"Nagy asztal"

Ma Budapesten, a húgoméknál. Húgom 50, a kislánya 20 éves januárban.

Ezt a vázát Piritől kaptam az 50. Születésnapomra. Arra gondoltam, lehetne egy "vándor-vázát" kreálni belőle. Én ma továbbadtam a húgomnak, tőle el lehetne vinni ajándékba valaki másnak (bárkinek) az 50. nagy napra. Olyan szép, olyan csajos, másnak is örömet szerezhetne. (Pirivel megbeszéltem, beleegyezett.)

"Nagy asztal": heten ültük körbe egy vendéglőben (gyalog 2 percre a húgoméktól). M., húgom, párja,  lányzója, fia, fia -gyönyörű- barátnője, én. Ők a legszűkebb családom, nekem nagy boldogság volt együtt lenni velük. Nem volt nagy ajándékozás, mert nem az a lényeg, de azért volt egy kis meglepetés. Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy dupla kerek szülinap, azért egy torta vagy valami jelképes tortaszelet gyertyával milyen jó lenne. Írtam húgom fiának, meg tudja-e oldani. És megoldotta. Így nagy meglepetés volt, hogy én is csak fél órával a találkozó előtt tudtam meg, hogy elintézte R-val, sőt előbb mentek az étterembe, hátravitették, és csak az ebéd után hozattuk be, a két ünnepelt nagyon meglepődött és örült. :)

Húgomék decemberben költöztek másik lakásba, ami egyszerűen hihetetlenül barátságos, szép, egyedi, otthonos (...). Van még alakítani való, apróbb szerelések, ma sikerült összehozni a konyhai "okos világítás" távkapcsolóval irányítását és az egyik konnektort is működésre bírtuk. :) P. cicája, Kesuka tüncibogár, jó volt kicsit cicát simogatni is.

Sokat vezettem, hazafelé már kegyetlenül fáradt voltam (és az eső is rázendített, sötét is volt). (Sötétben egyre félelmetesebben nem tudok tájékozódni, nem viccelek: lassan nem merek már sötétben vezetni.) A kocsimhoz van egy app a telefonon, ezen rengeteg adatot látok. Kiszámoltam: ma a Mohács-Bp-Mohács utat 4.8 literes fogyasztással abszolváltuk, ebben volt város, főút, autópálya, 110-130 is. (Nagyon nem utolsó szempont volt az autóválasztásnál a fogyasztás.)

(Volt sok "sztori", egy pl. a kávés csészével, egy másik az orgonával, ehhez képeket szeretnék még keresni és feltenni a blogba később.)

Köszönöm mindenkinek a mai napot! 💗🎁

 

Gunaras 3. nap, dobozolás, születésnap

Na jó, konkrétan 2. gunarasi nap, ha összeadunk (péntek fél nap, ma is, a szombat volt teljes).

Még nem érzem az -újabb- antibiotikum hatását, így viszonylag jókat tudok enni. Reggeli:

És ettem még vajas-lekváros kiflit és egy kis gyümölcssalátát is.

Pakolás, búcsú a szállodától.

Hőgyész, keresztanyumnál kicsit. Tényleg csak beugrottunk, sok volt a dolog még itthon, siettünk haza.

Például dobozoltam két napra.

Reggeli: bundás kenyér, paprika.

Ebéd: párolt zöldség, rizs, körte, mozzarella, tejföl.

Szerintem még egy szemdvicset kellene tennem (legalább), mert jövő héten tényleg csak aludni fogok hazajárni...

Apu ma lenne 80 éves. Elképzelni sem tudom öregen, mert 54 évesen halt meg. 26 éve. Még mindig nagyon sok mindenre emlékszem a betegségéből, a halálából, a temetéséből. Mintha múlt héten lett volna... Sokat beszélgetek vele "lélekben", mert annyi mindent kellett volna megbeszélnünk, elrendeznünk (...), de ilyenkor ő is ugyanazt mondja, mint anyu: "Timi, magadnak kell megbocsátanod". 

Egy 1975-ös képet választottam most, ahol az emeletes ágy felső részén bolondozom 1 évesen apuval és a plüsökkel.

Boldog égi születésnapot, apu!

51. születésnap

Tavaly volt az első születésnapom anyu és mami nélkül, idén már a második. 

Két éve még maminál voltunk az otthonban anyuval többek között.

Hét éve még Hőgyészen szülinapozhattam anyuékkal.

10 éve Ausztriában dolgoztam a szülinapomon, a munkaadómtól nagy meglepit kaptam.

