A húgom nálam nyaral: vasárnap, hétfő, kedd

A húgom megérkezett. M-val, köszönöm, hogy elhozta (még ha enyhén szólva kalandos is volt: motoros baleset plusz egy nó, aki leszált hányni, aztán elfutott...). Tozzi leszállt a buszról és konstatáltuk: egymáshoz öltöztünk tök spontán.

Előfordult ez már 2015-ben is, szintén Mohácson. :)

(Megjegyzés: alig másfél év van köztünk, sokszor 200 km-ről (Bp.-Mohács) tudjuk, érezzük, ha a másik nincs jól, és habár nagyon különbözőek vagyunk sok mindenben, nagyon szoros a kapcsolatunk.)

Hétfőn megkérdeztem: szeretne-e strandolni Bizovacon, egyértelmű volt a válasz. (Azt tudni kell, hogy ahol a húgom jelen van, mindig történik valami.)

Leértünk Bizovacke toplice-be, fújt a szél, erősen felhős volt az ég. Hideg nem volt, 34 fok. Jött velünk Kungfu is, a család világutazója. (Újabb megjegyzés: az összes fotó a húgomé, én ugyanis -legújabb szokásomhoz híven valahol, most éppen otthon, - töltőn felejtettem a telefonomat.)

A "valovi", a hullám a nagy medencében ma különösen sokáig tartott.

Nem voltak sokan, így bőven volt választási lehetőség, hol foglaljunk helyet az ingyenes nagozóágyakon.

Minden medencét kipróbáltunk, pihentünk, hallgattuk a zenét, bohóckodtunk, nevettünk. Aztán még a nap is kisütött 5 óra után, tudtunk egy kellemeset napozni úgy, hogy közben nem folyt rólunk a víz (ekkor már "csak" 32 fok volt).

Amikor az embernek 6 hét (kiadott, nem választható, de ez idő alatt is folyamatosan időpontokkal, fizikoterápiával, orvosi kontrollokkal teli) szabadság után/közben megadatik néhány óra, amikor "csak úgy ellehet" a forróságban vízparton, nyugodt környezetben, az megfizethetetlen.

Fél 7-kor öltöztünk át hazautazósba, aztán spontán foto"casting" kerekedett. :) Készültek olyan képek, amiken hosszan hahotáztunk. És egész aranyosak is:

Szinte naplementében indultunk haza. Én vezettem, a húgom fotózott.

Közben mindenféléről csacsogtunk.

És készült ez a fotó:

Anyu fotózott egy ilyesmit sok-sok éve, amikor Bécs felett jártunk tárgyaláson.

És érdekes: a húgom tegnapi fotója és anyué 10 évvel ezelőttről:

 

MA (kedden) elment a délelőtt mindenféle beszélgetéssel, praktikumokkal, "tanácsadással". Ebédre ma is tökfőzelék volt (én készítettem) pörkölttel, mindenki jóllakott. :) Délután aztán a kishúgom hazautazott Bp-re. Szerencsésen haza is ért.

Habár messze lakunk egymástól, még az idénre tervben van legalább egy találkoó. :)

Szombat

Két éve is roppant meleg volt, strandoltunk. 

Négy éve Bled. Ahhh!

5 éve  egy klassz szülinapi ajándék: Aeropark és Airbus vezetés :)

11 éve nálam nyaralt a húgom (és holnap is jön!).

Ma ia korán keltem, piaccal kezdtem. (A piac, ott is a néniktől, házi kertből vásárolt dolgokkal még be tudunk vinni valamennyi tápanyagot. A bolti cuccok? Hát erősen hanyagolandók.) Aztán még pár hely (pl. tankolás, kocsimosás -megint, mert összecarták a madarak-), kis készülődés, mert holnap jön a kishúgom pár napra nyaralni. Ebéd, utána kis punyi. Majd csomagért, gyaloglás, és elvittem a kocsit a garázsba, mert habár nagyon kényelmes, ha a ház előtti parkolóban áll, de a majdnem napi szintű kocsimosás drágább, mint a garázs bérleti díja...

