Csütörtök

(Na ezen, hogy milyen nap van ma, percekig gondolkodtam...)

Tegnapi reggeli:

Múlt péntek óta táppénzen. A szerda már valamivel könnyebb volt, ma is jobb. Még néha köhögök és fújom az orrom, de sokkal-sokkal jobban vagyok.

Holnap munka.

Kedd és recept

Ezzel volt a legfőbb bajom ma is:

Ha kicsit feljebb ment, jött a heves és gyors pulzus is vele. 

Aztán beszéltem a húgommal. Elmondta, hogyan csípték el még az elején a megfázásukat:

Méz, kurkuma, gyömbér, reszelt fokhagyma, citromlé. Készítettem is 2 napi adagot, az elsőt meg is ettem. Rá 2 órára 50%-ban kidugult a péntek óta eldugult jobb fülem, a bal szinte teljesen. És a hőm csak 36.9.

Recept:

Hozzávalók (1-2 adaghoz)

• Gyömbér: 3–5 dkg friss gyömbér (reszelve, nekem nem volt itthon gyökér, port használtam)
• Fokhagyma: 2 (nagy) gerezd (reszelve)
• Kurkuma: fél teáskanál (őrölt) kurkuma
• Citrom: 1/2-1 db frissen facsart leve (Lime-ot használtam, mert citrom sincs itthon)
• Méz: 1 evőkanál (ízlés szerint szerintem)
• Víz: kevés (ha lenne itthon, kis narancslevet használnék)
• Fekete bors: csipet (ha jól tudom, segíti a kurkumin felszívódását) 

Elkészítés

Egyszerűen mindent sorban tettem a kis üvegcsébe és összekevertem.

Adagolás

Utánanéztem. Fogyasztás: reggel, éhgyomorra érdemes bevenni egy kis adaggal. Az erős fokhagyma- és gyömbéríz miatt érdemes hirtelen legurulítani, lenyelni. Én iziben meg is ettem az első adagot, egy nápolyi kíséretében, mert más nincs itthon. (M. folyamatosan dolgozik, én csütörtök délután óta itthon vagyok...)

Tárolás

Hűtőben, jól záródó üvegben legfeljebb 3–5 napig tárolható, de a friss hatás és vitaminok megőrzése érdekében a legjobb 1–2 napon belül elfogyasztani.

Nem tudom...

... milyen nap van, így megnéztem a naptárban. Szóval a cím: hétfő.

Most, hogy itthon vagyok és élvezem a táppénz és a betegség minden előnyét (ha-ha...), újra rádöbbentem, mennyire kevés is elég lenne a boldoguláshoz, sőt, az élethez. Ha az egészség megvan (igen, mamikám, igen, tudom, már jó néhány éve tudom, hogy igazad volt -megint csak-, amikor azt mondtad: "Timcsikém, csak egészség legyen!"), szóval ha van egészség, tényleg minden más megoldható. Péntek óta (4. napja) itthon vagyok. Van fedél a fejem felett, van terasz, ahova kimehetek levegőre, van annyi, amit enni tudok, van tiszta ivóvizem. Vannak, akik figyelnek rám. Van gyógyszerem. Tudok tiszta ruhát húzni. És tényleg úgy gondolom, minden más megoldható. Akkor miért töröm annyit magam nap mint nap a munkahelyemen, hogy megfeleljek abban, amire a szerződést aláírtam? Miért kínzom a gyerekeket "hülyeségekkel"? Miért nem tudok úgy élni, amikor nem vagyok beteg, mint ahogy létezem/gondolkodom betegen? Annyira gyorsan, szó szerint egy pillanat alatt elveszthetünk mindent (MINDENT), amit addig létfeltételnek tekintettünk. Olyan gyorsan itt lehet (van) egy teljesen más világ, egy totálisan félreértelmezett valóság. Egy olyan jelen, ami mamiék generációjának is az volt, de amit mi még sosem éltünk át. Én sem tudok ezzel még gondolatban sem mit kezdeni, de sajnálom azokat, akik egy virtuális valóságban ragadtak (netfüggők), mert nekik még sokkal nehezebb lesz...

Élni MOST kell, mindazzal, amink van, minazokkal, akik vannak nekünk.  

Vasárnap

M. este hazajött a munkából, rám nézett:

- Jézusom, hogy nézel ki?!

Azt hiszem, ezzel elmondtam röviden, hogy érzem magam.

Ember tervez...

