Csütörtök

Az éjjel alig aludtam, sokszor fent voltam. Reggel hasmenésem volt. Mert ma kirándulás, és vannak "nem könnyű gyerekeink". A programot én szervezetm, így én vagyok mindenért felelős, hát nem voltam nyugodt. Indulás előtt megkértem őket: ha BÁRMI gondjuk, sérelmük, panaszuk lenne, egy felnőtthöz legyenek szívesek menni, mondják el, azonnal, ne rögtön egymás közt intézzék el (mert annak rúgás, fájdalom, egyebek a vége). Spoiler: semmi, de semmi gond nem volt velük. (Hála a Magasságosnak!!)

Megnéztük a tájhzat, Tóthné Schiebelhut Lívia nagyon ért a gyerekek nyelvén, mindent a lehető legegyszerűbben és szemléletesen/szemléltetve mesélt el (felelevenítve sok mindent, amit német népismeret órákon tanultunk).

Az első szobában kezdtük, megnéztük a konyhát, a hátsó szobát. Az udvaron meséltek nekünk a feliratról az ajtón, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak.

Tízórai (és ajándék házi meggy szörp) után interaktív feladatokat oldottak meg csoportokban. (És semmi hiszti, hogy én vele nem leszek!, biztosan nem csinálom ezt!, és társai.)

Aztán kint a teraszon volt puzzle...

... illatpárna-textil festés...

... tömőanyaggal kitömtük, került bele gyógynövény (levendula/rozmaring), a végén szép szalaggal megkötöttük. Nagyon élvezték.

Lehetett még memóriázni is.

Volt még játszótér, séta, sok beszélgetés.

(Amióta Babarcon dolgozom, minden évben megyünk év vége felé egy németes kirándulásra. Hogy ne csak könyvben, képen lássák (néhányuk) őseik múltját, hagyományait (...), hanem megtapasztalhassák testközelből. Mindig nagy sikere van (és részemről hatalmas élmény, hiszen én ebben a kultúrában nőhettem fel).

Más. 9 éve:

A pólóm még megvan, de feszül. A nadrágot már elajándékoztam: a térdemig, ha felmegy. A kalap még megvan, és jelentem: jó! 😆

Hétvégén hajat mostam: ijesztően kevés, ijesztően. 9 éve még anyuval ritkíttattam...

.......

Nem tudom, mi történt (talán eszembe jutott az Igenember című film), ma elkezdtem tenni önmagamért. Délután intéztem, hazajöttem, aztán úgy megmotiválódtam, hogy még a fáradtságot sem éreztem annyira és még főzni is nekiláttam, sőt  be si fejeztem. Zöldbab leves, sajtszószos makaróni, shakshuka. Így dobozoltam is holnapra.

Vacsorám: shakshuka:

Készült kép a dobozolásról, de ezek szerint nem mentette a gép, így hát ezt teszem fel.

Reggeli: kovászos pirítós, tökmagkrém, paradicsom.

Ebéd: sajtszószos makaróni, zöldbab leves, saláta.

Holnap is hosszú nap lesz...

Hetem

Egy reggeli.

A gyerekek (is) nagyon fáradtak, már ismétlünk, gyakorlunk, készülök játékos feladatokkal.

(Nálam nem kell 45 percig ülni, hiszen például én sem tudok. Ami érdekes: vannak, akik elfáradnak egy-egy ilyen menős-szaladgálós feladattól... Annyira megszokták, hogy ülnek...)

(Ez 1. és 2. osztályban a ruhadarabok, színek, számok ismétlése volt.)

Hízok. Az ábrán 2.5 év mérései. A tendencia sajnos egyértelmű.

Változtattam 2-3 napja. Annyiban, hogy ha egy-másfél adag után ennék még, nem teszem. És minimalizáltam a pékárut.

A fotó nem is adja vissza igazán, mennyire szép fények vannak reggel a sulinál.

Amikor aznap megtudod, hogy délután továbbképzésre mész...

Szuper interaktív "előadás" a könyvtárban a gyerekeknek. Felnőttként is roppant élvezetes (Kovács Attila, alias Holden Rose). Persze én csak a feléig maradhattam, mennem kellett át a másik iskolába...

