2013. május 18., szombat

90/41. Napi menü

Reggeli: császármorzsa, tea
 
 
Tízórai: alma, kávé (eritrittel, kókusztejjel)

 
Ebéd: zöldségleves
 
 
Edzés után: 1 banán, 1 narancs, marék mandula

 
Vacsora: 1 tányér leves (ld. ebéd) + sült cukkini, sonkás spárga, sajtos tükörtojás, saláta balzsamecettel, tökmagolajjal.




Knittelfeld, 5. etap, 6. séta

Séta. két és fél óra. :-)
 

 
A templom, ahogy eddig még nem láttam.

 
Főtér.

 
Pestis emlékmű.

 
Vörös gesztenye.

 
Upsz, nyitva volt a Billa, hát bementünk. Itt nem jártam még. Hatalmas és csodaszép ez az üzlet.





 
Frauengasse.





 
Itt kezdődött a juharszirup sztorim :-)

 
Kapuzinerplatz


 
A város legszebb épülete, a posta.





 
A Lidl. Lebontják. Állítólag új épül a helyén . . .







90/41. Edzés

(kép)
1. Bemelegítés

2.
a) guggolás széles terpeszben súllyal
b) guggolás széles terpeszben súllyal (pumpa)
c) felhúzás
d) döntött törzsű evezés

(4 kör)

3. Nyújtás

Tükröm, tükröm. . .

2013 januárja óta dolgozom E-nél. Esténként elkészítem a "házi barátját", azaz vizet forralok és töltök a derékmelegítőjébe, majd beviszem a hálószobájába az ágyába.
Van ebben a szobában egy jó nagy tükör. Amikor először megláttam magam benne, tátva maradt a szám: egy jó alakú csak tátotta rám a száját belőle. Áh, torzít- gondoltam, és le is zártam a témát.
Ám minden este belenézni nagyon jó volt.
Megkérdeztem egy nap E-t, torzít-e a tükre. Szerinte nem.
Már majd' fél éve napi gondolatom, hogy vajon ez egy varázstükör-e.
Ma -takarítás közben- megkértem E-t, hadd fényképezzem már le magam a tükrében, hadd derítsem már ki, mi a helyzet.
És lőn.
A bal oldali képek a tegnap reggeliek, a jobb oldaliak a varázstükrösek. (Roppant gyorsan készültek a képek, és elfelejtettem a zoomot is átállítani. . .)
Nagyon meglepődtem, mert korántsem varázslat az, amit eddig annak gondoltam. A "varázstükör" azért varázslatos, mert tisztán és egyértelműen megmutatja nekem, örök kételkedőnek, hogy igenis büszke lehetek magamra, hogy igenis megvan az eredménye a fogyásnak, a sok edzésnek, a sok menütervezésnek, a sok kajadobozolásnak, a még Ausztriába is telepakolt fagyasztóládikának és plusz egy kajás utazótáskának, a kalóriaszámolásnak, a folyamatos tapasztalásnak, tanulásnak, fejbéli fejlődésnek. Hogy nem hiábavaló az időráfordítás, a receptek kitalálása, felkutatása, kipróbálása; hogy igenis ki lehet szabadulni a zsírbörtönből.
Amikor olyan 64-66 kilónál jártam (tavaly év elején), sokan azzal jöttek, hogy már túl vékony vagyok, mások pedig azzal, hogy "mi a francot akarsz, úgysem fog sikerülni, hiszen világ életedben dundi voltál, ez genetika!". Szívesen beszkennelném most azt a kiskori fotómat, amikor anyu mellett állok -ohne ruha- másfél évesen a gyerekszobában. Egy tündéri, tejfölszőke hajú kislány van a képen, óne zsírpárnák, óne dundiság, a bordái szinte látszanak, és az a popsi! Egy kerek, tökéletes kis hátsó! Na ez az, a hátsó, ami genetika! Tehát nem voltam kövér gyerek, nem voltam dundi sem, nyugodtan zsebre lehet tenni a genetikát!
Arra is emlékszem - nemrég láttam is egy házi videón -, hogy régen egész formás virgácsaim voltak. Tehát ha megyek tovább az utamon, igenis visszatalálhatok a régi önmagamhoz, és ki lehet hozni ebből a már majdnem zsírmentes testből, amit szeretnék.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy E-hez rendelt. Hálás vagyok, mert a tükre felnyitotta a szemem és bizonyosságot adott arról, hogy tényleg ideje elfelejteni a dagadt boszi képet, ami a fejemben él. Hálás vagyok, mert ez a varázstükör erőt adott most ahhoz, hogy folytassam tovább, amit elkezdtem. Nem ragozom tovább: köszönöm! :)))

