Nem ébredtem túl korán, de megint olyan fáradtan, mintha csillét toltam volna puszta kézzel egész éjjel... A reggeli elmajszolása után eldöntöttem: nem szenvedek, visszafekszem. Csakhogy megbeszéltem magammal, hogy "edzeni kell a munkára", vagyis augusztusban legalább ébren kell maradnom a leendő munkaidő végéig. Így hát nem jöhetett a vízszint. Dolog mindig van, hát álljunk neki valaminek. Elmaradt csekkek. Oké, megyek, befizetem, gyalog. Akkor a lépésszám is meglesz. Fülledt idő volt, de igyekeztem árnyékban menni. Mohácsban azt is imádom, hogy zöld. Bárhova mész, parkok, fák, bokrok, fű, zöld, élet.
Hazafelé sikerült 199 Ft-os kiló áron paprikát vennem a "Vilinél". Ez az a tipikus kicsitfonnyadt-kicsithibás-demégtökéletes kategória. Nekem viszont tökéletes.
(Kicsit kései) ebéd után ledőltem. Ez az az idő volt, amikor nem napközizek és van rá esély, hogy néha hazaérek ekkorra. Csak 45 percre, pihenni-bóbiskolni. Majd M-val mozi.
Film előtti mozi-élmény: irtó meleg volt a teremben. Végig.
Az előzetese alapján horror, féltem is, mi lesz velem, mert habár izgisek az ilyen filmek, az én kis vattacukor-lelkem nem bírja, sokszor hónapokig kísértenek... Spoiler: nem horror. Szerintem meglepődik az is, aki horrorra készül, de az is, aki nem. Nem elemzem: egy mozizást megér, én nem bántam meg.