A tanári asztalom. Amikor L., a kis segédem bevitte a dobozomat a tanáriba, csak állt ott és megkérdezte: Mi volt itt? Bomba?! Na ezt a kupacot szerettem volna racionalizálni csütörtök délután. 

Már pár napja köhögtem, csütörtök délutánra elkezdett fájni a torkom, fújtam az orromat, szédültem. Alig tudtam haza vezetni.

Gondoltam: alszom egy jót és pénteken megyek dolgozni. Hja, ez is terv maradt. Pénteken, amikor felkeltem, rosszabbul voltam mint előtte. Jött még pluszban arcüreg-, fülfájdalom és fejfájás, és úgy bedurrant az állkapcsom, hogy nem is értettem.

Orvoshoz menni fizikai képtelenség lett volna, így online beszéltem a doktornővel. Kaptam antibiotikumot és táppénzre vett.

Kiegészítve néhány itthoni dologgal az arzenálom:

+526 Hz.

Ágyban írok, nehéz még fent lenni.

 

Ember tervez

 Mától táppénzen.

Szerda

kép forrása

 A leghúzósabb napom (úgy, hogy a hétfő a 2. és a kedd a 3. legnehezebb). És a három nap alatt nem is számolom, hány órával voltam bent többet a munkahelyen, és még utána itthon is dolgoztam. Főleg 2021 óta sok olyan eü-probléma "történt" velem, aminek nagy részét magamnak okoztam, méghozzá azzal, hogy a munkahelyen helyt akartam állni. Tavaly januártól szó szerint alig ettem és ittam a suli(k)ban, pisilés talán itthon reggel, aztán itthon, amikor hazaértem, és az a június 14-i vesegörcs és utána a "nyaralás" az Urológiai klinikán, a kínok kínja a stent miatt rendesen felnyitotta a szemem. Nem élhetek úgy, hogy kizárom magam a saját életemből. A gyerekeket szeretem, szerintem egész jól elvagyok sokukkal. Idén 82 tanítványom van 2 iskolában, összesen 7 osztályban. (A viszonyszám 62 tanítvány 1 suliban.) 25 tanórám (viszonyszám 17.5), 21%SNI tanulóm (viszonyszám 17%). Megtartott órák 50 (viszonyszám 27.8). Napi kb 50 km-t vezetek (és használom a saját autómat) csak a munkahelyek megközelítése miatt. Mivel 2 suliban is dolgozom, képtelenség lenne tömegközlekedéssel véghezvinni. Fejben kell(ene) tartanom, melyik szavakat vettük B-on az 1., a 2., a 3., a 4. osztályban és Sz-ben az 1. és a 2. osztályban, hogy mi volt B-on az 1.-2.-os és a 3.-4.-es népismereten, Sz-ben a 2.-os és a 3.-os népismereten. Sajnos mindkét suliban más a tankönyv, más a tematika. 

És akkor itt jön az, hogy elegem van abból, hogy a munkám miatt megbetegítem magam. (És itt most annyira sajnálom a gyerekeket. Mert én, ha elegem van, elmehetek, felmondhatok, de ők még vagy 10 évig kénytelenek iskolába járni...) 

Idén -még sosem volt ilyen 24 német órám van és egy digitális kultútra (amit már tanítottam pár éve, úgyhogy nem újdonság). Mindig azt mondtam: nem könyvet tanítok, hanem nyelvet. (És szerintem bármilyen idegen nyelv ismerete -egyelőre- csak előny.) Tapasztalatom, hogy CSAK iskolai nyelvtanulással (az előírt hagyományossal) nehéz elsajátítani egy nyelvet. Viszont lehet máshogy is csinálni, és most ezen vagyok. (Minden osztályban vannak "sváb" származású gyerekek, olyanok is, akiknek a szüleik is beszélik a nyelvet, na velük/nekik tényleg érdemes.)

Oké, szakmázás vége.

Amire ki szerettem volna lyukadni: idén -nagyon nehéz ez- szeretném nem a munkát előtérbe helyezni. "Meghúzni a határaimat." Nem (csak) máokért élni, hanem figyelembevenni, hogy  én is itt vagyok. (Ha ez önzőség, komolyan, szóljatok.)

Nagyon fáradt vagyok, képtelen vagyok most többet írni. Legyen csodás estétek!

Kedd

Reggel fél nyolckor indultam, délután 5 körül értem haza. Gyors vacsora, aztán munka tovább. Adminisztráció persze, évről évre jönnek újabb "megcsinálandók", megjegyzem: semmi értelme... Azt is megjegyzem: a mai gépelés helyett is pl. készülhettem volna órákra... 

