Vasárnap

Temető körút: Mohács, Nagyszokoly, Tamási, Hőgyész.

Hőgyészen keresztanyumnál. Megint isteni ebéddel várt.

A kertje álomszép.

Mondtak mára zivatarokat, amikor rendesen bebeorult az ég, indultunk is haza. A képen véletlenül lekaptam egy bogarat 😁

Nagyon rossz, hogy ennyire ritkán jutunk el a temetőkbe. Tamásiban gyomirtózni is kellett (most minden sírnál voltunk, még R-nál is (volt osztálytársam)). És ez is egy rohanás, mert milyen már, hogy meggyújtom a gyertyát, de rohanni kell tovább, annyi idő sincs, hogy megvárjam, amíg leég a gyertya... És olyan sok ismerősöm lakik Tamásiban, de nincs idő egy talira... Az nagyon jó, hogy még van keresztanyum Hőgyészen. Ő az egyedüli összekötő kapocs a "múltammal", Hőgyésszel, mamiékkal. Olyan nagy boldogság, hogy ő mindig tárt karokkal vár, hogy főz ránk, hozhatok tőle virágot, dolgokat a kertből, beszélgethetünk. 

A vihar elől "futva" jöttünk haza. Szekszárdig esett, aztán Baranyában hétágra sütött a nap. Egészen kora estig, akkor idért a zivatar. Most is szakad az eső, de lehűlt, és a természetnek nagyon kell a csapadék, roppant száraz minden. 

És ahogy esik..., esőben aludni nagyon szeretek és legtöbbször nagyon jól tudok. Mennyire jó volna, ha holnap nem kellene órára kelni, hanem lehetne nyugodtan pihenni tovább!

Temető körút és mini családi találkozó

A kép nem adja vissza, mennyire szép, amikor a már lombjaikat bontogató fák levelei között átszűrődik a reggeli napfény a teraszon.

Hamarosan végre nem a betondzsungelt lehet látni a lakásból, hanem egy élő, zöld "falat".

Aludtam, de sajog a fogam helye, ébredés után jöhetett a gyógyszer... Aztán temető körút. 

Nagyszokoly...

... Tamási. Előre egyeztettünk, itt találkoztunk a húgomékkal, akik Budapestről jöttek. Húgom, párja és fia, M. Majdnem teljesen egyszerre értünk a temetőbe, talán 1-2 perc eltéréssel. Temető után meghívtam a csapatot (húgomék, M.) ebédre. A Bistro 65-be. Mi már jártunk ott. Érdekes helyszín, finom ételek.

Foghúzás utáni menüm limonádé, húsleves, édesburgonya hasáb volt.

L. brutál burgert evett, jó nagy adag volt és volt benne minden földi jó.

Aztán Hőgyész. Temető, majd keresztanyum. Onnan haza.

Végig én vezettem, 265 km, hát elfáradtam. Szerencsére holnap vasárnap, korán kelni sem kell, és napközben is pihenhetek még. Remélem, hogy a fogam helye jelentősen javulni fog.

 

Csütörtök, péntek, szombat

Hosszú munkahét volt, tömény. Csütörtökön a sze-i kollégák voltak a sulinkban megnézni, hogy tanítunk összevontan, hogyan differenciálunk. Nekem egy 3.-4.-es németem volt, németes tanítótársam ült be. Nem készültem extrával, az életszerű mindennapokat mutattam meg.

A péntek úgy alakult, hogynem kellett B-ról átmennem Sze-be. Így két órám volt, utána mehettem volna haza. De maradtam, mert rengeteg a dolog, a szanálást is folytatom, és így végre volt lehetőség arra, hogy a másik (Sza-ra) ingázó kollégámmal is tudtunk kicsit beszélgetni. (Két éve még egy suliban dolgoztunk másikba mászkálás nélkül, most csak akkor találkozunk, amikor én megyek át B-ról Sze-be, ő jön Sza-ról B-ra, útközben integetünk egymásnak...) Végül 3 után indultam haza. Egy kisebb nagy bevásárlás, és amire hazaértem, totálisan purc voltam.

Szombatra (mára) temető körutat terveztünk. Habár mást sem kívántam, mint ágyban maradni, pihenni, aludni, muszáj volt megnézni a sírt, ezer éve voltam már. Mohács-Nagyszokoly-Tamási...

... Hőgyész. 

