Karácsonytól újévig

Karácsonykor itthon, másnapján temető körúton és Hőgyészen. "Harmadnapján", azaz 27-én Budapestet vettük célba, mindenképpen szerettem volna látni a húgomék új lakását és őket is. December 17-én költöztek, de meg nem mondaná senki, már most alapként csodásan berendezkedtek, a lakás pedig még szuperebb, barátságosabb, világosabb, mint a képeken látszott.

Jó volt egy kis "Nagy Asztal": húgom, párja, M. és barátnője, P., mi ketten. Vacsorára ért haza mindenki, így akkor ültünk le az aranyszélű teríték köré. A húgom istenien főz, húsleves, saláták, fasírt, sütemények..., minden nagyon finom volt.

Hogy ne egy nagy rohanás legyen az egész, fent aludtunk náluk. Cicájuk, Kesuka jött is az ágyneműmre, amint letettem a hátsómat.

28-án beszélgettünk, cicáztam, ...

... ebédre átmentünk a (2 perc sétára lévő) Kökibe a Bellozzoba, ezt mindenki szereti.

Viszonylag időben indultunk haza, hogy ne korom sötétben kelljen vezetni. (Erős volt a forgalom is, fáradt is voltam és a szél keményen fújt.)

29-én reggel főzési előkészület.

A maradék száraz(abb) kenyérből bundás lett.

Kicsit szórakoztam egy játékkal, jó magam ápoltnak és csininek látni. 😂

Szilveszterezni baráti társasággal mentünk. 

Rengeteget táncoltunk, énekeltünk. Hat tombolánk volt...

... három szelvénnyel nyertünk is. 😁

2026. (juj, de furcsa) január elsején hajnali 3-kor mentünk haza a buliból, majdnem délig aludtunk. Megkívántam a tojáslevest. Még sosem főztem (mindig anyu csinálta, és valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ő majd mindig itt lesz és mindig megfőzi, hogy sosem figyeltem, hogyan készül, így ma) megnéztem a receptet (tényleg pofon egyszerű) és elkészítettem.

Anyuéhoz nincs sok köze, de ehető. 😋

Ebéd után punnyadás. Majd folytattam a színálást. Már van két üres polcom. 😊

Mindenkinek egészséges új évet kívánok! Ha ez megvan, a többi mind megoldható.

Karácsony másnapja

 

A múltkor frissített a telefonom, ilyenkor csuda dolgok történnek. A mostani újdonság, hogy a galériában nemcsak az általam készített fotók jelennek meg, hanem random odatesz más képeket is. Szemezgettem ezekből.

Napra pontosan 10 éve unokanővéremmel és kisfiával. (Mindhárman szörnyen fiatalok voltunk még! 😆

Hőgyészen anyu mennyei étkei...

... és a Nagy Asztal.

Együtt a három generáció. (És igen, mi hárman valami ilyesmi szimbiózisban éltünk.)

A mindig csodás karácsonyfa, maga a szeretet.

Ezer éve húgoméknál.

...

Ma temető körúton jártunk M-val. Nagyszokolyban is, apai nagyapámnál, akit nemhogy én, apu sem, a saját fia sem ismert (mert apu 1 hónapos volt, amikor meghalt az édesapja).

A random a galériába tett képek között találtam a bal oldalit is: anyu ilyen sírdíszeket szokott készíteni karácsonyra. Hát tegnap gondoltam egyet és az emlékére kreáltam egy hasonlót. Ma a helyére is került.

És Hőgyészen találkozhattam keresztanyummal, mindkét unokatestvéremmel (egyikük Tamásiban, másikuk Pécsett lakik) és a családjukkal. Isteni ebédet is kaptunk keresztanyumnál, itt is köszönöm.

(Az apai ági unokatestvéreimmel anyu temetésén találkoztam utoljára, akkor is csak néhány szót váltottunk. Szörnyű, hogy pont arra nincs idő -a családra, a rokonokra, egymásra-, amire a legfontosabb lenne...)

Holnap a húgomékat láthatom. Már nagyon várom.

Karácsony

49 évig gyűlt össze a család mamiék házában Hőgyészen karácsonykor. Amíg dédapám is élt, 11-en ültünk az asztalnál. Az utóbbi jó néhány évben már kevesebben, de 7-8-an még voltunk. Borzasztóan hiányzik, borzasztóan hiányoznak...

