott látni őket.

Hazafelé taxi lettem, jött velem 2 kolléga is Mohácsra.

Amint hazaértem, ettem pár falat krumolit, répát, aztán ledőltem. Két órát aludtam...

A foghelyemre sajnos még ma is túl kell adagolnom a fájdalomcsillapítót, de bízom benne, hogy javulni fog hamar. A lábamon a csípés nem lett szebb, a térdem sem jobb a tegnapinál. Ennek ellenére holnap temető körút (nevezhetném családlátogatásnak is). Találkozás a húgomékkal, keresztanyummal. Minden fájdalom ellenére megyek, mert megtanultam: nem szabad halogatni a számunkra fontos dolgokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi időnk van, mint amennyire gondolunk.