Még nem sejtik a hatalmasok,
hogy kinek ma hatalma sok,
hiába takarná el a szemét,
beborítja majd őt is a szemét.
Még nem sejtik a hatalmasok,
hogy kinek ma hatalma sok,
hiába tapsol most nevetve,
megy később ő is a levesbe.
(by me)
2020. november 30., hétfő
48. heti összefoglaló
Hát kábé. És így telnek a napok. Péntektől megint ketten vagyunk a sulira. Helyettesíthetünk orrba-szájba. Nem panasz, csak tény. Segítséget eddig se kaptunk soha, most se kapunk. Nem is várjuk. Csak húzzuk az igát. Amíg bírjuk. Így megy ez.
Heti haladás: 31km, idei eddigi összes: 1851km.
2020/1. heti összefoglaló itt
2020/2. heti összefoglaló itt
2020/3. heti összefoglaló itt
2020/4. heti összefoglaló itt
2020/5. heti összefoglaló itt
2020/6. heti összefoglaló itt
2020/7. heti összefoglaló itt
2020/8. heti összefoglaló itt
2020/9. heti összefoglaló itt
2020/10. heti összefoglaló itt
2020/11. heti összefoglaló itt
2020/12. heti összefoglaló itt
2020/13. heti összefoglaló itt
2020/14. heti összefoglaló itt
2020/15. heti összefoglaló itt
2020/16. heti összefoglaló itt
2020/17. heti összefoglaló itt
2020/18. heti összefoglaló itt
2020/19. heti összefoglaló itt
2020/20. heti összefoglaló itt
2020/21. heti összefoglaló itt
2020/23. heti összefoglaló itt
2020/24. heti összefoglaló itt
2020/25. heti összefoglaló itt
2020/26. heti összefoglaló itt
2020/27. heti összefoglaló itt
2020/28. heti összefoglaló itt
2020/29. heti összefoglaló itt
2020/30. heti összefoglaló itt
2020/31. heti összefoglaló itt
2020/32. heti összefoglaló itt
2020/33. heti összefoglaló itt
2020/34. heti összefoglaló itt
2020/35. heti összefoglaló itt
2020/36. heti összefoglaló itt
2020/37. heti összefoglaló itt
2020/38. heti összefoglaló itt
2020/39. heti összefoglaló itt
2020/40. heti összefoglaló itt
2020/41. heti összefoglaló itt
2020/42. heti összefoglaló itt
43. heti nincs
47. heti összefoglaló itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2020. november 27., péntek
...
(Túl) Sokan hiszik azt, hogy ami nekik elképzelhetetlen, az nem is létezik és nem is következhet be. A baj ezzel csupán az, hogy magukkal rántanak mindenkit. A szűk családi és ismerősi köröm ismeri a nézőpontomat a jelen helyzettel kapcsolatban. A legtöbben nem hisznek nekem. Nem hiszik, hogy bajban vagyunk, hatalmas veszélyben. Nem győzködtem és nem is fogok senkit, nem lehet fényt gyújtani ott, ahol szeretik a sötétséget.
1994-ben unokanővéremmel Németországban voltam. Ültünk a szállásadónk egyik szobájában, amikor egyszer csak felpattantam: "Meghalt az Opa!". Se internet nem volt akkor, se telefon. Pár nap múlva vonatoztunk haza. Keresztapám jött értünk Pestre a pályaudvarra. "Valamit mondanom kell"-mondta. "Opa meghalt".
A középkorban máglyán égettek volna el. Mert érzek, látok, tudok dolgokat előre. A jelen helyzettel kapcsolatos dolgok egy részét is látom előre. Az időt tekintve tévedek. Például azzal kapcsolatban, mikor kell magam fenyegetve érezni, mikor jönnek a kibúvót nem ismerő kényszerítő esetek. Adtam magamnak negyed évet. Tévedtem.