Négy éve az endometriózis műtét előtti szervezés kezdődött.

Ma pedig újra műtétre várok.

Egész jól ébredtem. Olyan 10/6-tal.

Reggeli.

És ami mögötte van :)

Azt hiszem, elég nagy ajándékot kaptam. Ugye kőfelverődés a kocsim szélvédőjére, kárbejelentés, kárfelvétel, majd szóltam a Suzuki Lánycsóknak. Zs. írta: intézik. Tegnap telefonáltunk, itt a szélvédő Japánból, ma mehetek. Felvázoltam a gondomat, erre Zs. elmondta, mit teszünk. Ez alapján ma eljött Mohácsra egy kollégájával, feljött a harmadikra a kulcsért és a garázsból elvitte a szervizbe a kocsimat. Ha készen lesz, ugyanígy kerül majd vissza is. Hát emberségből csillagos ötös.

Ránéztem a telefonomon a kocsi appjára csak úgy, merre van. És meresztettem a szemeimet:

Mondom: meg fogom kérdezni, melyik gombot kell megnyomni a teleportáláshoz, akkor egy pillanat alatt ott lehetnék Magyarországon bárhol, ha Berlinhez 10 perc kellett. :D

A nap fáradtan, de 10/-6-tal telt (ez nagyon jó). M. dolgozott (mint szinte mindig), megbeszéltük, hogy ma nem szülinapozunk, majd egyszer elmegyünk enni egyet valahova. Feküdtem, ültem, filmeztem. Gyógyszer sem kellett. Este aztán felment tüdőbe, gyomorba, csípőbe sugárzó 10/8-ra, nem haboztam, jött egy koktél, ami most szerencsére hat is.

.......

51 lettél, boldog szülinapot, kis Boszi!

Drága...

... R., ma lennél 51 éves....

Borzalmasan hiányzol... 🖤

 

Október 5.

Anyukám, kilenc hónapja láttalak utoljára élve. Bár már akkor is csak a szíved működött úgy-ahogy, nyitott szájú, egyenletes, erős légvételekkel kompenzálva. Aznap is megírtam neked reggel az "anyu-naptárat". Nedves gézlapot tettem a szád elé, hogy ne száradjon ki a torkod, a légcsöved, hogy így "konfortosabb" legyen a haldoklásod. Hetek óta nem ettél és két napja nem ittál. Nem reagáltál már semmire. Valahol tudtam, hogy ez lehet az utolsó napod. Odaültem melléd, megfogtam a kezed, és órákig "beszélgettünk". Roppant szoros volt a kapcsolatunk, testalkatra olyanok voltunk, mint akiket fénymásoltak, csak a lábad volt egy számmal nagyobb. 

Kilenc hónap telt el. 

Ma E. szülinapján voltam. Ha látnád, nem hinnéd el, mekkora, milyen szép, és nem tudnád, hogyan rohanhatott el így 18 év. Talán a 10. szülinapján voltál te is velem nála. Ma már nyolccal több.

A húgom ma volt nálad Tamásiban, a temetőben. Mert hogy hamarosan jön a születésnapod. Csak 71 éves lennél...

50. születésnap

A születésnapi ajándékom:

Éjjeli alvás-diagnosztikai készülék.

Még áprilisban kaptam az időpontot mára, pont a születésnapomra.

Pécsett 10.30-kor volt időpontom a Rét utcában. (Ott vették ki majd' fél évszázada a mandulámat (amire a mai napig emlékszem.) Aztán dolgozni mentem. Majd gyors bolt, egy fél órás szülinapi fodrászda, haza, sütés-főzés. Kereken este 8 nulla nullakor végeztem.

Ez az első szülinapom anyu és mami nélkül. Nem is tudom, hogy érzem magam. Anyu volt mindig az első, aki írt Messengeren. Drága kislányom, nagyon boldog születésnapot kívánok szeretettel. Mindig sütött tortát. És ünnepi ebéddel várt. Tavaly már nem. Már nagyon nem volt jól ez idő tájt. Meglátogattuk mamit az otthonban, aztán hazafelé Zombán, Csabánál sütiztünk-kávéztunk szülinapozás gyanánt.

2021:

(Na most sírtam el magam...)

2020:

2015:

(Nagynyárád, falunap anyuval, csodaszép emlék.)

Dunaszekcső. Többször írtam már: köveket gyűjtöttünk anyu hőgyészi sziklakertjébe.

Aki ismerte anyut, tudja, hogy IMÁDTA a fagyit. ez egy kis adag:

Akkoriban ketogén étrenden voltam, és anyu ketós tortát készített.

