Péntek

Hulla vagyok fizikailag is, agyilag is, lelkileg is. Annyi, de annyi minden történt a héten minden szinten, hosszú-hosszú bejegyzést írhatnék, de képtelen vagyok.

Kaptam:

B-on a kicsikkel a család a téma németből. Péntek, én is hulla vagyok, ők sem túl fittek, hát akkor barkácsoljunk a témában. 

(Mindig örülök, amikor nem x db tök egyforma alkotás készül, ha használják a kreativitásukat.)

És egy tünemény aranyköpés.

Változott a terem, az okostáblához kapcsolt laptop is, bűvészkednem kell, hogy megjelenítsem azt, amit szeretnék. De igyekszem. Közben megszólal egy kis elsős:

- Hallgassuk a Seholselátó Dömötört!

 

Szombat-vasárnap

Péntek este értünk Gunarasra. Vacsora, punnyadás, alvás. Kemény 4 órát sikerült aludnom, de azt legalább egybefüggően.

Szombaton reggeli, punyi, délután kis wellness, kis séta, vacsora, punyi, alvás. És talán másfél-két éve először aludtam este 11-től reggel 7-ig egyfolytában. Jó, kétszer fent voltam, pipilni és inni.

Jó volt egy mini luxus.

A legnagyobb luxus ilyenkor az, hogy nem kell főzni, mosni, takarítani, csak válogat az ember a kész ételek közül, leül, eszik, aztán felkel és megy, amerre akar.

A strandon sétáltunk. Nagyon közeledik a tavasz.

Érdekes volt, hogy a medencékben benne hagyták a vizet, és hogy a természet mennyire képes megújulni még így is.

A medence teljes mélységében élt a víz.

Vasárnap összepakolás, reggeli, kicsekkolás. Vicces, hogy februárban mentünk, és márciusban utaztunk haza. :)

Aztán Hőgyész, keresztanyum.

Volt "Nagy Asztal", nem tervezett, de ott voltak unkanővéremék, aztán befutott unokaöcsém is. Én egyszerűen imádom, amikor így együtt vagyunk, minden faxni nélkül, csak eszünk, beszélgetünk.

Ebéd után mondtam keresztanyumnak, nézzünk fotókat. Hát kincsek ezek, egy csomót lefotóztam magamnak. 

Itt egy, ami mamiéknál készült, amin éppen táncolunk papival. Az arcom mindent elárul. És nekem ezek voltak mamiék, Hőgyész, a Tátra utcai ház: maga a biztonság, a megbízhatóság, a boldogság, a szeretet. Nagyon hiányzik minden eltávozott szerettem, nagyon hiányzik a hőgyészi ház és mindaz, amit számomra jelentett.

Hétvége

Tavaly január 6-án voltam utoljára Budapesten a húgoméknál (onnan tudom, hogy most visszakerestem a blogon). Pontosan egy évvel anyu halála előtt. (Ahogy ez most tudatosult bennem, elsírtam magam. Utoljára nyolc napja sírtam -na jó, bömböltem egész éjjel-, hát nem is olyan rossz... A bejegyzés végén még lesz erről szó.) Egy év alatt sok mindent változtatott a lakáson (klassz lett) a húgom, lassan két hete új családtagjuk van, Kesuka, egy tíz éves, menhelyről örökbefogadott tünemény, ennivaló, csupabarátság, hízelgős, gyönyörű csodacica, húgom párja, L. is ott volt, aztán megérkezett M. is, a húgom kis-nagyfia, szóval együtt volt mindenki (majdnem, M. dolgozott).

(A képen a húgom erkélyén egy nekem nagyon tetsző kompozíció.)

Nem elég, hogy sikerült mindenkit odavarázsolni, a húgom -a közelgő szülinapom miatt- full meglepetésként asztalt foglalt egy nagyon közeli helyen (ahol egyébként tavaly vízkeresztkor anyuval is ettünk).

Az én picikéim (a húgom gyerekei) rettenetesen megnőttek, jogilag is felnőttek. Utoljára júniusban, mami temetésén láttam őket. Előtte anyuén. Most végre nem temetésen találkoztunk.

Mintha tegnap lett volna, amikor még kis minimanók voltak...