Pénteken osztályéneklési verseny a másik sulimban. Mivel alsóban a 2., 3. és 4. osztályban én tanítom az éneket, volt dolog: mindenhol 3 dalból álló népdalcsokrot kellett begyakorolni és emellé egy mai, modern dalt választani. Az osztályok főnökei sokat segítettek, pl. a nevezési lapot ők készítették a gyerekekkel (én csak heti 1 éneken és 1 német népismereten vagyok velük), ez a 2. osztályé, szó szerint dal CSOKOR. (Megjegyzés: szuper, hogy a kollégákkal ennyire jól együtt lehet működni, kedvesek, segítőkészek, készségesek. Ritka kincs.)

Ha azt hiszem, egyszer végre kicsit előbb érek haza és pihenhetek, a sors azt mondja: a-aaaaa! M. lerobbant a motorral, dolog volt... 

Érdekesség: két éve és 3 hónapja az én Mitsekem utazott haza trérerrel...

Ha már izgalmak, legalább együnk: vacsorára gyors tortellini kéksajt mártással, salival. (A maradékot vittem másnap ebédre, akkor is nagyon finom volt (és nem zabáltam. :)). )

Ilyeneket szinte minden órán kapok. :)

Péntek. Hajnal. Mosdó. Visszafekvés, visszaalvás. Csörög az ébresztő. Nem bírom kinyitni a szemem. Képtelen vagyok kinyomni a csöngést. Nem vagyok képes megmozdulni. Idén ez volt az első olyan fokú fárdtan ébredés, hogy túlzás nélkül mondom: nem hittem, hogy fel bírok kelni. (Nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.)

Vége a munkahétnek. De szombatra M. "programot szercezett", így szombaton is felkelés órára. Epret rendelt a piacon szerdán, hát mentem érte. Irtóztatóan régen jártam utoljára piacon, pedig régen imádtam. Hát ma, miután két kör után sikerült egy kósza parkolóhelyet elfoglalnom, az első pillanattól megint imádtam a piacot. A mohácsi piac tényleg gyönyörű és zseniális, komolyan: ha erre jársz szerdán vagy szombaton, nézz be mindenképp!

Olyan 20 kilónyi cuccal értem haza. Leparkoltam a ház előtt, behordtam a lépcsőházba a dolgokat, a sok szatyrot, a hátizsákot (amiben 10 l virágföld lapult), aztán átrendeztem úgy, hogy a 2 környi dolgot egyszerre fel tudjam cipelni a majd' 70 lépcsőn. És sikerült.

9 után reggeliztem. (Félszáraz kiflicsücskök sajtkrémmel, mikrozöld, házi kolbász, paradicsom, paprika, kékpenészes sajt, tea).

És onnantól le sem ültem este 8-ig (csak délután szundítottam egy órácskát).

Főztem: gombaleves...

... kelkáposzta főzelék.

Ilyet életemben először főztem, mert M. nem szereti, de ma önmagamat is figyelembe vettem. Aaannyira finomra sikerült, hogy be tudtam volna falni a 4 adagot (de nem tettem).

Jött a lekvár főzés az eperből. Este 8 után lettem kész a mosogatással-takarítással. 13 üveggel lett fotóhoz már nem volt erőm.

Közben másodszor is bementem a városba, megjött a csomag a Neue Zeitungtól, az egyikkiíráson résztvevő gyerkőcimnek küldtek ajándékot. :) És vettem húst, készült még egy sült -párolt husi a főzelékhez.

És most purc........

 

Péntek, szombat

Kaptam.

(Nem derült ki, mi a felirat, akkor sem, amikor megkérdeztem. (Rengeteg a beszédhibás kisgyerek...))

Pénteken gyereknap az egyik suliban. Két játékot barkácsoltunk, aztán ők mentek az oviba további közös játékra, én meg a másik suliba.

Még névnapomra kaptam egy kolléganőmtől, pénteken végre hazahoztam, átültettem.

Szépségesen zöld a kis terasz-kert mamikám varrógépén.