Nálunk ma teszteltek. Ugye önkéntes, csak egy adatlapot kellett kitölteni. Aláhúztam: nem járulok hozzá. És mentem órára. Kopogtak. Telefonom van. Volt. Mi történt? Konkrét fenyegetés, zsarolás hatására dühöngve, tajtékozva és káromkodva, basszák meg felkiáltással aláhúztam a hozzájárulást és hagytam, hogy elkezdjen bedarálni ez a szar............................................................................................
Persze nem számít. Már ez sem. Már semmi.
2020. november 25., szerda
2020. november 23., hétfő
Hétfő
Tegnap azzal a gondolattal aludtam el, hogy ugye csak megbolondultam, ugye diliházban vagyok, talán kényszerzubbony is van rajtam, és csak hallucinálok, csak képzelem a dolgokat: kijárási tilalom, karantén, maszk, felfegyverzett katonák a kórházakban, az utcákon, ugye egyedül az én fejemben van ez és mindenki más éli tovább a szaros kis életét............
Csendes volt a város, amikor 5.50-kor indultam a pályaudvarra. Tiszta és fagyos volt az utca, a belváros meglehetősen csendes. És gyönyörű.
A kocsim még a sulinál, M. jött értem és vitt haza pénteken, amikor megint orvost kellett hívni, úgy begörcsöltem. Olyan régen ültem buszon, hogy nem tudtam, merre keressem, honnan indul majd a járat. Hát kérdeztem. Megkerestem a megállót. Zsebre tettem a kezem, mert nagyon hideg volt. A jobb oldaliban kitapintottam a maszkot. Nincs hiszti. Nem akarom megfogni a létrát. Nem gondolkodom. Felveszem és utazok.
Ültem a buszon. Maszkban. A motor ritmusosan duruzsolt, a busz koszos ablaküvegén átszűrődött az ébredező nap színes ásítása. Csak ültem. És a könnycseppek némán peregtek le az arcomon.
2020. november 22., vasárnap
47. heti összefoglaló
Rengeteg minden történt.
És elfáradtam.
Testileg is, lelkileg is.
Mint mindig: alattam a föld, fölöttem az ég. De most ritkán látom a létrát. Ha meg is jelenik, most inkább elengedem.
2020. november 21., szombat
Az i-re a pont
14 évesen menstruáltam először, már a legelsőnél görcsöltem. És így megy ez azóta is, már 32 éve. Kb. 20 nőgyógyásznál és nem tudom megszámolni, hány másik orvosnál jártam kivizsgáláson emiatt. Mert nem hiszem, hogy normális, hogy havonta taccsra vág a menstruáció.
Két éve júliusban jött az első ennyire hirtelen görcs. Algoflex, csatakos izzadás, eszméletvesztés határa, irtózatos görcs és hányinger. Nagyvécére kell mennem, kivánszorgás, kétszer bűzös hasmenés. Mentő, koktél, kórház, nőgyógyász megvizsgált, minden rendben. Hat a koktél, saját felelősségre haza.
Tavaly áprilisban roppant hasonló eset, akkor nem úsztam meg, elájultam itthon és kaptam egy jó kis agyrázkódást.
Idén szinte folyamatosan görcsöl a hasam. A mensi nagyjából pontosan jön havonta, csak a görcs nem múlik. Tegnap volt pont egy hónapja, hogy folyamatosan görcsölök. Aztán jött az i-re a pont.