2012: 

A képet a kicsi P. (húgom lánya) készítette. Anyu és a lányai:

Közös szülinap Hőgyészen:

Valamelyik előző év:

Emlékszem: ott aludtam Hőgyészen. Este már hűvös volt, ezért az egyik kedvenc pulcsim rajtam:

Másnap mise mamikámmal:

Megannyi gyönyörű emlék. Szerencsés vagyok, amiért anyu 49 év 5 hónapig, mami pedig 49 év 9 hónapig az életem része lehetett.

Köszönöm nekik. Köszönök mindent, amit általuk kaptam, amit megélhettem, amit halálukkal a mai napig kaphatok tőlük, általuk.

Drága anyukám!

Napok óta foglalkoztat a gondolat, hogy addig maradok benne ebben a fájdalmas gyász-állapotban, amíg én így döntök. Az eszemmel tudom, hogy ha megtehetném,most azonnal kilépnék belőle, a szívem viszont nem tudja, hogyan kell.

Telnek-múlnak a napok, a hónapok, élem a mindennapokat. Képzeld, Bözsikével (Németországba kitelepített rokonunk- a szerk.) a mai napig tartom a kapcsolatot. Pár napja beszéltünk telefonon, most pedig szülinapi üdvözlőkártyát küldött.

M. főzött ma (szerb lecsó).

Megkezdődött a sulis munka, szóval minden megy a maga útján.

Nem akarok én sírni és szomorkodni. De ma is például éppen az erkélyen nézelődtem este, amikor beugrott a kép, amikor az ágyadon fekszel, nem hat a morfium. Elkapod a kezem és csukott szemmel az alhasadra teszed, miközben az arcod egészen eltorzul a kínoktól. A tenyerem alatt érzem, ahogy a hasüreged fortyog, forrong, bugyborékol, érezni, ahogy a rák vigyorogva és csámcsogva rágja a belső szerveidet és elevenen elpusztít. Peregnek a könnyeim. Pár perc múlva letörlöm őket. Visszamegyek a fürdőszobába, lemosom a hajmosás utáni balzsamot. Becsavarom törölközőbe a loboncomat. Ahogy megyek kifelé, belepillantok a tükörbe és a te szemeid néznek vissza rám. Nem időzök beléjük nézve, mert kérnek. Szinte könyörögnek. Azt mondják: bennem megvan az erő ahhoz, hogy erős legyek. Hogy megszakítsam az örökös szenvedés vonalát. Hogy kilépjek a felmenőim által eddig megszabott nemlehetszboldogcsakszenvedésárán és hakicsitisörömödvanazéletbenazérttöbbszörösboldogtalansággalfogszmegfizetni sorsból. Az a csodaszép zöld szemed azt mondja, hogy Timi, ha valaki, te képes vagy rá, te mindenre képes vagy. Mindeközben itt ülök, patakokban ömlenek a könnyeim és elképzelni sem tudom, merre, hogyan induljak el. Persze lépkedek én tétován erre-arra, csak remélem, hogy előre, de ez egyáltalán nem biztos.

Napok óta nem alszom, csak bóbiskolok, hajnali fél háromtól fent vagyok, annak is örülök, hogy ha sikerül negyed órákra félálomba szenderülnöm. 

Azért, amikor percekre-fél órákra ennyire rám is telepszik a szomorúság, a bánat mögött -a sokszor nehéz mindennapok ellenére is- próbálom elhinni, hogy egyszer túljutok mindezen és lehet normális életem nélküled, mégis szeretettel megőrizve téged a szívemben.

 

Hétvége

Tavaly január 6-án voltam utoljára Budapesten a húgoméknál (onnan tudom, hogy most visszakerestem a blogon). Pontosan egy évvel anyu halála előtt. (Ahogy ez most tudatosult bennem, elsírtam magam. Utoljára nyolc napja sírtam -na jó, bömböltem egész éjjel-, hát nem is olyan rossz... A bejegyzés végén még lesz erről szó.) Egy év alatt sok mindent változtatott a lakáson (klassz lett) a húgom, lassan két hete új családtagjuk van, Kesuka, egy tíz éves, menhelyről örökbefogadott tünemény, ennivaló, csupabarátság, hízelgős, gyönyörű csodacica, húgom párja, L. is ott volt, aztán megérkezett M. is, a húgom kis-nagyfia, szóval együtt volt mindenki (majdnem, M. dolgozott).

