A hétfő durván erős kezdés. 8-tól 15.20-ig órák, napközi, kipurcanok. Ma még a hangom is elment. (Nem kiabálok, azt utálom, csak mindent ezerszer el kell mondani...)
Kaptam.
Taneszköz. Talán a 70-es évekből.
De akkor legalább még voltak "állami" taneszközök, ma mindent készíthetünk magunk.
Holnapra gyorsan csomagoltam ételt. 3 tartalmas szendvics és nasinak gyümölcs.
Én azt a csapot keresem... :(
Ma az egyik suliban segítséget kértem a szülőktől, mert "nem bírok" a gyerekekkel. A másik suliban beszélgettem iskolásokkal, hogy csak az én óráimon ilyenek? Nem. Kérdeztem, mit csinál ilyenkor a másik kolléga. Van, hogy nem foglalkozk velük, van, hogy rájuk szól... A munkám 90 százaléka fegyelmezés, beszélgetés arról, mi történt, felderítés: vajon miért ilyenek. És akkor leírok egy tegnapi történést, ami csak az egyik oka annak, hogy legszívesebben holnap nem mennék be dolgozni.
Tegnap étterem. Bevonul hangosan egy család, apa, anya, 3 gyerek. Leülnek. Telefonok elő. Mind az öten mást néztek a telón, hangosan, mintha otthon lennének. Rendelés. Mit kér a kábé max hetedikes gyerek? Citromos sört. Pincér el, telefonok elő, mind az öten belemerülnek a netbe, amíg megjött az étek. Gyors evés, telefon elő, net beszippant........................... (Az anyukát ismerem valahonnan, szerintem gyerekekkel dolgozik.) Kissé később a "nagyfiú" a pincérnek: Kérhetek még egy sört? ..... (És most én mondom: WTF???????????????)
(És csoda, hogy a suliban nem tud figyelni? Hogy nem érti azt sem, amit magyarul mondok? Hogy nem képes pár másodpercet várni? ... ... ... Nagyon nagy tisztelet a kivételnek.)
Ma hang nélkül "tanítottam". De tök mindegy, hogy van vagy nincs, mintha ott sem lennék. Csak a sze-i első osztályban 6 percet vártam óra elején, hogy egyáltalán észrevegyék, hogy ott vagyok. (És sajnálom azt az 5-6 gyereket, akik "iskolaérettek", akik tényleg tanulni, fejlődni szeretnének, akik csillogó szemmel várják, hogy néemt óra legyen, hogy ott legyek, együtt legyünk...)
Sze-be jött két osztrák főiskolás lány horpitálni. Fiatalok, gyönyörűek, roppant lelkesek. Elmesélték, hogy náluk már leépítették a segítő rendszert, azaz nincsenek speciális iskolák, mindenkit integrálnak a "normál" általános iskolába. No de náluk (sok helyen) ahány speciális gyerek, annyi speciális pedagógus van bent az órán. Itthon meg oldd meg magad..........................................
Nem írok most többet, hulla fáradt vagyok, borzalmasan szomorú a mai földi társadalmak miatt, jobb, ha megyek aludni.........................
