Csütörtök, péntek, szombat

Hosszú munkahét volt, tömény. Csütörtökön a sze-i kollégák voltak a sulinkban megnézni, hogy tanítunk összevontan, hogyan differenciálunk. Nekem egy 3.-4.-es németem volt, németes tanítótársam ült be. Nem készültem extrával, az életszerű mindennapokat mutattam meg.

A péntek úgy alakult, hogynem kellett B-ról átmennem Sze-be. Így két órám volt, utána mehettem volna haza. De maradtam, mert rengeteg a dolog, a szanálást is folytatom, és így végre volt lehetőség arra, hogy a másik (Sza-ra) ingázó kollégámmal is tudtunk kicsit beszélgetni. (Két éve még egy suliban dolgoztunk másikba mászkálás nélkül, most csak akkor találkozunk, amikor én megyek át B-ról Sze-be, ő jön Sza-ról B-ra, útközben integetünk egymásnak...) Végül 3 után indultam haza. Egy kisebb nagy bevásárlás, és amire hazaértem, totálisan purc voltam.

Szombatra (mára) temető körutat terveztünk. Habár mást sem kívántam, mint ágyban maradni, pihenni, aludni, muszáj volt megnézni a sírt, ezer éve voltam már. Mohács-Nagyszokoly-Tamási...

... Hőgyész. 

(Hőgyész belterületén a fél falu főútját újraaszfaltozták, hát nem hittem a szememnek, a kocsi is boldogságban suhant!)

Keresztanyum mennyei ebéddel várt minket, itt is nagyon köszönöm! Elvittem hozzá azokat a virágaimat, amiket tőle kaptam és amik még éltek, de "szenvedtek". Sokat beszélgettünk. Nehéz, komoly dolgokról is. És a virágok kapcsán azt mondta (nem tudom pontosan idézni): keresni kell olyan növényeket, amik szeretik/bírják azt, ami nálatok van: kevés fény. Azaz: a meglévő feltételekhez igazodó lehetőséget kell kutatni. És ez nem csak a virágokra igaz. "Ott fogta" a vitt növénykéket és kaptam helyettük másikakat "próbára" (egyik szebb mint a másik). Már a helyükre is kerültek, kíváncsi vagyok, bírják-e majd.

Végig én vezettem (nem száguldozva -max 130 a pályán-, mert fő a biztonság), nagyon fáradtan értem haza. Megéztem a FB-os "Emlékek"-et, ez volt az egyik, anyukámtól.

Borzasztóan hiányzik.

Hétfőtől Nagypéntekig

 

Húsvét projekt. Az előkészületeket már hétfőn elkezdtem.

Munka után gyors kilövés, időpont B-nél. Aki nemcsak lábápoló, hanem pszichológus, coach, életmód-tanácsadó (...). Nagyon jókat beszélgettünk és rávilágított arra: már a lábfejemen is látszik a mozgásszegény életmód, az elhanyagoltság. A körmeim nem normálisan, hanem egyenesen a körömágyba nőnek, nem  beszakadva volt a körmöm, a rossz irányba növéstől fáj. Szerinte ez ortopédiai probléma és azért is van, mert nem használom a lábamat...

Kedden Sz-on megcsináltuk a tojás-nyomatot, nagyon nagy sikere volt. Szerdán B-on is sor került rá, szintén nagy sikerrel. X: "Hazavihetem az alapot meg a temperát? Mert én még szeretnék ilyet készíteni, és elmondom otthon, hogy ezt Öntől tanultam!".

Nagycsütörtök (már szabin): német nevén Gründonnerstag, avagy együnk valami zöldet.

(A grün szóhoz egyébként nincs köze, hanem a grein-greinenhez.) Az étket M. készített, hála érte!

Ebéd után punyi.

Délután mozi. Gyilkos randi. Egynek érdemes megnézni, tele van csavarral.

Nagypéntek. A legszigorúbb böjti (húsmentes) nap. (Ezt is mamakától tanultam, aki egy éve még köztünk volt...) 9-ig aludtam. Mini reggeli, aztán főzés. Zöldség krémleves, sült hal, krumplipüré, saláta.

És sütöttem M-nak muffint.

Ebéd után mini punyi.

Uzsonna. (Édes fonott kalács vajjal, házi szeder lekvárral, tejeskávé.)

Befejeztem délután a balkonládákat.

Anyu orgonája virágzik, illatozik, bokrosodik, csoda szép (ha levirágzott, felét átültetem a húgomnak). Mellette már 3 rózsám van, azok is szépen cseperednek. (Nőnapi ajándékok a b-i önkormányzattól.)

Folyik a küzdelem a "kiütéseimmel". A szteroidos kenőcs ideig-óráig működött. A full természetes krém is. A szódabikarbónás lemosás is. Most eg méhpempős természetes krémmel próbálkozom. (Már van időpontom szemészetre és bőrgyógyászhoz is, nem tudom, mennyire bírom május közepéig...)