(A képen a húgom erkélyén egy nekem nagyon tetsző kompozíció.)

Nem elég, hogy sikerült mindenkit odavarázsolni, a húgom -a közelgő szülinapom miatt- full meglepetésként asztalt foglalt egy nagyon közeli helyen (ahol egyébként tavaly vízkeresztkor anyuval is ettünk).

Az én picikéim (a húgom gyerekei) rettenetesen megnőttek, jogilag is felnőttek. Utoljára júniusban, mami temetésén láttam őket. Előtte anyuén. Most végre nem temetésen találkoztunk.

Mintha tegnap lett volna, amikor még kis minimanók voltak...

Issteni rántott gombát ettem.

És ha nem lett volna elég meglepi, egyszer csak megszólalt a Boldog születésnapot Halász Judittól és jött a felszolgáló hölgy egy tortával.

Ajándékot is kaptam: egy fotóalbumot csodásabbnál csodásabb régi családi fotókkal és egy speckó bögrét.

Ugyanis kábé 40 éve (!!!) vágyom Norvégiába. Ha csak egy napra is. Hozzá még "bélés" is volt...

Nagyon (nagyon!) jó volt együtt lenni! És itt is köszönök mindenkinek mindent!!!

(A hajnali 4.40-es busszal mentem fel M-val -ő volt a sofőr-, és az esti 17.05-össel jöttem haza.)

.....

Ma (vasárnap) a tegnapi rengeteg ülés (húgoméknál, étteremben, buszon hat óra) után kénytelen voltam mozogni. Egész délelőtt 50-10-ben tevékenykedtem (50 perc munka, 10 perc pihenés), sütöttem, pakoltam, teraszt rendeztem... M. hívott, hogy foglalt délutánra mozijegyet. Magának az Alienre, nekem a Grura. (Én képtelen vagyok Alient nézni a rózsaszín vattacukor lelkemmel.)

A Gru 4 nekem nagyon tetszett, jókat nevettem. (Semmi para, minimális feszültség, sok nevetés, kell ez.)

(Azt hiszem, hogy) a héten kezdtem el olvasni a gyászfeldolgozós könyvet. Mert a Mitsek eladása után valahogy összegződött a sok fél év alatti- veszteség, és már hánytam. Többen kérdeztétek, melyik ez a könyv, befotóztam:

Amit eddig megtudtam: SENKI nem tudhatja, hogy érzem magam, mert ahogy minden ember, úgy minden gyász is egyedi. NORMÁLIS, ha memóriazavaraim vannak, ha eltévedek, ha képtelen vagyok sok mindenre. LEHETNEK alvászavaraim, NORMÁLIS, ha az ember ilyenkor máshogy eszik. NEM BAJ, ha sírok. NORMÁLIS, ha hullámzóan vagyok, még ha ez olykor szélsőséges is. Nekem ezek megnyugtató dolgok.

Sajnos annyira fáradt még mindig a szemem a fél éves sok sírástól, hogy pl. a monitort, telefont sem tudom sokáig nézni, és az olvasás sem leányálom. Nagy nehezen eljutottam a könyv 93. oldaláig, ahol azt írja: olvassam újra az első hat fejezetet. Írtam a barátnőmnek (J-nak, akinél csütörtökön voltam, és aki szintén végigcsinálta a könyvet), hogy most tényleg? Azt írta: igen. Úgyhogy ma elkezdtem elölről.

(Három nap szabim maradt. Van még dolog. Az eddigi sulikezdésekbe sem gondoltam bele szívesen évek óta, a mostaniba pedig már egyszerűen nem is vagyok hajlandó... Most még most van...)

Vasárnap

Azt mondják, a temetés egyfajta megkönnyebbülést ad. Nekem nem ilyen érzés, hanem mintha az eddigi légüres téren belül beszippantana egy fekete lyuk. Kegyetlenül rosszul alszom, szinte folyamatosan görcsbe rándul valamelyik testrészem; embertelenül fáj mindenem: beszakad a hátam, nem kapok levegőt, leszakadnak a vállaim, hasogat a fejem, már szó szerint alig látok a sok sírástól, a szemgolyóbb jobban fáj mint egy hónapja... Valahol érzékelem a külvilágot, tisztában vagyok azzal, hogy vagyok, hogy vannak alapvető szükségleteim, de kimondhatatlanul nehéz átvergődnöm magam a légüres teret a valóságtól elválasztó hártyán.

Anyu nem szeretné, ha szomorú lennék, ha szenvednék. Azt szeretné, hogy boldog legyek, szabad, önfeledt. Csakhogy ez nem olyan egyszerű.