Munkahely, reggel gyógyszerrel indítottam, mert hosszú nap, bírnom kell. Délután mesemondó (kevesen vagyunk, a hiányzókat bekapcsoltuk online). Megettem az ebédemet, aztán gyorsan bekaptam még egy Algoflexet, mert éreztem, hogy kell. Felmentem a terembe, leültem. Nem telt el egy perc és éreztem, hogy roppant gyorsan erősödik a fájdalom és izzadok. "Nem bírom, kimegyek"- mondtam L-nak. Elindultam, de pontosan nem emlékszem, hogy értem le a tanáriba. Ez ennyire hirtelen jön... Röviden: eszméletvesztés határa, csatakos izzadás, nagyvécére kell mennem... (Azt már megtanultam, hogy ilyenkor nem indulok sehova, hanem maradok a seggemen, mert különben ájuláskor esés lesz a vége.) Isteni szerencse volt, hogy A. bejött az épületbe az ebédlőből, ekkor már nem kaptam levegőt, nem bírtam magam tartani a széken, nem láttam. Mint a filmekben, távolról, morajló hangok értek csak el az agyamig, valami messziről jövő zajt hallottam. "A" -ordítottam volna a nevét, de suttogni is alig volt erőm. És A. meghallotta. Hívta B-t. Hánytam. És nagyvécére kellett mennem. B. kitámogatott, közben A. hívta a helyi orvost, aki villámgyorsan ott is termett. Iszonyat alacsony pulzus és vérnyomás, koktél (a doki nagyon-nagyon rendes volt), B. hívta M-t, aki jött is értem, addigra már nagyjából egyben voltam agyilag és a görcs is mérséklődött.
Roppant ciki volt mindez a munkahelyen, de B. is, A. is, aztán M. is anyám helyett anyámként segített, nagyon hálás vagyok nekik.
Csak 6 óra múlva vehettem be újabb gyógyszert, alig bírtam kivárni. Addig úgy vacogtam a dupla plédes takaró alatt, mint akit szó szerint bedobtak egy jégverembe. A gyógyszer után aztán aludtam reggelig.
A reggelt is gyógyszerrel kezdtem, és nyugton maradok ma, nagy mák, hogy hétvége van.
2020. november 19., csütörtök
"Túlélő" dobozolás két napra
Irtó fáradt vagyok. Csak egy példa: tegnap a 2. órában 3 osztályom volt két teremben.
Itthon aztán főzés, takarítás, jött M. konyha világítást szerelni.
Most sem volt energiám komolyabb főzésre. Ez amolyan "túlélő csomag". Két napra.
R: mogyoróvajas pirítós, kávé
E: tonhalas pirítós
V: zöldségleves bulgur betéttel, párolt borsó, alma, banán
E: tonhalas pirítós
V: zöldségleves bulgur betéttel, párolt borsó, alma, banán
R: mogyoróvajas pirítós, rántotta, kávé
E: rántotta, sós keksz, sajt
V: borsóleves bulgur betéttel, párolt zöldség, banán
E: rántotta, sós keksz, sajt
V: borsóleves bulgur betéttel, párolt zöldség, banán
A leves cselesen készült. A borsó és a zöldség főzővizébe dobtam fél marék bulgurt. Kész.
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Eredmény 10 hónap dobozolás után itt
11.5 hónap dobozolás itt
Egy év dobozolás itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2020. november 18., szerda
...
Ősz volt. Nyirkos idő. Senki nem járt az utcákon. A puhán szálló pernyén nem jutottak át a pislákoló napsugarak. A pince hideg volt. Fáztunk. A gyerekek némán meredtek rám a kopott rongyaikban, fekete karikás szemeikben félelem ült. De nem szóltak egy szót sem. Csak ültek némán. Már megszokták a szürke ködöt, a dohos, málló falakat, és hogy csendben kell lenni. Volt, akit az apja bízott rám, volt, akinek eltűntek a szülei. Hét kisgyerek, akik egykor a csacsogó tanítványaim voltak. Tavaly. Mert egy év alatt sok minden történt.
Minden nap kilopóztam élelemért. Azt a keveset, amit szereztem, elosztottam köztük. Ha maradt, ettem én is. A legnagyobbra bíztam ilyenkor a kicsiket. És bíztam bennük, hogy kitartanak nélkülem csendben a pince mélyén a sötétben.
Egyszer hallottuk, hogy valaki közeledik. Ha felfedeznek minket, nem éljük túl. Átöleltük egymást. A szívünk a torkunkban dobogott, amikor a léptek egyre közelebbről hallatszottak. Éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szívük, láttam a szorosra becsukott szemeket, kezemen éreztem egy meleg könnycseppet, amikor hirtelen kivágódott az ajtó helyére támasztott deszka.