Hétfőn és kedden a 25-27 fok kikészített. Erre még néhány hőhullám... Ájulásig melegem volt, szétizzadtam magam. Jesszus, mi lesz nyáron??

M. január 20-án a táppénzes papírjáért ment, amikor elcsúszott (akkor esett az ónos eső) és eltörte a bokáját. Azóta ma kezdett dolgozni. Én nagyon szeretek egyedül lenni, imádom a csöndet, de ma úgy nem igazán tudtam hova tenni, hogy egyedül vagyok itthon délutántól. Érdekes.

Itt a húsvét, a Nagyhét, és megint csak a hőgyészi Nagy Asztal jár a fejemben, hogy tavaly volt az első húsvét anyu nélkül, hogy tavaly ilyenkor mami még élt... Nagyon szoros kapcsolatban éltem anyuval és mamival, konkrétan az életem nagyon meghatározó elemei voltak, azzal, hogy elmentek, két nagy rész is kitépődött az életemből, és ezt nem könnyű elfogadni. A suliban tanítom az anyák napi német dalt, nagyon nehéz. A szövegében van, hogy "was wär ich ohne dich" (mi lennék nélküled), amit úgy szoktam magamban énekelni, hogy "was bin ich ohne dich" (mi vagyok nélküled)... Hát erre keresem a választ egy éve, 3 hónapja és 12 napja.

1 éve és 3 hónapja

Drága anyu!

Ma egy éve és három hónapja, hogy már csak a tested feküdt az ágyon, kicsit nyitva volt a szemed, és teljesen ránctalanul, az elmúlt hónapok embertelen küzdelmeinek nyoma nélkül örülhettem annak, hogy vége, miközben a szívem milliárdnyi darabra hullt, amiért elmentél.

Bennem az azóta eltelt idő mély nyomokat hagyott. Az életem teljesen megváltozott nélküled és változik azóta is folyamatosan.

Anno áthoztam tőled a rejtvényújságokat M-nak. a legtöbb még teljesen üres volt. Még mindig van belőle. A minap belelapoztam az egyikbe és találtam olyan rejtvényt, amit elkezdtél. A szép betűiddel. Először csak megakadt bennem a levegő, aztán persze folytak a könnyeim.

Borzalmasan hiányzol.

Vasárnap

A telefonom rendszeresen frissít. Először megkér: frissítsem, és ha nem teszem meg, megoldja maga. A legutóbbi frissítése óta a fényképeket érdekesen csoportosítja. A mai napihoz például odatesz más, régi képeket is. Talán egy éve ezen a napon készültek ezek a képernyőképek és a Google Fotókkal összekapcsolta a galériámat, nem tudom. Megmutatom, a mai naphoz mely képeket tette az albumba. (Egyrészt örülök, másrészről viszont facsargatja a szívemet.)

Olyan érdekes, hogy M. szegény január 20. óta a "lakás foglya", ő menne, igazi társasági ember, én meg az egész heti munka után maradnék itthon, feküdnék, aludnék...

Nem vittem túlzásba ma sem a házimunkát, de kell haladjak, így pl. ma is sütöttem egy zsemlét.

Mert hogy a gluténnal megint hadilábon állok. (M. is...)

Ez-az mellett átültettem a benti virágokat. (A cserepeket már tegnap megvettem, akciós volt a Tecsóban. Nagyon nem mindegy. Néhány régebbi alátéten rajta van az ára: 55 Ft, 80 Ft, most akciósan 300-on felül... Ja igen, repülőrajt és társai... :( )

Ebéd után punnyadás. Sikerült kicsit bóbiskolni is. (Aludni régóta nem tudok délután, pedig régebben ez nagyon jól ment.)

Majd bolt, kis séta és kávé az Emilio's-ban.

Pakoltam magamnak holnapra kajcit. Aztán az egyik polcot racionalizáltam (nagyon kevés a hely egy ilyen pici lakásban, folyamatosan próbálok úgy pakolni, hogy elférjenek a dolgok.) Megtaláltam az egyik dobozt, amit anyutól egy éve áthoztam.

Az írását.

A kinyomóit.

És már zokogtam is...

Néha nagyon nehéz.........

Az első égi születésnapod, anyu

Drága Anyukám!

Négy éve voltál fél éves emlőtumor-műtött. Még otthon laktatok mamival. Nem volt időm főzni, és nem szerettem volna, ha te nekiállsz egy ebédnek, így vittem a kedvenc mohácsi éttermedből az egyik kedvencedet: velős húst rizibizivel.

A tortát a Szekeresből rendeltem neked.

Ebéd után együtt sétáltunk a ház körül, megnéztük a kertet, mint minden alkalommal,amikor csak nálatok jártam.

Három éve egy nappal előbb ünnepeltünk, akkor gyűlt össze a család a Nagy Asztal köré.

