😁
Mamikámnál voltunk ma délelőtt. Anyu is és én is meghaltunk (megint). A "hangosban" mondták. Amikor odaértünk, mami csak kerekítette a szemeit, nem tudott megszólalni. Először azt hittem, nem ismer meg minket. Aztán derült ki, hogy nem lehetünk ott, mert meghaltunk. A húgom tette be az urnánkat a sírba Tamásiban. Elég sokáig ott voltunk most nála, de a látogatás végéig nagyon zaklatott volt a "visszajövetelünk" miatt, még a hajamat is megfogta, hogy igazi-e, nem tudta eldönteni, melyik valóság az igazi.
Kora este mértem vérnyomást, már régen tettem:
Hinnye, gondoltam, ez elég alacsony, na jó, mérek még egyet:
Aztán itt megálltam. (Érezni, amikor a 100-tól lefelé mocorog a systolés érték, de 49 éve így élek, ha csillagokat látok, vagy ha érzem, hogy még ez az érték is rohamosan megindul lefelé, akkor vagy lehajtom gyorsan a fejem (ha éppen állok és nincs ülési lehetőség), vagy ha van a közelben szék, gyorsan leülök. Nem halálos, csak kellemetlen -pl. ha elájul az ember és carul esik-.)
.......
M-nak gondjai vannak a földimogyitól. Próbál ezt, próbál azt, de nem segít. Beszélgetünk erről, majd azt mondja:
- Mondd meg, mit csináljak! Te vagy a gasztroenterológus!
😆