Idén meseszép fenyőt vásároltunk. Elkezdtem díszíteni tegnap, nem volt hozzá meg a hangulat. Volt valamilyen. Jött M.: Szaloncukor nem is lesz rajta? Ami illett volna hozzá színben, abból csemegéztünk eddig, nem lett volna elég. Így kibontottam a sárga színű papírost, az került a fára. Ha már ilyen "idétlen", gondoltam, hogy felteszem a fa díszeket is, ezeket még B., egy nagyon kedves, Németországban élő rokonunk hozta egyszer ezer éve mamiéknak ajándékba. Került még rá ez-az. Na ilyen szedett-vedett fánk sem volt még.

Tegnap este M. elővett néhány "buli-fényt", van hópihés is, elnevedgéltünk rajta, egyébként tényleg szép.

Amikor reggel felébredtem, ránéztem a karácsonyfára és egy szép fát láttam. 

Tegnap este halászlevet ettünk, M. főzte és nagyon finom volt. Mára M. tálat rendelt, így nem kellett főzni. Jó is volt így, ma szinte egész nap pihentünk-punnyadtunk, filmeztünk. Elővettem tegnap is és ma is a -nálunk- híres arany szélű tányérokat és az ünnepi evőeszköz készletet, és feltettem a tavaly vásárolt karácsonyi terítőt (amit tavaly még nem voltam képes megtenni, akkor anyu terítője volt az asztalon).

Készítettem egy sír díszt. Olyat, amilyet anyu szokott. Holnap temető-körút.

Karácsonyra készülődve

Ez lesz az első karácsony, amikor itt lent kettővel kevesebb, az ég(b)en pedig kettővel több angyalka létezik. Idén már nincs velünk anyu és mami. Az a két személy, aki minden hagyományt ismert és tartott, akik teret és helyet adtak a családi rendezvényeknek, így a karácsony megünneplésének is. Eddig senkinek nem kellett rajtuk kívül "Nagy Asztalt" szervezni, egyértelmű volt, hogy Hőgyészre megyünk, hogy mami házában lesz az ünnep. Akár hatan is ott tudtunk aludni "vendégként", volt elég hely, ágy, ágynemű, paplan, párna. De legfőképp szeretet. Határtalan, végtelen szeretet. Idén én vállaltam a "Nagy Asztalt". Nem vagyok anyu. Nem tudom és nem is akarom helyettesíteni, utánozni. Hiszen ő ilyenkorra már 10 félét sütött...

... ezerfélét főzött ...

... nálunk nincs vacsora-tányér...

... nincs az a szuper veranda, ahol lehetett jókat beszélgetni, forralt borozni...

... ennyi kabát még sosem lógott nálunk a fogason, mint Hőgyészen szokott...

Csak egyszer rendeltük az ételt: abban az évben, amikor anyut emlőtumor miatt műtötték. De akkor is együtt voltunk.

Anyu mindig rengeteget és nagyon finomakat sütött. Tudom, már írtam ma. :)

Én idén csak egy zserbót sütöttem, a többi sütit a Fogadj el alapítványtól vettük Szajkon.

2022-ben anyu először és utoljára tartott Mohácson karácsonyt. Ekkor hatan voltunk: húgom, párja, Pet, M., anyu és én. 

Anyu rizibizije utánozhatatlan.

Ez a két sütitartó nálam van. A poharak is. És az aranyszélű tányérok fele is (a másik fele a húgomnál).

Szóval nem tudom és nem is akarom úgy csinálni a "Nagy Asztalt", ahogy mami és anyu szokta. Hiszen ők már nincsenek, és én nem vagyok ők. De nekem is nagyon fontos, hogy aki csak tud, jöjjön, együtt legyünk, együnk egy jót, beszélgessünk, emlékezzünk, együtt sírjunk-nevessünk. Mert biztosan tudom, anyu is, mami is és minden túloldali szerettünk azt szeretné, ha elfogadnánk, ha boldogulnánk, ha tudnánk a jelenben élni, ha öröm lengené körül a mindennapjainkat. Idén anyu és mami már a szivárványon túl fogja egymás kezét. 🖤