Két éve is voltam nálad, együtt látogattuk meg mamit, aki azon a nyáron került otthonba.

Akkor már majdnem teljesen kipakoltad a hőgyészi házat, én pedig egy csomó dolgot áthordtam a lakásodba Mohácsra, hiszen egy hónap múlva költöztél.

Tavaly, a 70. szülinapodon már Mohácson éltél. Egyre nagyobb derékfájdalmaid voltak. Már augusztusban elkezdtünk szervezni neked teljes titokban egy rendhagyó, nagyon szép szülinapi partit, de ekkor már nagyon gondolkodtam rajta, hogy le kellene mondani, annyira nem voltál jól. A húgom alapból egy otthoni, kisebb szabású bulit szeretett volna, én meg nem tudom, talán érezhettem valamit, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy egy tényleg szép ünneplés legyen. Csak előtte nem sokkal árultam el neked, mérges voltál, aztán megenyhültél, amikor megtudtad, hogy a húgomék is jönnek és együtt lesz a szűk család. Begyógyszerezve, lassan, de boldogan telt az ünneped.

Ez volt az utolsó Nagy Asztal veled. (Akkor még nem is sejtettük.)

Nálad folytattuk a sütivel-kávéval az ünneplést.

Két hétre rá voltál hajlandó orvoshoz menni. Ekkor kiderült, hogy nagy a baj, de itt még "csak" csontáttétről tudtunk, és időpontot kaptál egy CT-re. Két és fél hónap múlva pedig itt hagytál minket örökre.

Anyu, ma fújod el az égi tortádon az első szülinapi gyertyát. Kilenc hónapja költöztél odaátra. 71 éves lennél. Boldog születésnapot! 

Míg élek visszavárlak

Éjszakánként, mikor csillagok milliói

vakító lánggal fedik be az eget,

arra gondolok, vajon merre járhatsz,

s van- e ott a másvilágon olyan, aki szeret.

Gondolsz-e még az otthont adó házra,

azokra a parkban lévő szél borzolta fákra,

melyek alatt oly sokszor megpihentünk,

egy-egy csókos suttogásra.

Tudod, bárhogy múlnak a napok és az évek,

Én újra és újra visszavárlak téged.

Visszavárlak oda, hol miénk volt a nyár,

ahol karjaival ölelt az őszi napsugár.

Néha még könnycseppek gördülnek arcomon,

mert nem akar szűnni a fájdalom.

Hiába jönnek felváltva a hónapok, az évek,

már nem lesznek soha ugyanolyan szépek.

Tudom, az idő nem kegyelmez senkinek,

ami egyszer elkezdődött, annak vége lesz.

Hiába ellenkezünk, könyörgünk vagy sírunk,

ha eljön a pillanat, azt is ki kell bírnunk.

Hiányod mérhetetlen fájdalmat okoz,

ami erőtlenné teszi megtört, fáradt szívem,

hiszen túlságosan nehéz elfogadni azt,

hogy kettévált utunk többé nem ér össze sosem.

Kun Magdolna

9 hónapja...

Három éve a műtéti diéta megkezdése előtt még ettem fogamravalót.

Hat éve gyönyörű, napsütéses őszi nap volt, még együtt három generáció.

Ma 9 hónapja aludtál el, anyu. Mamit pedig holnap lesz 4 hónapja, hogy eltemettük. Emlékszel, mennyit nevettünk azon (is), hogy egyformán álltunk, egyik kezünket csípőre téve vagy karba tett kézzel, és hogy a lábunk ugyanúgy, csámpásan állt? Most vettem észre, hogy ezen a képen is egyformán tartjuk a lábunkat. 😁

Október 5.

Anyukám, kilenc hónapja láttalak utoljára élve. Bár már akkor is csak a szíved működött úgy-ahogy, nyitott szájú, egyenletes, erős légvételekkel kompenzálva. Aznap is megírtam neked reggel az "anyu-naptárat". Nedves gézlapot tettem a szád elé, hogy ne száradjon ki a torkod, a légcsöved, hogy így "konfortosabb" legyen a haldoklásod. Hetek óta nem ettél és két napja nem ittál. Nem reagáltál már semmire. Valahol tudtam, hogy ez lehet az utolsó napod. Odaültem melléd, megfogtam a kezed, és órákig "beszélgettünk". Roppant szoros volt a kapcsolatunk, testalkatra olyanok voltunk, mint akiket fénymásoltak, csak a lábad volt egy számmal nagyobb. 

Kilenc hónap telt el. 

Ma E. szülinapján voltam. Ha látnád, nem hinnéd el, mekkora, milyen szép, és nem tudnád, hogyan rohanhatott el így 18 év. Talán a 10. szülinapján voltál te is velem nála. Ma már nyolccal több.

A húgom ma volt nálad Tamásiban, a temetőben. Mert hogy hamarosan jön a születésnapod. Csak 71 éves lennél...