Kevés alvás után korai keléssel reggel megvolt az edzés, súlyzós, 30 perc.
Nagyon jólesett, el is fáradtam, de ez nem olyan fáradtság, mint amikor dolgozik egész nap az ember, hanem ez egy jóleső izomérzés, ami még edzés után 1-2 órával is megmarad. És tényleg energiát ad, feltölt. Egy gyors tusolás utána, és mintha kicseréltek volna.
Aztán rögtön bevágtam magam az autóba, irány Pécs. Már harmadik napja minden reggel. Amitől két napja még féltem, az ma már egyedül is jól ment: segítség nélkül vezetni Pécsett, mélygarázsban parkolni. (Falusi gyerök vagyok, nálunk még közlekedési jelzőlámpa sem létezett, amikor vezetni tanultam, nemám többsávos út, meg ilyen flancos parkolóház...) És tudom: most azt kérdezed: hol a mosoly? Hát valahol mélyen, belül ott van az, csak hulla fáradtan, sok napja tartó idegeskedés, aggódás, szatyorból evés (...) után, csak reménykedve abban, hogy K. ma hazajöhet a kórházból, ez nem olyan egyszerű.
Olyan 10-ig nem ettem semmit, csak kábé 1 liter vizet ittam.
Aztán jött a 2 pulykamell sonkás kis szendvicsem.
Az ebédet kivételesen készen szereztem be: tavaszi csirkemell, rizibizi. Egyszerűen nem lett volna energiám főzni. És K-t hazaengedték, akadt azért tennivaló bőven.
Délután jött a 2 húsos szendvics.
Az alma még megmaradt, de este már nem akartam gyümölcsöt enni. Viszont iszonyat éhes voltam. Kábé a vasszöget is meg tudtam volna enni. Mivel ma sütöttem meg a következő napokra a csirkemellet, abból falatoztam pár kocka sajttal, 1 paradicsommal. (Ez egy kis tányér.)
Még mindig éhes vagyok, de eleve itt vagyok K-nál, és nincs sok nekem való rágcsálnivaló (már ő is egyre kevesebbet rágcsál ;) ), meg tudom én az agyammal, hogy ilyenkor már nem is ildomos rágcsálni. Így hát úgy döntöttem: főzök még egy teát, meg van ásványvíz is, azzal elleszek.
A kajám holnapra kész. Bármi közbejön, ha vissza kell menni Pécsre, ha piros hó esik, akkor is csak megfogom a szatyrot, és már megyek is :)