(Hőgyész belterületén a fél falu főútját újraaszfaltozták, hát nem hittem a szememnek, a kocsi is boldogságban suhant!)

Keresztanyum mennyei ebéddel várt minket, itt is nagyon köszönöm! Elvittem hozzá azokat a virágaimat, amiket tőle kaptam és amik még éltek, de "szenvedtek". Sokat beszélgettünk. Nehéz, komoly dolgokról is. És a virágok kapcsán azt mondta (nem tudom pontosan idézni): keresni kell olyan növényeket, amik szeretik/bírják azt, ami nálatok van: kevés fény. Azaz: a meglévő feltételekhez igazodó lehetőséget kell kutatni. És ez nem csak a virágokra igaz. "Ott fogta" a vitt növénykéket és kaptam helyettük másikakat "próbára" (egyik szebb mint a másik). Már a helyükre is kerültek, kíváncsi vagyok, bírják-e majd.

Végig én vezettem (nem száguldozva -max 130 a pályán-, mert fő a biztonság), nagyon fáradtan értem haza. Megéztem a FB-os "Emlékek"-et, ez volt az egyik, anyukámtól.

Borzasztóan hiányzik.

Gunaras 3. nap, dobozolás, születésnap

Na jó, konkrétan 2. gunarasi nap, ha összeadunk (péntek fél nap, ma is, a szombat volt teljes).

Még nem érzem az -újabb- antibiotikum hatását, így viszonylag jókat tudok enni. Reggeli:

És ettem még vajas-lekváros kiflit és egy kis gyümölcssalátát is.

Pakolás, búcsú a szállodától.

Hőgyész, keresztanyumnál kicsit. Tényleg csak beugrottunk, sok volt a dolog még itthon, siettünk haza.

Például dobozoltam két napra.

Reggeli: bundás kenyér, paprika.

Ebéd: párolt zöldség, rizs, körte, mozzarella, tejföl.

Szerintem még egy szemdvicset kellene tennem (legalább), mert jövő héten tényleg csak aludni fogok hazajárni...

Apu ma lenne 80 éves. Elképzelni sem tudom öregen, mert 54 évesen halt meg. 26 éve. Még mindig nagyon sok mindenre emlékszem a betegségéből, a halálából, a temetéséből. Mintha múlt héten lett volna... Sokat beszélgetek vele "lélekben", mert annyi mindent kellett volna megbeszélnünk, elrendeznünk (...), de ilyenkor ő is ugyanazt mondja, mint anyu: "Timi, magadnak kell megbocsátanod". 

Egy 1975-ös képet választottam most, ahol az emeletes ágy felső részén bolondozom 1 évesen apuval és a plüsökkel.

Boldog égi születésnapot, apu!

Hosszú hétvége/4.

Nem adja vissza a kép: mesés reggeli napsütésben csodás őszi színek tündököltek.

Nagyon hideg volt, az északi part teljes párába burkolózott.

Elkezdtek sorakozni a teendők a fejemben: utolsó itteni nap, pakolni kell, jövő héten mennyi orvosi időpont, mennyi tennivaló..., aztán a már szokásos "most most van", "most itt állok a teraszon", "most nézem a gyönyörű Balatont"- gondolatokkal visszarántottam magam az adott pillanatba.

Reggeli.

A szobában volt egy nagy szőnyeg, tökéletes a gyógytornához.

Reggeli előtt levittük a cuccost a kocsiba, így kajci után indulhattunk. Hazafelé Nagyszokoly.

És temető Tamásiban is, Hőgyészen is. Öt hónapja nem jártam erre...

Mentünk keresztanyumhoz is, megint mennyei ebéddel várt minket.

Három óra után indultunk haza, mivel én nagyon nem tudok sötétben vezetni, hogy hazaérjünk még szürkület előtt. Szekszárd után az autópályán eleredt az eső is, sötét még nem volt, visszavettem kicsit a tempomatból, így időben, világosban értünk haza. 

A jövő hét -annak ellenére, hogy M. táppénzen van, én meg szabadságon az őszi szünet miatt, tényleg húzós lesz, kapásból hétfőn 2 orvosi időpont, meg a többi tennivaló, úgyhogy össze kell kapnom magam, hogy pihenni is tudjak a következő sulikezdésig.

 

Szombat

Juj, nagyon tömény hét volt. Most meg fáradt vagyok, nem leszek összeszedett, de írok pár sort.

