A hányás óta rossz a gyomrom, azóta 90%-ban banánon és pirítóson élek. Ezt sem kívánom, de 3-4 banánnal és 4-6 szelet pirítóssal elvagyok. Azért próbálkozom normál étellel is, egyelőre nem sok sikerrel...
Ma is banánnal és pirítóssal megpakolva indultam neki a hosszú napnak.
Reggel munka. Onnan tankolás, haza, fel a harmadikra, feketébe öltözés, át anyuhoz, fel a másodikra. Vittem, amit M. főzött az este, ebéd.
Aztán indulás Hőgyészre. Temetés. Indulás haza. Útközben megálltunk Zombán egy kávéra. Hogy legalább pár perc nyugalom, pihenés, jó dolog is legyen a napban.
Irány Mohács. Ott bolt, anyuhoz, fel a másodikra. Este 8-ra értem haza (a harmadikra). Kikészítettem a banán adagomat, megpirítottam a kenyeret holnapra, meglocsoltam a balkon-kertet. 9-kor még írtam két (fél)hivatalos levelet, amire nem volt ma idő. (És ami miatt konkrétan nagyon dühös vagyok. Mert megint győzött a -hú, de csúnyát tudnék mondani, milyen- bürokrácia az emberséggel szemben...)
Most negyed 10 múlt, de már (megint) lefordulok a székről, így inkább vízszintbe teszem magam...