Hatalmas sikollyal ébredtem...
2020. november 17., kedd
Hétfői ez-az
Hosszú sztori. A lényeg: egy vas kampó felcsapódott szombaton a kocsi aljára, akkorát ütött, hogy az agyam szó szerint felrázkódott a koponyám tetejéig és akkorát szólt, hogy azt hittem, kettéhasadt az alváz. Hétfőn tudtam munka után szerelőhöz vinni. Ő csak alánézett és már látta is, hol a gond. Ott hagyhattam a kocsit, vártam a telefont, amikor kész. Este mehettem érte. "Van egy kis gond"- mondta Z. Uramatyám, mennyibe fog ez nekem kerülni?- suhant át azonnal a soványka pénztárcámon z agyamon. "Ahogy kalapáltam, leesett a jobb tükör. És eltört. De már rendeltem egyet, holnap gyere, megcsinálom." Úgyhogy ma munka után újra mentem, Z. tartotta is az ígéretét.
Mindenkinek nehéz idők ezek manapság. Mi a suliban alapból 4 ember helyett 3-an tanítunk, nekem minden egyes tanórám összevont. Most csak ketten vagyunk. Helyettesítünk. Csak kedd van, de irtó fáradt vagyok.
Itt leírhatnám, miket csinálok a suliban egy nap alatt, hogy aki nem ezen a területen dolgozik, legalább elképzelni tudja, mi a franctól vagyok ennyire fáradt. De nem teszem. Egyszerűen senkit nem szeretnék meggyőzni arról, hogy talán jogosan utalnak nekem fizetést. Nem ér annyit az egész téma.
Irtó rossz naponta olyan szalagcímekbe ütközni, ami a nevemben íródott, és amiről soha nem kérdeztek meg, de az ismerős kollegákat sem. Pl. hogy "A pedagógusok követelik az iskolák bezárását". Undorító, gyomorforgató volt eddig is, amit a média művelt, manapság pedig a kritikán aluli kifejezés is roppant lájtos megfogalmazás.
Torokszorongató, ahogy ismerősök a fent említett cikkeket készpénznek veszik, és kommentekben szapulják a pedagógusokat, így engem is. De erről sem írok többet, a saját lelki békém többet ér.
Azt mondják, hogy a nehéz időkben ismerszik meg a jóbarát. Ezek most igazán nehéz idők. Viszonylag jó emberismerő lehetek, mert manapság sem csalódtam új emberekben. Tudom, kinek mit lehet elmondani, mert tudom, ki adja rögtön tovább, ki az, aki ráadásul kiszínezve továbbítja, ki szítja a tüzet, ki keveri a fekáliát. (Persze nem mondom meg pl a pletykásnak, hogy tudom, hogy ő milyen, mert így még szórakoztató is, amikor pl. ő szid embereket, amiért pletykálkodnak. (És ugye aki a szemedben bárki mást szid, azzal alapból fontos az óvatosság, mert ha fordul egyet, a másik embernek téged mond el mindennek.))
(Sóhaj.)
Szóval 9 óra meló után mentem az autószerelőhöz, onnan haza. Fél 5 van. És az ebédem még mindig a dobozban vár... Viszont holnapra már nincs, tehát főznöm kell...
Így be is fejezem a billentyű-csevejt, dolog van, és ha van kedvem hozzá, ha nincs, menni kell, csinálni kell...
2020. november 16., hétfő
Dobozolás 2 napra
Iszonyat gyors dobozolás tegnap este két napra:
R: mogyoróvajas pirítós, kapucsínó
E: sajtszószos tészta
V: céklasaláta
V: céklasaláta
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Eredmény 10 hónap dobozolás után itt
11.5 hónap dobozolás itt
Egy év dobozolás itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2020. november 15., vasárnap
2020-ban 2020 km
Ugye ez a terv.