A képen a karfiol levesem, amit dobozolva vittem és a suliban (b-on van erre lehetőség) megmelegítettem és az ebédlőben megettem.

(A tésztát a salival elfelejtettem fotózni, de a gyerekeknek nagyon tetszett, jól is nézett ki. :))

Hétfő

Kaptam 🥰 (Gyurma-szív.)

A kicsikkel népismereten a szüret volt a téma (így az ősz, az időjárás, a zöldségek-gyümölcsök...), beszélgetés és kis színezés után gyurmáztunk, nagyon élvezték (szakma: finommotorika és egyebek fejlesztése).

És sztori.

A minap írtam, hogy bár van javulás a memóriámban, a kis kajás tütyőmet úgy elhagytam, mint a pinty... Pénteken alaposan megnéztem a sz-i és a b-i sulit is, átkutattam a kocsimat, a lakást: nincs. Sehol. Hétvégén újra és újra átgondoltam, merre voltam, hol lehet.

A húgomtól kaptam, amikor itt volt a nyár végén, pont belefér a napi kajcim, és amiért még nagyon kerestem: ebben tartom a K-komplex cseppeket, és ez most nagyon kell. 

Egyetlen tippem maradt "menedéknek": a munkahét vége felé Sz-ben voltam bevásárolni (útbaesik a kocsihoz menet), gondoltam: ma megkérdezem. Ééééés: igen, a boltban hagytam, fizetésnél letettem a másik 3 szatyrommal együtt, és ezt már nem vettem fel... Tündérek voltak, hogy megőrizték, nagyon hálás vagyok érte.

Sok lenne még a dolog, de muszáj aludnom, a hét első 3 napja nagyon durva, utána meg már annyira fáradt vagyok, hogy szinte mindegy...

 

Vasárnap

Reggel séta.

Reggeli és délelőtti: gyümölcs.

Főzés, dobozolás 2 napra.

Karfiolleves, egyszer gombapörkölt nokedlivel, egyszer gyors olasz tészta (a Horvátországban vásárolt akciós tésztával, emi egészen egyszerűen mennyei!).

Kis alvás (beájultam), aztán séta a szabari erdőben.

Elkészítettem a reggelit (szendvics) és a tízórait (gyümölcs), hamarosan alvás.

(Rengeteget kutatok csontritkulás témában. Ma M. küldött egy videót, ami megerősített abban, hogy jó irányban gondolkodom. Megpróbálom ide beszúrni, megelőzés miatt is (és még más miatt is) érdemes megnézni/meghallgatni.)

A videó (a linkre kattintva nézhető).

Szombat: változások

(Reggel nálam járt anyu. A húgommal az van bennünk, hogy ha szivárványt látunk, akkor anyu "üzen", "ott van". A múltkor a húgom fotózta náluk a lépcsőházban a falra vetülő szivárványt, ma reggel a nagyon ritkán besütő nap első sugarai festettek szivárványt az asztalomra.)

Reggel piac, majd reggeli.

Aztán főzés. (Közben mosás-teregetés.) Készült lecsó télire a punnyadtabb paprikából és paradicsomból. Főztem egy gombapörköltet (megjegyzem én még életemben ilyen finom gombapörit nem ettem) és nokedlit. (Amikor nokedli készül, mindig eszembe jut anyu, aki úúútálta készíteni, mert nehéz volt elmosogatni. Ha ott voltam, amikor anyu az ebéden agyalt, mindig meggyőztem, hogy elmosogatok, csak csináljon nokit (nagyon szeretem). Sokszor történt így, és azóta is inkább elkészítem, mint hogy boltit vegyek, és mindig azonnal elmosogatom.)

Ebéd után elpakolás és fél óra bóbiskolás. Majd nagyobb bevásárlás Horvátországban a P-ban. Haza, felcuccolás, vissza a parkolóba, a kocsit elvittem a garázsba. Ugyanis a galambok olyannyira képesek semmi perc alatt teletenni ürülékkel, hogy ha nem akarok minden nap kocsit mosni (márpedig nem akarok), inkább álljon a madármentes övezetben, azaz a garázsban. Sétálnom úgyis erősen ajánlott, lépcsőzéssel megspékelve egy mini "edzés". 