Reggel a piacozásos kezdéskor a kocsiban felejtettem a telómat. Csak fél 1-kor vettem kézbe. Aztán, amikor otthon leparkoltam, megint lent felejtettem. Jók ezek a teló nélküli órák (bár az elején furcsák, mert azért rendesen a mindennapjaink/mindennapjaim része a telefon...).

NA, hamarosan alvás, izgatottan várom a húgom holnapi érkezését. :)

Temető körút és mini családi találkozó

A kép nem adja vissza, mennyire szép, amikor a már lombjaikat bontogató fák levelei között átszűrődik a reggeli napfény a teraszon.

Hamarosan végre nem a betondzsungelt lehet látni a lakásból, hanem egy élő, zöld "falat".

Aludtam, de sajog a fogam helye, ébredés után jöhetett a gyógyszer... Aztán temető körút. 

Nagyszokoly...

... Tamási. Előre egyeztettünk, itt találkoztunk a húgomékkal, akik Budapestről jöttek. Húgom, párja és fia, M. Majdnem teljesen egyszerre értünk a temetőbe, talán 1-2 perc eltéréssel. Temető után meghívtam a csapatot (húgomék, M.) ebédre. A Bistro 65-be. Mi már jártunk ott. Érdekes helyszín, finom ételek.

Foghúzás utáni menüm limonádé, húsleves, édesburgonya hasáb volt.

L. brutál burgert evett, jó nagy adag volt és volt benne minden földi jó.

Aztán Hőgyész. Temető, majd keresztanyum. Onnan haza.

Végig én vezettem, 265 km, hát elfáradtam. Szerencsére holnap vasárnap, korán kelni sem kell, és napközben is pihenhetek még. Remélem, hogy a fogam helye jelentősen javulni fog.

 

Hosszú, hosszú hétvége

Méghozzá olyan hosszú, hogy februárban indultam és márciusban érek haza.  😁

Tegnap délelőtt indultam Budapestre. A vese-kalandom óta először busszal.

Kicsit tartottam attól, hogy kevesebbet ihatok, Szekszárdon mosdózhatok, aztán a végállomásig nem, de megoldottam.

Ebéd, aztán húgoméknál.

Sok beszélgetés, sok Kesuka. 🤗

Éjjel nem sokat aludtam, éjfél után hasmenésem lett, háromszor is mennem kellett. Reggelre elmúlt (hála az égnek).

Március első napjára hazaért húgom nagylánya és párja L. is. Van izgalom, mert L. lányai Dubaiban rekedtek...

Márciusi Kesu:

Az idő gyorsan elrepült, most már hazafelé tartok a busszal. Ide is, haza is M-val utaztam, legalább találkoztunk.

Ez még a budapesti Duna, három óra múlva már a mohácsi Dunánál leszek. Holnaptól újra mókuskerék...

"Nagy asztal"

Ma Budapesten, a húgoméknál. Húgom 50, a kislánya 20 éves januárban.

Ezt a vázát Piritől kaptam az 50. Születésnapomra. Arra gondoltam, lehetne egy "vándor-vázát" kreálni belőle. Én ma továbbadtam a húgomnak, tőle el lehetne vinni ajándékba valaki másnak (bárkinek) az 50. nagy napra. Olyan szép, olyan csajos, másnak is örömet szerezhetne. (Pirivel megbeszéltem, beleegyezett.)