Ma délutánra kisütött a nap. Este 8-tól reggel 5-ig már lassan egy hete kijárási tilalom (istenkém, még legépelni is szörnyű...) van, és lesz ez még így se, így aztán hagytam csapot-papot és mentem szaladni egyet.
Eddig 1790 km van meg összesen. És 230-at kellene még abszolválnom. Hát... Ahogy a székely ember már rég megmondta: "Igy es úgy lesz".
Gásatub...
Ebben a helyzetben nem (sem) a vírus a legveszélyesebb, hanem az emberi butaság... A kétszínűség... A pletyka... Csak idézd fel magadban Csokonai: A hízelkedő című versét.
2020. november 14., szombat
2020. november 13., péntek
Péntek (13.)
A mai első, ébredés utáni gondolatom is az volt: Nem hiszem el.
- Na de mit is? Timi, nézz körül, mi az, ami más?
- Talán kicsit csendesebb az utca. De amúgy külsőleg minden a "régi". Csak a szemeim körüli árok mélyül napról napra és lesz sokkal sötétebb.
Elkészülök. Kaja, pulcsi, hátizsák, szatyor, kocsikulcs. Ablakok csukva. Indulás. Ahogy kilépek a lépcsőházból, megint jön a gondolat: Ez agyrém. Ilyen nincs. Maszk kötelezően, katonák az utcákon (is), karantén, fertőtlenítés... Lépdelek a szitáló esőtől megpuhult, illatos avaron a kocsi felé.
- Csak nézz körül! Mi az, ami más?
- A ház oké. Ősz van, hőmérséklet, szürke idő, hulló levelek oké. Kutyát sétáltatnak. Ugyanazok, akik ebben az időben mindig. A kocsim megvan.
Bepakolok a csomagtartóba, megyek a vezető oldali ülés felé, és már-már megfogalmazódik bennem, hogy tényleg megbolondultam, hogy ez az egész csak a fejemben létezik, hogy csak össze kell szednem magam, amikor...
... a mellettem parkoló autóra pillantok. Egy maszk...
Bakker, akkor lehet, hogy még mindig alszom, a rémálmomban vagyok, vagy tényleg totál megbuggyantam... De bekapcsolom a rádiót, és ömlik mindaz, ami szokott a médiából manapság. Olyan vicces és ferdített dolgok hangoznak el, hogy többször hangosan felröhögök.
A munkahelyemre érve egy fekete, gyönyörű cicába botlottam, persze, hogy megsimáztam, péntek 13 ide vagy oda.
A suliban nem engedem, hogy az érzelmeim, a gondolataim átvegyék a hatalmat. Habár a gyerekek -mivel ők is ebben élnek- érzik a feszültséget, csak arra koncentrálok, hogy jelen legyek, hogy ott legyek velük, hogy együtt legyünk, és hogy a tananyagon kívül mindenképp legyen pozitív élményük is minden órán. Ráérnek majd aggódni és félni akkor, ha még ennél is komolyabb és durvább lesz a helyzet...
Ha már barkácsoltak lampiont, megejtjük a "felvonulást" és a mini teadélutánt. Tényleg minimálban, de sok mosollyal, nevetéssel, játékkal.
A dalos felvonuláson a suliudvaron csatlakozik a csapathoz egy cica, aki napok óta erre kólicál, és aki ma beállt a sulisok közé, minden szünetben volt kit nyúzni. Tényleg végig jött a csipetcsapattal, ari volt igazán.
Néhány táncba és a székfoglalóba én is beszálltam. Imádok játszani, kihasználtam, amíg ez még szabad, nem feltételekhez kötött.
Volt egy kis dolgom a városban, mielőtt hazajöttem. Aztán lepakoltam. Leültem a gép elé. Értelmes dologra képtelenül.
Már este van, és annyira fáradt vagyok, hogy (mint ilyenkor mindig) fázom, de konkrétan vacogok, pedig 22.5 fok van a lakásban...
Holnap anyuék. És meglepis nap. :)
2020. november 12., csütörtök
...
Lassan tényleg nem tudom, mit írhatok le ide és mit nem...
