Szokásos tötymörgés a főúton munkába.
Munkában.
Reggel beléptem a suliba, az egyik kisfiú fülig érő vigyorral köszönt, ahogy szokott: "Jó reggelt, Timcsi néni! Holnap lesz a legjobb nap! Mert némettel kezdünk.".
Mára szerveztem egy rendhagyó német órát (már március 20-án). Jött az infó, hogy van ez az "előadás". Kértem időpont- és árajánlatot. Megkérdeztem a nemzetiségi önkormányzatot, kifizetik-e (nem kis összeg). Igen. Megbeszéltem a kollegákkal, mikor lenne jó. Hivatalos emailben kell aztán ajánlatot kérni, számlázási módot megbeszélni,
majd hivatalos megrendelés igazolás jön, stb. A Zaubermusik Ensemble két tagja tartotta, hangszeres-zenés-énekes-játékos-mozgásos foglalkozás volt végig német nyelven. Érdekes, milyen megilletődöttek voltak a gyerekek, de egész ügyesek is. Holnap úgysem lesz velem órájuk, mert egész napos továbbképzésen leszek, így (meg kicsit előre is dolgoztunk a héten) nem esik ki a holnapi német óra sem.
Órák után még készültem előre, gépeltem, nyomtattam, lamináltam, adminisztráltam, aztán haza, kis ügyintézés, kis ez meg az, vacsora. És végre bevettem az utolsó szem antibiotikumot.
Sport is volt.
😁
És most megyek, még egy kicsit igyekszem a -roppant hosszú- listámról néhány dolgot megcsinálni. (Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én a listámról egy dolgot kihúzok, tutira kettő új dolog kerül rá...)