(A következő részt már kora reggel megírtam, igen, ez is jelzi, hogy vannak nálam/bennem változások. :) )

Amikor arról írok, hogy a memóriám nem tökéletes, egyáltalán nem túlzok. Az, hogy az esti beszélgetéseink egy az egyben nincsenek meg és M. reggel újra elmondja, mit beszéltünk meg, nekem pedig még csak egy halvány emlékképem sincs az egészről, mindennapos. Nem tudom megjegyezni a gyerekek nevét a suliban (a b-i elsősöket ismerem az oviból, sok közös program van minden évben a nagycsoportosokkal, de a sz-i kicsiket csak egyszer láttam táncolni a Trachttagon Sz-ben, hát ott, ha nincs a padon a névkártyájuk, meg vagyok lőve). Ha mond valaki valamit, már két lépés után a fél sztorit elfelejtem és meg kell kérdeznem (abban a halvány reményben, hogy újabb két lépés után nem felejtem el megint). 

A helyzet valamennyit javult. Segítséggel. Augusztus végén jártam Gyenge Dávidnál (neuro mozgáskorrekció) a vállfájdalmam miatt. Dávid az egész emberi lényt figyeli, test-lélek-szellem egységét. Kaptam kezelést a vállamra, de azt mondta, a vállfájdalom csak egy reakció, a probléma gyökere nem itt van. Ha valaki csak a hagyományos orvoslásban hisz - és itt most leírom, hogy Dávid beépíti a munkájába a tibeti orvoslás elemeit is -, azt mondhatja: hja, hókuszpókusz sok pénzért. Csakhogy 1. attól, hogy valamiben nem hiszünk, még működhet, 2. (és itt megállt a gépelés, mert elfelejtettem, mit akartam írni, de aztán eszembe jutott...) ha már valami nagyon fáj, az ember minden szalmaszálba belekapaszkodik. Szóval Dávid csinált egy állapotfelmérést, és azt mondta: túl sok a tűz, és a szél sem az igazi. Csak néztem rá kikerekedett szemekkel, de aztán elmagyarázta. Megkérdezte, mennyie vagyok nyitott a gyógynövény témában, "teljes mértékben" volt a válaszom. (J. kozmetikumai csupa természetes anyag, gyógynövény felhasználásával készülnek, házilag, és fantasztikusan működnek. Még hagyományos samponom sincs, az ő sampon-tömbjét használom.) Összeállított nekem egy csupa gyógynövényből álló kúrát (egy ott megtanult légzőgyakorlattal és meditációval kiegészítve), amit augusztus vége óta, tehát lassan 3 hete betartok. Eleve nem semmi feladat megjegyezni és úgy csinálni mindent a nap folyamán, ahogy kell. 

(Nem írok márkát, csak kezdőbetűt, akit érdekel, privátban szívesen elküldöm.)

Felkeléskor

- 10 csepp D21

- sáfrány tea (kortyolva du. 5-ig)

Délután (5-ig)

- 10 csepp D5

Este

- 10 csepp D15

- szerecsendió.

Emellett a más dolgaim miatt (saját kutatások alapján, ezt már Dávid-látogatás előtt elkezdtem)

felkeléskor

- 5 csepp H, 10 csepp M

- egy bögre S kávé

étkezés közben

- 20 csepp G (K-komplex a felírt D vitamin csontokhoz irányítása miatt -is-).

Dávid határozottan állította, hogy lesz pozitív változás. És tényleg van. Reggel felkeléskor az agyköd 80%-kal csökkent. Kipihentebben ébredek. Sokkal jobban bírom a munkanapokat mint tavaly (kegyetlenül elfáradok a nap végére, de gyorsabban regenerálódok). Valamennyit javult a memóriám. (Mondjuk a kis kajás tatyómat a héten valahol rendesen elhagytam...)

Tegnap hívott a szájsebész doktornő is a hétfői góckutatás eredményével. Készült CT és alaposan átnézte a fogazatomat. Orvosi szempontból nem látja akadályát biszfoszfanát kezelésnek (csontritkulás gyógyszer hatóanyag), ami egy részről szuper, mert nincs olyan probléma a számban, ami gyulladásra adhatna okot, más részről aggasztó, mert sok rossz és csak nagyon kevés pozitív tapasztalatot hallottam/olvastam erről a kezelésről. No de ez még a jövő zenéje.

Hétvége van, élvezem, hogy nincs "kell", nincs időpont, kellemes az idő, éjjel lehűl a levegő, sokkal jobb így aludni, mint klíma-hűvösben. :)

Péntek

Hulla vagyok fizikailag is, agyilag is, lelkileg is. Annyi, de annyi minden történt a héten minden szinten, hosszú-hosszú bejegyzést írhatnék, de képtelen vagyok.