Kezdő tanítóként az egésznek egy piciny szeletét láttam csak, de azt biztosan. Hogy a cél alattvalók kinevelése. A családom, aki ismer, több mint 20 éve hallgatja ezt tőlem. És azt is, hogy iszonyat nehezen sikerül ezt a tényt összeegyeztetnem önmagammal, hogy felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy részt veszek ebben az egészben tanítóként.
Nem hiszem, hogy sokáig kell majd ezen tovább agonizálnom. Sőt: tudom, hogy az idő(m) véges. Hogy nincs idő(m)(nk).
Kinevethetsz, tarthatsz bolondnak. De érdemes most megtenned, amit meg akarsz. Elmenni oda, ahova még lehet. Megölelni azt, akit szeretsz. Mert hamarosan nem ér semmit a mászterkárd.
2020. november 9., hétfő
Nézem őket...
Nézem a gyerekeket. Csendben dolgoznak. Eleve a csend egy tőlük távolra eső fogalom. Írnak. Belemerülnek a munkába.
Nézem a kicsiket. Ugrálnak, kergetőznek, veszekednek az udvaron. És kovidosat játszanak. Egyikük a kovid, el akarja kapni a többieket.
Nézem őket. Beszélgetnek. Arról, hogy ki kovidos, ki beteg, ki nem mehet ki a házból.
Fogalmazás óra végén barkochba. Párokban. Fülelek. Ügyesek. Egyszer csak az egyik kislány odajön hozzám. Timi néni, segítene? A karantén az nem tárgy, nem élőlény, akkor mi?
Figyelem őket. Az egyik rajzol, a másik olvas, egy kis elsős csillogó szemekkel veti papírra a betűket, amiket már ismer. Gyerekek. Még fogalmuk sincs az újabb megszorításokról. Még nem tudják, hogy ez csak a kezdet. Még verses mesét keresnek lelkesen a jövő hétvégi mesemondó versenyre. Még nem tudják, hogy nagy valószínűséggel nem lesz verseny. Még nem tudják, hogy ki tudja, mehetünk-e még akkor iskolába. Még nem tudják, hogy már régóta nem érdemes hosszú távra tervezni. Nem tudják, hogy soha semmi nem lesz úgy és olyan, ahogy és amilyen régebben volt, hogy a világu(n)k örökre megváltozott...
2020. november 8., vasárnap
Vasárnap és 44. heti összefoglaló
Irdatlanul gyorsan repül az idő. Munka egész héten. Szombaton itthon takarítás, alaposabban, mint máskor, mosás, teregetés. Vasárnap anyuék. Rendesen nagy ködben reggel. Hőgyészen is köd volt.
Segíteni (is) megyek, így ma is levittem anyut a faluba, amíg a boltban volt, sétálgattam.
Kivittem a temetőbe is, hazavittük a virágokat a sírokról.
Sejtelmes volt ködben a temető.
Házi koszt, isteni.
Délutánra kisütött a nap.
Időben indultam haza, és ködbe érkeztem.
Nem ideálisan eszek, de okosan. Ez pár napi kajci, anyutól elhozom a maradékot, az az ebéd, reggelikre sütöttem bundás kenyeret, vacsira lesz rántotta, sajt vagy tonhal.
Haladok a km-gyűjtéssel. Nem úgy, ahogy szeretném, és megint csak nem fogok sírógörcsöt kapni, ha nem jön össze a 2020 km. Ebben a ködös-nyirkos időben az asztma tombol, ilyenkor merő egy trutyi az ember tüdeje, győzöm felköhögni a lerakódást... De ez is elmúlik egyszer.
Heti haladás: 37 km, idei eddigi összes kereken 1750 km.
