Már tegnap reggel görcsre ébredtem. Igen, tudom: dög unalom, hogy állandóan ez a téma mostanában. Nekem is unalmas, és roppant mód fájdalmas és megerőltető is... Ma reggel ugyanez volt. Anyuékhoz készültem, de várnom kellett, amíg biztonsággal el tudtam indulni. Az úton a fájdalom ellenére nem volt gond. Szörnyű, de hozzá lehet szokni egy bizonyos mértékű fájdalommal való élethez. Anyuéknál is folyamatosan fájtam. Olyan 7-esen. Ebéd közben egyszer csak éreztem: bakker, rosszul vagyok. Jesszus, ez 9-es. Felugrottam, benyomtam egy koktélt, aztán vártam. Vártam, hogy hat-e és közben figyeltem magam. Szédültem, de ülve maradtam. Nem izzadok, nincs hányingerem, csak elönt a görcs, majd' megfagyok. Kb fél óra múlva hatott a koktél, levitte 8-asra. És úgy is maradt. Várnom kellett (sokat), amíg el tudtam indulni haza.