Issteni rántott gombát ettem.

És ha nem lett volna elég meglepi, egyszer csak megszólalt a Boldog születésnapot Halász Judittól és jött a felszolgáló hölgy egy tortával.

Ajándékot is kaptam: egy fotóalbumot csodásabbnál csodásabb régi családi fotókkal és egy speckó bögrét.

Ugyanis kábé 40 éve (!!!) vágyom Norvégiába. Ha csak egy napra is. Hozzá még "bélés" is volt...

Nagyon (nagyon!) jó volt együtt lenni! És itt is köszönök mindenkinek mindent!!!

(A hajnali 4.40-es busszal mentem fel M-val -ő volt a sofőr-, és az esti 17.05-össel jöttem haza.)

.....

Ma (vasárnap) a tegnapi rengeteg ülés (húgoméknál, étteremben, buszon hat óra) után kénytelen voltam mozogni. Egész délelőtt 50-10-ben tevékenykedtem (50 perc munka, 10 perc pihenés), sütöttem, pakoltam, teraszt rendeztem... M. hívott, hogy foglalt délutánra mozijegyet. Magának az Alienre, nekem a Grura. (Én képtelen vagyok Alient nézni a rózsaszín vattacukor lelkemmel.)

A Gru 4 nekem nagyon tetszett, jókat nevettem. (Semmi para, minimális feszültség, sok nevetés, kell ez.)

(Azt hiszem, hogy) a héten kezdtem el olvasni a gyászfeldolgozós könyvet. Mert a Mitsek eladása után valahogy összegződött a sok fél év alatti- veszteség, és már hánytam. Többen kérdeztétek, melyik ez a könyv, befotóztam:

Amit eddig megtudtam: SENKI nem tudhatja, hogy érzem magam, mert ahogy minden ember, úgy minden gyász is egyedi. NORMÁLIS, ha memóriazavaraim vannak, ha eltévedek, ha képtelen vagyok sok mindenre. LEHETNEK alvászavaraim, NORMÁLIS, ha az ember ilyenkor máshogy eszik. NEM BAJ, ha sírok. NORMÁLIS, ha hullámzóan vagyok, még ha ez olykor szélsőséges is. Nekem ezek megnyugtató dolgok.

Sajnos annyira fáradt még mindig a szemem a fél éves sok sírástól, hogy pl. a monitort, telefont sem tudom sokáig nézni, és az olvasás sem leányálom. Nagy nehezen eljutottam a könyv 93. oldaláig, ahol azt írja: olvassam újra az első hat fejezetet. Írtam a barátnőmnek (J-nak, akinél csütörtökön voltam, és aki szintén végigcsinálta a könyvet), hogy most tényleg? Azt írta: igen. Úgyhogy ma elkezdtem elölről.

(Három nap szabim maradt. Van még dolog. Az eddigi sulikezdésekbe sem gondoltam bele szívesen évek óta, a mostaniba pedig már egyszerűen nem is vagyok hajlandó... Most még most van...)

Karácsony

 1 éve ilyenkor (Mohács) a másnapi Nagy Asztalt szerveztük.

2 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál, Nagy Asztal.

3 éve ilyenkor (Hőgyész) anyuéknál.

4 éve ilyenkor (Hőgyész) Nagy Asztal.

5 éve ilyenkor (Ausztria, Hetzmannsdorf) dolgoztam.

6 éve ilyenkor (Mohács) karácsonyozás nálam.

7 éve ilyenkor (Mohács) itthon.

8 éve ilyenkor (Mohács) itthon.

.........................................................................................................................

Ma (2021.) Hőgyész. Nagy Asztal.

Anyu, mami, Tozzi, P., L., M. 😍 M-nal nem találkoztam csak a legszűkebb családból, ő holnap tud jönni. Felmentünk egy röpke látogatásra a keresztszüleimhez is.

Csoda jó volt együtt lenni. Az idő roppant szűkös volt. Mégis hatalmas töltődés.

Szombat

Holnap anyu születésnapja. Ma gyűlt össze a szűk család egy kis találkozóra és ünneplésre. ♡

Én még kora délelőtt átmentem K-hoz. Most tudta meg, mi van velem, mi vár rám, eléggé letaglóztam szegényt a hírrel. (Nekem már nem újdonság, benne vagyok a sűrűjében jó ideje.)