A teraszon néhány rózsa és anyu orgonája. Este. Minden este gyújtok gyertyát. Nem csak anyuért.

Péntek reggel M. ébresztett, nem hallottam a vekkert...

Sajnos nincs idő az ágy szélén ülni (mert minden percet inkább az alvásra hagyok, a lehető legkésőbbre állítom az órát). Viszont kell legalább fél óra, amire már nem zombiként járok-kelek, amire már tudom, hogy fent vagyok, menni kell, hova...

Voltam bőrgyógyásznál az arc-foltjaimmal (itt is köszönöm K-nak az időpontszerzést!). Kaptam kenőcsöket. Nagyon pozitív volt, hogy tetőtől talpig megvizsgált az orvos, észrevette a hajhullást is. Az is pozitív, hogy javasolt két -nem gyógyszertári, nem támogatott- szert is a hajhullásra, viszont elmondta, hogy ezek csak addig hatnak, amíg használom, viszont nem kellene életem végéig vegyszerrel kennem a fejbőrömet. Pár hét múlva kontroll.

Az orrfolyásom mára normalizálódott. Előtte egész héten még tucatnyi zsepit fújtam tele naponta (nem túlzok). A köhögés maradt meg. Rohamokban jön, de van, hogy egy órán keresztül percenként köhögök (ezt épp ma mondta M. és hogy e nem normális). Várok még egy hetet, ha nem javul, elmegyek a tüdőgyógyászhoz, úgyis aktuális a fél éves kontroll az asztma miatt.

A héten borzasztó mennyiségű ügyintézés volt. Az egyik: könyvelő keresés. (Eddig R. volt a könyvelőm, nem is kellett foglalkoznom semmi ilyesmivel, ő mindig mindent megcsinált, intézett. Csak ugye ősszel meghalt...) J. révén találtam Mohácson könyvelőt (itt is köszönöm!!), ma meg is csinált mindent.

Rettenetesen régen voltam a temetőkben. Itt is hálásan köszönöm J-nak, hogy megcsinálták anyu sírját! Ma Nagyszokolyban volt a kezdés, aztán Tamási. Gyors ebéd a Bisztróban, aztán Hőgyész: temető, keresztanyum.

Útközben odafelé kávé Zombán, Cs-nál.

Kávé:

Ebéd:

Tamásiban összefutottam E. K.-val. Születésem óta ismerem, anyukája anyu kolleganője volt. És ezer éve találkoztunk utoljára (de olyan 30 év biztosan eltelt, Ausztriában élt, most Spanyolban). Jó volt látni és pár szót váltani.

Nagyon rövidek a hétvégék. Ma is egész nap úton voltunk. Holnap talán főzés, de leginkább pihenni kellene, nagyon hosszú lesz még a munka július 1-ig...

2025. január 1.

Az év első napja késői felkeléssel kezdődött.

Reggeli.

Majd "nagy kör", temetőzés, rokonlátogatás Tolna megyében. Sajnos most is sietve: napok óta fagyott és sűrű köd lepett be mindent, igyekeztünk nem korom sötétben hazaérni, de még a sietség ellenére is úgy lett.

Régen láttunk ilyen gyönyörűséges zúzmaraságokat.

Késői pár falat ebéd keresztanyumnál (lencsesaláta, fasírt, saját kenyere).

Itthon pár falat vacsora hét körül. Én nyolctól már nem ehettem. (A miért a következő bejegyzésben.)

Szombat

Három éve 18 napos műtött voltam és az egyik legnagyobb vágyam volt, hogy be tudjak állni végre újra a kádba és tusolhassak.

Két éve gyorsan dobozoltam, anyu 3 nap múlva költözött Mohácsra.

Tavaly már ezerrel dolgoztunk anyu fájdalomcsillapításán, még mindig a szekszárdi onkológia hívására várva. Akkor még nem tudtuk, hogy az osztály anyu halála után pár hónappal hívja csak vissza... Sz., egy gyógyszerész ismerős javasolt gyógyszert és kombinációkat. Emlékszem: beszereztük, egy napig jó volt, de másnap már megint kevés, így napi szinten konzultáltunk vele.

Idén ma másodszor jártam végig a temetőket, most M-val. Először Hőgyészen, majd keresztanyumnál voltunk, aztán Tamásiban.

A lemenő nap fényében értünk Nagyszokolyba.

Mesés fényekben utaztunk...

... és korom sötétben értünk haza.