Vacsora (M. jóvoltából).

Szombat

Korán ébredtem (6-kor), esik az eső, hűvös van, imádom. Nem sikerült képek: esőcseppek anyutól "örökölt" balkonvirágaimon.

Reggeli.

Aztán tízóraira ugyanez (de mint aki egy hete nem evett...). 

Ebéd: karfiol leves...

... rántott csirkemell, krumplipüré, savanyú.

Reggel 6-tól fél 12-ig sokat tevékenykedtem. Aztán déltől 4-ig aludtam. Ilyen esős-hűvös időben különösen jókat tudok pihenni. És kell is. Szörnyen fáradt vagyok, elsősorban agyban, de azért fizikailag is, és nem szeretnék úgy járni, mint tavaly év végén, nem hiányzik a sok fájdalom, a sürgősségi, az Urológiai Klinika... Kénytelen vagyok odafigyelni a vízivásra, a pisilésre, így nálam ez az első. Itthon is, a munkában is. Az étkezésem nagyon nem jó. Elsősorban túl sokat eszem. Folyamatosan éhes vagyok. Annyira éhes tudok lenni pl. egy fél 8-as reggeli után 10-kor, hogy úgy érzem: napok óta nem ettem. Aztán 2 óra múlva újra. Bődöletes mennyiséget képes vagyok megenni, így tudatosan megálljt kell parancsolnom magamnak. Képes vagyok ebédelni, aztán uzsonnára és vacsorára is egy ebédnyi mennyiséget megenni. Na nem minden nap, de gyakran. És igen: nem tetszik, ahogy kinézek, de most másodlagosnak érzem, annyi minden más van, amire jobban kell koncentrálnom, amiben fejlődnöm kell.

Holnap vasárnap: pihenés és itthoni ténykedés a terv, aztán majd alakul.

 

Csütörtök, péntek, szombat

Irtó sűrűek, tömények, intenzívek a napok. Nem túlzás: folyamatosan hulla fáradt vagyok. Ha úgy készülnék órákra, ahogy szeretnék, sosem aludnék. Nincs idő, energia, de azért igyekszem nem megkeseríteni a gyerekek életét. Sokszor hallom, hogy úúúútálok írni, így második hete folyamatosan mutatok érdekesebb gyakorlási technikákat (amikből nem mellesleg választhatnak).

Csütörtökön a sze-i sulis kollégák hívtak meg név- és szülinapi partira. Sze-ben kezdtem, aztán át B-ra, órák után onnan haza. Aludtam egy órát, majd gyorsgyaloglás a buszmegállóba, busszal át Bólyba, parti, és az egyik kollégámmal jöttem haza kocsival.

Pénteken 7-től fél 4-ig suli, bolt, haza, főzés előkészület szombatra.

Ma (szombat) fél 6-kor ébredtem, fel is tettem a húslevest. Ténykedtem (még mindig szanálok), aztán ledőltem kicsit. Felkeltem, elkészült a második, aztán megint ledőlem háromnegyed órára. Ebéd.

Újabb szieszta, majdnem két órát aludtam. 

(Képtelen vagyok kipihenni magam, nagyon kimerítő egy-egy munkahét. Olyannyira, hogy hét közben, ha hazaértem, szinte semmire nem vagyok képes, és rendszerint le kell feküdjek aludni, teljesen mindegy, hány óra van, ájulásig fáradt vagyok. De egyre több ismerősöm számol be ugyanerről. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom: ez nem normális, nem természetes. Hajnalban még óraállítás is lesz, na aztán győzöm magam összekaparni szeptemberig- engem kegyetlenül megvisel.)

A munkában minden egyes nap gyakorlom a "stresszcsökkentést" (és most eszembe jutott, hogy ezt a szót kötőjellel kellene írni a mássalhangzó-torlódás miatt?, de ezen sem stresszelek). Elsősorban a saját hozzáállásom megváltoztatásával. Sajnos olyan vagyok, aki mindent meglát, mindent meghall, mindent észrevesz, na ebből adok le nagyon sokat. És ami érdekes: hoz pozitív változást. Van egy kolléganőm, akivel lehetőség szerint sokat beszélgetünk, tőle rengeteget tanulok arról, mennyi és a mi az én felelősségem tanítókét, és mi az, amit nem tudok befolyásolni, amin kár erőlködni. Na ebben még rendesen fejlődnöm kell, de haladok. :) )

 

Hétfőtől Nagypéntekig

 

Húsvét projekt. Az előkészületeket már hétfőn elkezdtem.