Kaptam:

B-on a kicsikkel a család a téma németből. Péntek, én is hulla vagyok, ők sem túl fittek, hát akkor barkácsoljunk a témában. 

(Mindig örülök, amikor nem x db tök egyforma alkotás készül, ha használják a kreativitásukat.)

És egy tünemény aranyköpés.

Változott a terem, az okostáblához kapcsolt laptop is, bűvészkednem kell, hogy megjelenítsem azt, amit szeretnék. De igyekszem. Közben megszólal egy kis elsős:

- Hallgassuk a Seholselátó Dömötört!

 

Csütörtök

És az ébredés ajándéka többször is beigazolódott ma.

Nem volt kedvem/időm szendvicset készíteni a munkába, az uszoda utcájának a sarkán van egy pékség, M. hozott már onnan nekem egyszer szendvicset, hát arra vettem az irányt (ebédet tettem). Két perc plusz volt kábé, onnan irány dolgozni,, ma sz-i kezdéssel. Nem jutottam messzire: baleset történt a versendi kőbányánál, teljes útzár. Kábé negyed órát várakoztam a sorban (közben megettem a szendvicsemet), amikor egy rendőr minden sofőrnek elmondta, hogy meg kell fordulni és a régi bólyi úton óvatosan kerülni, Sz. felett fogunk kiérni. Napközben kiderült, hogy ismeretlen okból áttért egy személyautó a szemközti sávba és frontálisan ütköztek, van halálos áldozat is. (Nem agyalás, csak átsuhant a fejemen: ha nem megyek a pékségbe, akár... De nem!)

Letoltam a napot, bár már sz-ben elfáradtam, főleg az elsős órán, mert ugye ők még nagyon ovisok (és ahány gyerek, annyi féle szinten érett/éretlen), és itt nagyon kell ügyeskedni, hogy figyeljenek, csinálják. A 2.-os órán is az a legnehezebb, hogy a 15 gyerek 11 szinten érett. De őket legalább már ismerem tavalyról. És már nyáron eldöntöttem, hogy azt az agymenést, amit tavaly műveltek, na, azt többé nem. Az első 3-5 óra csak azzal telt (persze sokat játszottunk, ismételtünk is), hogy lefektettük a szabályokat (jelentkezem, ha mondani szeretnék valamit; végighallgatom a másikat), és 100%-ban betartatom. (Tavaly is próbálkoztam, akkor nem jött össze.) És láss csodát: tudunk együtt létezni/dolgozni. (Olyan cukik, tavaly együtt kitaláltuk, hogy a Teddy (a macim, amivel tanulunk elsőben mondókát és dalt, és aki figyeli őket az órán és a végén a fülembe súgja, ki kaphat órai munkára plusz nyomdát) minden órán másnál lehet. És idén is kérték, hogy egy hétre előre írjuk fel (ahogy tavaly is), mikor kinél lesz.)

2. óra után átkocsizás a másik suliba- még mindig teljes útzárnál kerülővel. Ott a nagyoknál (3. 4. összevont) kezdtem, 3. er, sie, es gyakorlás, őszi képről szó-, mondatgyűjtés, 4. Lakóhely bemutatása, címere. Mivel lassan 10 éve tanítok már összevontan, ha felkészülök az órára, nagyon pikk-pakk megy. (Ha nem kellene -sajnos- gyakran fegyelmezni, nem is lenne gond. Igyekszem nem észrevenni a stikliket, amíg nem zavarnak vele mást.) Aztán 5. óra a kicsikkel (1. és 2. összevont). Na, ez eleve a késői időpont miatt elég necces volt, de amit nagyon muszáj volt, azt megcsináltuk. És vannak nagyon ügyes elsősök és második osztályosok is, akik még így ebéd előtt is mosolyogva, csillogó szemmel, nagyon ügyesen képesek voltak bármire. A. rengeteget segít, óra előtt kértem meg valamire, amire óra végén volt szükség, hozta is, így lett egy "németes teremnyitó és teremből kilépő kódunk" (amit a 3. és 4. osztály is használhat, amikor ebbe a terembe jönnek napközibe, természetesen az ő szintjükön).

Ebéd, aztán 3-ig készülés előre órákra. Ma végre nincs már kánikula (azért nekem még ez is meleg, szandiban voltam és kis nyári ruhában, de rólam még ma is folyt a víz), így egész jól tudtam haladni. De épp mondtam a kolléganőmnek, hogy ha úgy szeretnék készülni, ahogy tényleg elégedett lennék magammal, akkor minimum 3 hétig 0-24-ben ott kellene lennem a suliban és folyamatosan csinálni, csinálni, csinálni. (Akkor kábé egy hónapra előre tudnék készülni csak a b-i óráimra.)