"Nagy asztal": heten ültük körbe egy vendéglőben (gyalog 2 percre a húgoméktól). M., húgom, párja,  lányzója, fia, fia -gyönyörű- barátnője, én. Ők a legszűkebb családom, nekem nagy boldogság volt együtt lenni velük. Nem volt nagy ajándékozás, mert nem az a lényeg, de azért volt egy kis meglepetés. Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy dupla kerek szülinap, azért egy torta vagy valami jelképes tortaszelet gyertyával milyen jó lenne. Írtam húgom fiának, meg tudja-e oldani. És megoldotta. Így nagy meglepetés volt, hogy én is csak fél órával a találkozó előtt tudtam meg, hogy elintézte R-val, sőt előbb mentek az étterembe, hátravitették, és csak az ebéd után hozattuk be, a két ünnepelt nagyon meglepődött és örült. :)

Húgomék decemberben költöztek másik lakásba, ami egyszerűen hihetetlenül barátságos, szép, egyedi, otthonos (...). Van még alakítani való, apróbb szerelések, ma sikerült összehozni a konyhai "okos világítás" távkapcsolóval irányítását és az egyik konnektort is működésre bírtuk. :) P. cicája, Kesuka tüncibogár, jó volt kicsit cicát simogatni is.

Sokat vezettem, hazafelé már kegyetlenül fáradt voltam (és az eső is rázendített, sötét is volt). (Sötétben egyre félelmetesebben nem tudok tájékozódni, nem viccelek: lassan nem merek már sötétben vezetni.) A kocsimhoz van egy app a telefonon, ezen rengeteg adatot látok. Kiszámoltam: ma a Mohács-Bp-Mohács utat 4.8 literes fogyasztással abszolváltuk, ebben volt város, főút, autópálya, 110-130 is. (Nagyon nem utolsó szempont volt az autóválasztásnál a fogyasztás.)

(Volt sok "sztori", egy pl. a kávés csészével, egy másik az orgonával, ehhez képeket szeretnék még keresni és feltenni a blogba később.)

Köszönöm mindenkinek a mai napot! 💗🎁

 

Karácsonytól újévig

Karácsonykor itthon, másnapján temető körúton és Hőgyészen. "Harmadnapján", azaz 27-én Budapestet vettük célba, mindenképpen szerettem volna látni a húgomék új lakását és őket is. December 17-én költöztek, de meg nem mondaná senki, már most alapként csodásan berendezkedtek, a lakás pedig még szuperebb, barátságosabb, világosabb, mint a képeken látszott.

Jó volt egy kis "Nagy Asztal": húgom, párja, M. és barátnője, P., mi ketten. Vacsorára ért haza mindenki, így akkor ültünk le az aranyszélű teríték köré. A húgom istenien főz, húsleves, saláták, fasírt, sütemények..., minden nagyon finom volt.

Hogy ne egy nagy rohanás legyen az egész, fent aludtunk náluk. Cicájuk, Kesuka jött is az ágyneműmre, amint letettem a hátsómat.

28-án beszélgettünk, cicáztam, ...

... ebédre átmentünk a (2 perc sétára lévő) Kökibe a Bellozzoba, ezt mindenki szereti.

Viszonylag időben indultunk haza, hogy ne korom sötétben kelljen vezetni. (Erős volt a forgalom is, fáradt is voltam és a szél keményen fújt.)

29-én reggel főzési előkészület.

A maradék száraz(abb) kenyérből bundás lett.

Kicsit szórakoztam egy játékkal, jó magam ápoltnak és csininek látni. 😂

Szilveszterezni baráti társasággal mentünk. 

Rengeteget táncoltunk, énekeltünk. Hat tombolánk volt...

... három szelvénnyel nyertünk is. 😁

2026. (juj, de furcsa) január elsején hajnali 3-kor mentünk haza a buliból, majdnem délig aludtunk. Megkívántam a tojáslevest. Még sosem főztem (mindig anyu csinálta, és valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ő majd mindig itt lesz és mindig megfőzi, hogy sosem figyeltem, hogyan készül, így ma) megnéztem a receptet (tényleg pofon egyszerű) és elkészítettem.

Anyuéhoz nincs sok köze, de ehető. 😋

Ebéd után punnyadás. Majd folytattam a színálást. Már van két üres polcom. 😊

Mindenkinek egészséges új évet kívánok! Ha ez megvan, a többi mind megoldható.