2017. június 16., péntek

Péntek: "buddhaság"


Pár napja kezdődött. A mosoly. Ül az arcomon. Ha véletlenül nem, belül folytatódik. Annyira kitölt, hogy már úgy érzem, kerekedik tőle a hasam és olyan vagyok, mint Buddha. Mint Buddha a képeken, szobrokon. Nem is annyira a nevető, hanem inkább a mosolygó.


Teljesen mindegy, mit csinálok, ugyanez van munka közben, ha pakolok, ha takarítok, vécépucoláskor is. És sokszor átmegyek a nevető Buddhába, mint például ma reggel. Épp vezettem a munkahelyemre és egyetlen nekem tetsző rádió adót sem találtam. Amikor végre meghallottam egy ismerős, énekelhető számot, megszűnt az adás. Ez már önmagában vicces volt. Kicsit később újra próbálkoztam, megint eredménytelenül. Ekkor hagytam, hadd szóljon egy szám, ami egyáltalán nem az én stílusom, de amikor már ezredszer mondják el benne -és én vagy huszadszor mondom velük-, hogy putjorhendzápindier, na akkor már hangosan hahotáztam.

Amikor hazafelé vezettem, két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy a full nyomott időtől ne aludjak el, nyitva tudjam tartani a szemeimet, amíg hazaérek, a másik pedig, hogy milyen szerencsés vagyok és áldott. Mindez nem új felismerésként tört rám, hanem egy visszhang volt bennem a fentebb említett belső mosolyra. Egy nyugodt, teljes, békés, melengető, végtelen(ül jó) érzés. (Ez nem azt jelenti, hogy minden úgy van, ahogy szeretném, de a legtöbb nehézségre sikerül a mosollyal reagálnom.)




Mivel tegnap a suliban felejtettem a mappámat, benne minden jegyzetemmel, a kajatervvel is, a mai menü rögtönzött lett. Reggel nem voltam éhes, csak egy fél keto kávét ittam, késztettem két szendvicset és egy keto kávé alapot, ezt vittem munkába és olyan fél 11 körül, amikor megéheztem, ettem meg. Ebéd nem volt, délután legeltem némi málnát E. kolleganőm kertjében. És kaptam is


R: fél keto kávé
E: 2 szendvics, keto kávé, málna
V: lángos cukkiniből

Mozgás: mocorgó + 6-7 km


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Cukkinis receptek

(Recept az étel nevére kattintva.)















Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Visszhang


Hiszek benne (mert tapasztalom), hogy aki ad, az vissza is kapja. Lehet, hogy nem ugyanúgy és ugyanattól, de a visszhang megérkezik. Ma kész voltam a saját munkámmal, leléphettem volna. Ehelyett segítettem B-nek. Amikor azzal is megvoltam, jött E. kolleganőm, elvitt a kertjébe és degeszre ehettem magam málnával, hozhattam is és még cukkinit is kaptam. Mi ez, ha nem visszhang? 

Motiváció: Luka Modrić

Ha van egy álmod, ne add fel!



"Meglehetősen fájdalmas gyerekkorom volt. Mindössze 5 éves voltam, amikor kitört a horvát függetlenségi háború. A családommal háborús zónában éltünk, elvesztettem a nagypapámat is, akit meggyilkoltak. Később menekülttáborokba kényszerítettek minket, ahol azzal töltöttem az időt, hogy egy papírból készült labdát rúgdostam. A veszély azonban mindig benne volt a levegőben. A háború végeztével aztán elkezdtem futballozni. A kedvenc csapatom a Hajduk FC volt, ott azonban elutasítottak, mondván, hogy túl kicsi vagyok, nagyon alacsony a súlyom is. Édesapám azonban azt mondta, hogy higgyek, és képes leszek rá, lehetek még futballista. Nem volt pénze, hogy labdarúgó-akadémiára küldjön vagy futballcipőt vegyen nekem. Én azonban nem adtam fel, pokolian sokat dolgoztam a játékstílusomon, majd később bemutatkozhattam a válogatottban, és leigazolt a Tottenham csapata. Az emberek azt mondták, hogy nem leszek képes arra, hogy jól teljesítsek Angliában. Bizonyítottam, hogy tévednek, jól ment a játék, ma pedig büszkén mondhatom, hogy a világ legnagyobb klubjában, a Real Madridban futballozom." forrás