Rövid volt az idő a családdal, de legalább erre a pár órára láthattuk egymást, együtt lehettünk, beszélgethettünk. Én nem is tudom elmondani, mennyire szeretem ezeket az alkalmakat, mennyire feltölt egy-egy ilyen találkozás. ♡

Mindent a húgom szervezett, itt is köszönöm neki! ♡

Nekem már megy a műtét előtti diéta, így más levesem volt.

Vittem a rizsemet és ott kisütöttem a szelet halamat.

A desszertes tányérom üres maradt. Azért szinte mindent megszagoltam. És a 3 liter bubomentes víz is megvolt délutánra.

A húgomtól én is kaptam ajándékot: egy szív alakú követ a gyűjteményéből. Hogy vigyem magammal, erőt ad. ♡

Amikor elbúcsúztunk, mamikám mondta, hogy csak ne féljek, nem vagyunk mi olyan fajta, amelyik akármitől megijed. Na ekkor tudatosodott bennem, hogy a műtét előtt utoljára voltam Hőgyészen. És hogy tényleg már csak 4 nap és elméhtelenedem. ;) Üres lesz a kaptár. :D (Na jó, itt fejezem be, úgy érzem magam, mint a Nagypapa Dolák-Saly, amikor előadja a Fingó sztorit. Nem morbidizálok tovább. ;) )

 Csodás nap volt, mindenkinek mindent köszönök! ♡

Vasárnap

Ami fontos:

Ma 11 szerettemet ölelhettem meg. A többiekre gondoltam.

Család. Szeretet.

Ez az, ami számít.

Vasárnap

Fájdalom ide vagy oda, ha a húgom lejön Budapestről anyuékhoz, akkor azt nem hagyhatom ki. Délelőtt még felugrottunk a keresztszüleimhez is (2 perc autóval) egy kicsit. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, tudtam, hogy hulla fáradt leszek, tudtam, hogy holnap munkakezdés, tudtam, hogy nem fogok gyógyszert bevenni, ha csak nem ájuldozom a fájdalomtól, hogy pl. tiszta fejjel lehessek ott ezen a pár órán. Húgom, L., anyu, mami, M. és én egy asztalnál. Számomra a leghatásosabb gyógyír mindenre. ♡

 

Pünkösd vasárnap

"Nagy asztal". Ahogy nálunk mindig: egyszerűen. De együtt.

Egész nap görcsöltem. De igyekeztem tudatosítani magamban, milyen jó nekem a nagymamámmal, anyuval, húgommal és párjával, imádott gyerekeivel, M-val. Keresztszüleimhez egyszerűen nem volt ma energiám felmenni, remélem, legközelebb fájdalom nélkül leszek, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb minden.

Külön öröm a napban, hogy anyu egy éves kontrolljának eredményei szuperek. A laborja például kifogástalan, olyan, ahogy a nagy könyvben írva vagyon.

Amikor hazaértem, belenéztem az emailekbe. Tegnap éjjel küldtem be a "laptopos tanfolyam" modulfeladatát, záródolgozatát a "mentoromnak", ma küldte az észrevételeket. Szakmailag mindent jónak talált, jöttek a számteches instrukciók. Elsőre dobáltam a hátasokat, aztán eldöntöttem: a 3 napos hétvégéből az utolsó napot szeretném megtartani magamnak, a magánéletemre, munka nélkül. Akkor viszont neki kell állni és lépésről lépésre megcsinálni mindent (oldaltörés, TNR-re írás, PDF-be konvertálás, sablonba beillesztés...). És megcsináltam.

Ennek a "tanfolyam-folyamnak" ez volt a 2. része, és lesz majd még egy. Csak azt nem értem, ezt miért pont szorgalmi időszakra időzítik, tanév végére, amikor amúgy is a szokásosnál is jóval több a munka. Nem megyek bele, agyrém ez az egész. Ráadásul totál fölöslegesen rabolják az ember idejét...

No feltettem még az újabb adag terápiás húslevesemet, reggelre kész. Én meg már most totál kész vagyok. Megpróbálok gyógyszer nélkül elaludni.