Sok megállással, sok sírással, sok leüléssel-zsepi telefújással, hulla fáradtan, de megírtam a listámat. Hihetetlenül sok dolgot kell még intézni anyu ügyeiben, és itthon sem hagyhatok mindent M-ra, hónapok óta "csak vagyok".

Készült zöldség krémleves, rizs, grill sajt pestoval, saláta. Sütöttem egy muffint is. Csak abból dolgoztam, ami volt itthon. Dobozoltam is belőle magamnak 2 napra.

Sűrű a január. Anyu 6-án halt meg, 8-án intéztük a húgommal a temetést, 13-án volt húgom születésnapja, 18-án lett volna apué, 26-án temettük el anyut, és ma, 28-án lett P. nagykorú.

A kép 15 éve készült R. és Cs. lakodalmán, Hőgyészen, a Vincellér házban. 

Ez pedig P. szülinapján talán két éve, Budapesten.

Az biztos, hogy anyu maga volt a végtelen szeretet. 

Végtelenül hiányzik...

A másik születésnapom: két éves lettem

 Két éve ezen a napon Koppán Professzor és Szántó doktornő megszabadított egy három évtizedes kíntól.

A műtét előtt mindent megszerveztem. Nehéz volt, mert az egy éve tartó folyamatos fájdalom miatt sokszor már nem tudtam magamat sem ellátni. M. és a család sokat segített.

Két éve ezen a napon fagyott reggel.

Ma 16 fok van.

Délután már szép, napos idő volt a Mecsekben. Álomszép a klinika.

Kora este pedig, amikor felébredtem a műtét után, a műtéti fájdalmakon kívül nem volt más, eltűnt az endós fájdalom!

És két éve -Istenem, még kimondani is annyira jó- nincsenek fájdalmak, görcsök, nincs mindennapos, marékszámra szedett fájdalomcsillapító és görcsoldó. Kimondhatatlanul felszabadító érzés! Sajnos ez is csak tüneti kezelés. Ha csak egyetlen endós sejt is a szervezetemben maradt, újra kiújulhat. Én már ez a két év alatt is nagyon szerencsésnek számítok, másokat már újra műtöttek, vagy kiújult és szenvednek tovább, vagy műtéti szövődmény keseríti az életüket. Nálam az a kellemetlenség, hogy sokszor nehezen, lassan megy a vizeletürítés, és nem szabad tartogatnom, mert olyankor befeszülnek a lenti izmok és hosszú percekig tart, amire sikerül ellazítanom őket és elintéznem a kis dolgomat.

A méheltávolítást az eltelt két évben egyetlen pillanatig sem bánom, egyetlen egyszer sem gondoltam rá veszteségként. Nem érzem magam emiatt kevesebbnek vagy kevésbé nőnek, nálam ez életmentő volt, és konkrétan egy új életet kaptam általa.

Boldog második endo-születésnapot nekem!

Lányok, asszonyok, a "menstruációs görcs" nem normális! Ne hagyjátok, hogy napokat, hónapokat, éveket elvegyen az életetekből! Kérdezzetek, menjetek utána egészen addig, amíg megoldást találtok!

Szombat: szülinapi buli

Anyu 70. szülinapját a Selyemgyár Étteremben ünnepeltük a legszűkebb családi körben. Már augusztusban elkezdtük szervezni: húgoméknak Budapestről kellett jönniük, M. már dolgozó (és másoddiplomás egyetemista) felnőtt, L. hétvégén is szokott dolgozni, M-nak hetekkel előtte be kell jelentenie a szabadság igényét, én is kértem a suliban, hogy erre a szombatra semmiképp semmilyen programot (bitte).

Kivételesen húst kértem, nagyon szeretem az oldalast és ritkán van alkalmam ezt enni.

Kb egy héttel ezelőtt megmondtam anyunak, hogy meglepetés bulit szerveztünk neki, de a tortáról nem tudott. :)

Finom volt minden, mindenki nagyon kedves, minden gyönyörű. A tortához lejástzották Halász Judittól a Boldog születésnapot dalt is, szerintem nagyon kedves gesztus (amúgy is elénekeltük volna).

Utána anyunál folytattuk az ünneplést. Húgom lánya, P. orosz krémtortát sütött a Nagyinak meglepiből, hát le a kalappal, simán cukrászdai minőség volt, és anyu is nagyon örült.

Sajnos szörnyen ritka, ha így együtt tudunk lenni, Pedig nagyon-nagyon jó.