Hazafelé bolt. Felcuccolás. De főzni egyszerűen már nincs energiám. Leves van, vettem kiflit, viszek szendvicset.

És egy kis szösszenet. A suli környékén is minden csont száraz, már elszáradt füvet is alig látni. De ez a kis növény valahogy mégis élni akar és csodásan virágzik.

Szerda

G. kollégám kérdezte ma: Nem írod a Boszorkánykonyhát? Úgy várom minden nap! Sóhaj. Írnám, de nincs már rá energiám este. Ma nagyon oda kell tennem magam, hogy írjak pár sort (pedig sokminden történik, lenne miről gépelni).

Ma fél 4-ig dolgoztam. Első 5 óra zsinórban, 3 B-on, aztán átrobogás Sz-be, ott 2. Két lyukasóra. Ez ráment arra, hogy ültem az ezer fokos tanáriban a gép előtt és a leadandó tanmenethet (egyhez) megcsináltam a dokumentációt. És megettem a vitt ebédemet a tanári asztalomnál.

Aztán 8. órában (14.40-15-20) a 3. osztállyal német népismeret (noooormális???). Nem írom le, hogy oldom meg, de a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad 😉)

Sz-ben útbaesik a bolt, amikor a kocsihoz megyek, így bevásároltam. Nem mindent, amit kellett volna, de nem cipelhetek 5 kilónál többet (azt is el kell osztanom a két testfelemre). Be az ezer fokos autóba, haza. Rögtön főzés, mosás, mosogatógép bepakolás és indítás, porszívó, egyebek. Kaja holnapra. Este 8-kor ültem le. (Közben még egy kolléganőmnek is segítettem kicsit.)

Purc. Képtelen vagyok többet írni. 

 

Hétfő

Készültem a napra. 3 összevont óra (az már ugye 6), aztán át a másik suliba, ott 2 külön óra (úgy értem, hog csak egy osztály van bent órán), majd ebéd. És visszavolt még a 7. óra (kettőtől 3 negyed 4-ig) 32 másodikossal. Elővettem hát az ebédemet. És a kis üvegcsémet. Mutatom a németes páromnak (az üvegcsét), hogy én készültem. Kikerekedett a szeme. Aztán elárultam neki, hogy a salátához az öntet volt a kis üvegben.

 

Vasárnap

A 2. munkahét (most már gyerekekkel) a bődületes hőségben viszonylag gyorsan eltelt. Hulla fáradt voltam minden nap, de péntekre már teljesen KO. A hétvége is nagyon gyorsan eltelt.

Ebédke: egyszerű fehér- és sárgarépa leves...

... tegnapról maradt olasz gyors tészta salátával...

... és 2 palacsinta.

Aztán beájultam és 4-ig aludtam...

Holnap nagyon hosszú napom lesz. B-on kezdek, aztán át Sz-be, 14.40-ig óráim vannak. Onnan gyorsan haza, fogmosás, 15.30-ra fogászat. Majd onnan vissza B., szülői értekezlet 16.30-tól...

 

Szombat

 Piac. Sok-sok házi cucc beszerezve.

121 év...

Anyai részről 100%-ban, apai oldalról kisebb részben (apai dédanyám volt sváb) sváb származású vagyok. A nagyszüleim anyanyelve a sváb volt, az óvodában tanultak meg magyarul. Papi sokszor emlegette, hogy először "felesben" beszélték ovisként a két nyelvet, azt mondta ő kicsiként: "Óvónéni, mach' te mal uf!" (Óvónéni, kapcsold fel a villanyt!) Anyu is perfekt volt "sváb nyelvből", hiszen gyerekkorában otthon "németül" beszéltek. A képen (a könyvemből, amit már 20 éve írtam) a kislány mamikám (jaj, de nagyon hiányzik), mögötte a szülei. Dédanyám meghalt, amikor mami 11 éves volt, de mami apukája, a dédapám egy hónap híján 90 évet élt, így az életem része lehetett 20 évig. Mindenki csak Opa-nak hívta a családban. Igazán különleges figura volt. Öntörvényű, konok, de a maga módján nagyon szerette mind a négy dédunokáját, így egnem is. Ma lenne 121 éves. Isten éltessen, Opa!