Munka után gyors kilövés, időpont B-nél. Aki nemcsak lábápoló, hanem pszichológus, coach, életmód-tanácsadó (...). Nagyon jókat beszélgettünk és rávilágított arra: már a lábfejemen is látszik a mozgásszegény életmód, az elhanyagoltság. A körmeim nem normálisan, hanem egyenesen a körömágyba nőnek, nem  beszakadva volt a körmöm, a rossz irányba növéstől fáj. Szerinte ez ortopédiai probléma és azért is van, mert nem használom a lábamat...

Kedden Sz-on megcsináltuk a tojás-nyomatot, nagyon nagy sikere volt. Szerdán B-on is sor került rá, szintén nagy sikerrel. X: "Hazavihetem az alapot meg a temperát? Mert én még szeretnék ilyet készíteni, és elmondom otthon, hogy ezt Öntől tanultam!".

Nagycsütörtök (már szabin): német nevén Gründonnerstag, avagy együnk valami zöldet.

(A grün szóhoz egyébként nincs köze, hanem a grein-greinenhez.) Az étket M. készített, hála érte!

Ebéd után punyi.

Délután mozi. Gyilkos randi. Egynek érdemes megnézni, tele van csavarral.

Nagypéntek. A legszigorúbb böjti (húsmentes) nap. (Ezt is mamakától tanultam, aki egy éve még köztünk volt...) 9-ig aludtam. Mini reggeli, aztán főzés. Zöldség krémleves, sült hal, krumplipüré, saláta.

És sütöttem M-nak muffint.

Ebéd után mini punyi.

Uzsonna. (Édes fonott kalács vajjal, házi szeder lekvárral, tejeskávé.)

Befejeztem délután a balkonládákat.

Anyu orgonája virágzik, illatozik, bokrosodik, csoda szép (ha levirágzott, felét átültetem a húgomnak). Mellette már 3 rózsám van, azok is szépen cseperednek. (Nőnapi ajándékok a b-i önkormányzattól.)

Folyik a küzdelem a "kiütéseimmel". A szteroidos kenőcs ideig-óráig működött. A full természetes krém is. A szódabikarbónás lemosás is. Most eg méhpempős természetes krémmel próbálkozom. (Már van időpontom szemészetre és bőrgyógyászhoz is, nem tudom, mennyire bírom május közepéig...)

Hétfőn és kedden a 25-27 fok kikészített. Erre még néhány hőhullám... Ájulásig melegem volt, szétizzadtam magam. Jesszus, mi lesz nyáron??

M. január 20-án a táppénzes papírjáért ment, amikor elcsúszott (akkor esett az ónos eső) és eltörte a bokáját. Azóta ma kezdett dolgozni. Én nagyon szeretek egyedül lenni, imádom a csöndet, de ma úgy nem igazán tudtam hova tenni, hogy egyedül vagyok itthon délutántól. Érdekes.

Itt a húsvét, a Nagyhét, és megint csak a hőgyészi Nagy Asztal jár a fejemben, hogy tavaly volt az első húsvét anyu nélkül, hogy tavaly ilyenkor mami még élt... Nagyon szoros kapcsolatban éltem anyuval és mamival, konkrétan az életem nagyon meghatározó elemei voltak, azzal, hogy elmentek, két nagy rész is kitépődött az életemből, és ezt nem könnyű elfogadni. A suliban tanítom az anyák napi német dalt, nagyon nehéz. A szövegében van, hogy "was wär ich ohne dich" (mi lennék nélküled), amit úgy szoktam magamban énekelni, hogy "was bin ich ohne dich" (mi vagyok nélküled)... Hát erre keresem a választ egy éve, 3 hónapja és 12 napja.