Császármorzsa

A recept ugyanaz, mint a banacsintáé: 1 banánt villával összetörünk, hozzákavarunk két tojást. Kevés kókuszzsíron megsütjük. Csak itt tovább sütöttem, és kevertem közben.


Motiváció, reggeles, megjegyzéses





Lehet-e jobban motiválódni annál, mint hogy az ember látja a saját fejlődését?
A sárga hátteres képek 2012 év elején készültek. . .
És az utolsó képen lévő nadrágomat már elajándékoztam: olyan nagy lett, hogy nem lehetett már belőle bevenni, át kellett volna szabni az egészet.

30 deka választ el az álomsúlyomtól. Ha meglesz, jó lesz, örülni fogok. Ha nem: úgy is jó, a felső képek nekem már simán igazolják, hogy alles in Ordnung.

A dolog neheze az agymunka rész: a fejemben sokszor még mindig a 79 kilós, zsíros boszi képe él. Igyekszem átprogramozni, hiszen semmi értelme egy már normál testalkattal a múltbéli kép miatt "siránkozni". Ezt viszont csak az tudja megérteni, aki valaha kövér/zsíros/túlsúlyos volt, aztán lefogyott.

Még otthon, amikor kábéra összeállítottam az eheti menütervet, odaírtam, hogy ez egy t e r v. Igyekszem követni a testem igényeit, akkor enni és inni, ha éhes vagyok. Gyakorlatilag igazán éhes csak este vagyok. De akkor rendesen. Nagyon rákattantam a zöldségekre, gyümölcsökre, és most jutott eszembe az is, hogy nyaranta leginkább a leves gyümölcsöket és a folyadékokat fogyasztom legszívesebben. Emlékszem, volt, hogy napokig a dinnye volt a fő eledelem. Sokan aggódnak értem, főleg, akik régóta ismernek és ismertek kövéren is: túl vékony vagyok. (Ha rám a vékony jelzőt használják, attól még a mai napig röhögőgörcsöt kapok, nagyon nehéz tényleg elfogadni, amikor a sok zsíros úszógumis, szégyenkezős év után egyszer csak ott van egy ép, normál emberi test a tükörben.) Aggódnak, hogy túl keveset eszem. Hogy kevés a CH. A menüterv összeállításakor is írtam: most nem számolok előre CH-t. Zöldségekből nehéz is lenne 170-200 g napi CH-t összehozni. Igen, van olyan nap, hogy kevesebbet eszem, és van, hogy többet. Hallgatok a szervezetemre. Nem vagyok gyenge, simán el tudom végezni a munkám, van energiám edzeni, füvet nyírni. . . Hogy tegnap reggel volt egy 10 perces rosszullétem? Átgondoltam, és sejtem, mi volt az oka: a vacsorára megevett sonka valami essszméletlenül, iszonyatosan sós volt, szerintem okozhatott némi elektrolit-háztartás-zavart. A juharszirup kúra miatt is kaptam (kapok) hideget-meleget, pedig régen éreztem magam olyan jól, mint a kúra alatt, sokkal jobban veszi a szervezetem a folyékony élelmiszert, mint a szilárdat. És teljesen elmúltak a kiütéseim, aminek az örömét szintén csak az tudja igazán értékelni, akivel már előfordult, hogy elviselhetetlenül kiütéses volt, aztán nagy nehezen sikerült elmulasztania.

Úton vagyok. Egy hosszú úton, amin sose lesz vége a fejlődésnek, a tanulásnak. És ezen az úton vannak mellékutcák, vannak göröngyös szakaszok, vannak árkok és szakadékok. De én végigmegyek rajta. És vigyázok magamra. :)