2020/1. heti összefoglaló itt
2020/2. heti összefoglaló itt
2020/3. heti összefoglaló itt
2020/4. heti összefoglaló itt
2020/5. heti összefoglaló itt
2020/6. heti összefoglaló itt
2020/7. heti összefoglaló itt
2020/8. heti összefoglaló itt
2020/9. heti összefoglaló itt
2020/10. heti összefoglaló itt
2020/11. heti összefoglaló itt
2020/12. heti összefoglaló itt
2020/13. heti összefoglaló itt
2020/14. heti összefoglaló itt
2020/15. heti összefoglaló itt
2020/16. heti összefoglaló itt
2020/17. heti összefoglaló itt
2020/18. heti összefoglaló itt
2020/19. heti összefoglaló itt
2020/20. heti összefoglaló itt
2020/21. heti összefoglaló itt
2020/23. heti összefoglaló itt
2020/24. heti összefoglaló itt
2020/25. heti összefoglaló itt
2020/26. heti összefoglaló itt
2020/27. heti összefoglaló itt
2020/28. heti összefoglaló itt
2020/29. heti összefoglaló itt
2020/30. heti összefoglaló itt
2020/31. heti összefoglaló itt
2020/32. heti összefoglaló itt
2020/33. heti összefoglaló itt
2020/34. heti összefoglaló itt
2020/35. heti összefoglaló itt
2020/36. heti összefoglaló itt
2020/37. heti összefoglaló itt
2020/38. heti összefoglaló itt
2020/39. heti összefoglaló itt
2020/40. heti összefoglaló itt
2020/41. heti összefoglaló itt
2020/42. heti összefoglaló itt
43. heti nincs
Dobozok dobozoláshoz itt
A döntés itt
Eredmény 3 hónap dobozolás után itt
100 nap dobozolás itt
Eredmény 4 hónap dobozolás után itt
Eredmény 5 hónap dobozolás után itt
Eredmény 6 hónap dobozolás után itt
Eredmény 8 hónap dobozolás után itt
Eredmény 10 hónap dobozolás után itt
11 és fél hónap dobozolás után itt
Egy év dobozolás itt
Dobozolások (gyűjtemény- eddigiek, 2020 előtt) itt
Dobozolások gyűjtemény (2020) itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2020. november 7., szombat
Irány Hollywood!
Szokás szerint ma is (szörnyen) korán ébredtem. 3.45-kor nyitottam ki a szemem.
Már egy ideje minden ébredés után az első gondolatom: "Ezt nem hiszem el." Miközben ma ezt gondoltam, már indultam is a kabátomért, egy fejcsóválás közben bele is bújtam, hogy járok egyet, amíg csönd van kint és nyugalom. Ebben a pillanatban, amikor kihúztam a kezem a kabát zsebéből, nyilallt belém: "De kijárási tilalom van.", és ugyanekkor kiesett a zsebből a maszk.
Járt az agyam. Ez nem igaz. Ez nem lehet igaz. Maszk? Kijárási tilalom?? Hát hol élek én? Egy filmben? Egy k...tt k...a filmben?! De ilyen nincs. Tutira megőrültem. Talán már kényszerzubbony is van rajtam? Vagy... Nem. Ez csak egy álom. Egy szörnyű, rossz-rossz álom és fel kell ébrednem.
Kupán vágtam magam, fájt. Levettem és visszaakasztottam a helyére a kabátot, visszatettem a zsebébe a maszkot. Maszk, bakker, akkor ez valóság?!?
Egy újabb fejcsóválás után aztán rájöttem: megálmodtam egy roppant szuper sztorit, muszáj megfilmesíteni, dobálni fogják az emberek a mozikban a hátasokat, olyan filmet kapnak! Irány Hollywood!
2020. november 5., csütörtök
Érdemes végig...
Ha Noé ma építene bárkát...
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte az Úr felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség. - mondta az Úr - Megoldjátok magatok.
(Ismeretlen szerző tollából)
2020. november 3., kedd
2020. november 2., hétfő
Hétfő(n is bábu vagy...)
Nem megyek semmire azzal, hogy nagyon nem szeretek élő bábu lenni egy távirányítású sakktáblán. Szükség van a brúszviliszekre, a meggájverekre, a poszátákra, a galaxis őrzőire... Égető szükség van rájuk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)