Hirtelen ötlettől vezérelve anyuval kedden elmentünk mamit meglátogatni.
Most nagyon jól nézett ki. Ha valaki nem ismeri és ránéz, nem mondta volna meg, hogy bármi baja van. Mosolygott, nevetett, örömmel üdvözölt minket. Aztán elkezdett mesélni...
Szép a kilátás az ablakából. És elgondolkodtató, hogy az ő valósága-e az igazi vagy a miénk. Ő nem érti a mi világunkat, mi nem értjük az övét. Az ő valósága neki ugyanolyan igaz, mint nekünk a miénk. Na de kinek van igaza?
