Őrség 1.

 23. nap

Pénteken volt egy utazásos "főpróba", Eszékre mentünk palackot visszaváltani. Pályán kb 140 km oda-vissza, kipárnázva, mindent betartva. Úgy elfáradtam, hogy másnap reggel 8-ig húztam a lóbőrt. 

Ma sokkal hosszabb útra indultunk. A pénteki tapasztalat alapján tudtam, hogy kell még egy párna, az út egy részén fel kell kötni a gipszes kezemet a nyakamba, az út előtt kell egy fájdalomcsillapító.

Kinéztük az útvonalat, szegény M. egyedül mindent lecuccolt a harmadikról, aztán vegyes, de főleg jó minőségű utakon és két autópályán 4-5 megállóval 5 óra alatt Őriszentpéterre értünk.

Kalandos vacsora.

Kértünk inni x-et és y-t. Hamarosan jön vissza a pincér: az x elfogyott, jó lesz helyette Z? Legyen. Rendeljük az ételt. Kisvártatva jön a pincér: sajnos a Q elfogyott. Hát már alig tudtam visszatartani a nevetést. Mondtam M-nak: ha jönnek a számlával, kinyitom a pénztárcát, hogy sajnos elfogyott (a pénzem) 🤣🤣🤣 De itt még nem ért véget a történet. Megrendeltük a másodikat is ugye, de jön megint a pincér: nincs már a G-ból. 🙈 Jó, legyen helyette R. Desszertnek kértünk még az elején tökös-szilvás rétest, ilyet még nem ettünk. A desszertre került a sor, de jön a pincér: sajnos csak másfél adag van 🤣😭🙈🤣 Na, már egy ideje a szálláson vagyunk, de még mindig röhögünk 😆😂😆😅😂

Mellesleg mindketten jóllaktunk.

Azt hiszem, ma sem kell altató.

Péntek

 Drága papi! Ma 22 éve nem vagy velünk. Nagyon hiányzol. ♡♥

Csütörtök

 20. nap

Balkezességem 20. napján már képes vagyok kis csatot viszonylag értelmesen a hajamba tenni. Ma ki is sminkoltam magam, nő csak mini alapozó, szemöldökigazítás, szempilla festés, kis pirosító, pici rúzs. Egy kis életet leheltem az arcomba, többre nem telik (meg ez így pont elég nekem).

Hajat egy hónapja nem mostam, sokszor előfordul, ilyenkor szerencse, hogy roppant száraz a hajam, nem látszik rajta a kosz 🙈 A törött bordák miatt még nem tudok előre hajolni a mosdós hajmosáshoz, a tusolóban meg bonyolult lenne, úgyhogy jön majd ez a bjúti is, ha itt lesz a fizikai korlátok nélküli ideje.

Ha már bjúti meg smink. Nem szoktam ilyet, de ez annyira tüchtig, hogy hátha tudok segíteni valakinek. 

Olyan másfél hónapja jártam a déemben és láttam egy arc lemosó izét. Ez egy mini "kesztyű", azt írták rá, hogy sima vízzel le lehet mosni a sminket. Vettem, és hihetetlen, de működik. 800 HUF, viszont nem kell hozzá ilyen tisztító krém, olyan szempillafesték-eltávolító, tökéletesen mosható 30, 40, 60 fokon is. 

Tényleg szívből ajánlom.

És milyen jól jön most nekem az egykezezéshez! Nem sminkolok minden nap, viszont mosdókesztyűként is iszonyúan jól funkcionál tényleg csak sima vízzel.

Ma sűrű nap volt. De pihentem is.

A nap végére érkezett rossz hír is: meghalt egy rokonunk, M. :(

Lenne egy nagy kérésem. Egy -már befizetett, nem lemondható- út előtt állok  Az orvostól tegnap megkérdeztem, mehetek, elmondta a pontos utasításokat. Az egyik: válasszuk jobb minőségű utakat. Szóval a kérdés: milyen jobb minőségű úton mennétek autóval Mohácsról Őriszentpéterre? Időnk van, az autóm 4.6-ot fogyaszt százon, szóval bármilyen ötletre nyitott vagyok.

Szerda

19. nap 

Október 3-án sürgősségi, röntgen. X orvos : A sajkacsont eltört. Volt korábban törése? Nem. Jó.

Október 4-én újra sürgősségi, mert elviselhetetlenül szoros a gipsz és kegyetlenül fáj a mellkasom. Új röntgen. Y orvos: A sajkacsont eltört, jól látták tegnap, a gipszet rosszul rakták fel, megoldjuk. Volt korábban törése? Nem. Hát pedig volt, látom a felvételen. És igen, jól érzi, két bordája is eltört.

Október 9-én kontroll. Mellkas és kéz röntgen gipsz nélkül. Z rezidens orvos: Sajkacsont és bordatörés, körkörös könnyített gipsz hatezerért.

Ma, október 21-én kontroll. Y orvos: Nem értem, miért hívták vissza mára. Ki volt az orvos? W? Nem, rezidens volt. Nézi a leleteimet, az eddigi röntgen felvételeket. Nem érti. Emlékezett október 4-re, hogy ő látott még egy törést, 9-én miért nem látta a leletező? Új röntgen, aztán majd szólítanak. Hát majdnem kerek két óra múlva be is mehettem. Két törés van a jobb kezemen. Sajkacsont és egy korábbi, ami nem forrt még össze, mert használtam a kezemet. Egy tippem van: a gunarasi esés, az tényleg nem volt kicsi és azt is a jobb kezem fogta fel... 

Viszont emiatt gipszet kellene cserélni, hogy a mutatóujjam is stabil legyen, de azt könnyítettből nem tudják megcsinálni, és minden ujjam cuftig gipszben lenne. Kompromisszum: ne mozgassam a mutatóujjamat, összeforr így is a csont, mert a kézfejemnél és a tenyeremnél jól tartja a gipsz. November 18-án kontroll, addigra a bordáim nagyrészt összeforrnak, a kézközépcsont is, a sajkacsontnak viszont kell majd még egy hat hetes kör gipszben...

Kedd

18. nap

Roppant gyorsan elszaladt ez a nap. 7-ig aludtam (sok ébredéssel). Tözörgés. Reggeli. Kis házimunka. Séta és ebéd beszerzés (M.pont). Ebéd. Kis bóbicálás. Kis házimunka. Séta.

Hosszú idő után tegnapelőtt a Szepessy-parkban M-val mentünk egy kört. Tegnap kettőt. Ma egyedül sétáltam egyet délelőtt, egyet délután. Roppant fárasztó, de muszáj menni, légzőtornázni, mozogni. Az is jó, hogy sok ismerőssel találkozom, beszélgetünk kicsit, addig sem vagyok egyedül, hallok híreket. 

Holnap kontroll.

Hétfő

17. nap

Nem szépre sikerült, de annál finomabb reggeli.

Pontosan ma 3 éve tettem közzé ezt a grafikont a mérleg akkori alakulásáról.

Ez pedig a mai.

Csak a gipsz óta híztam 2 kilót, de addig sem kutya A sztori...

B. azt mondta, amikor megkaptam a gipszet, hogy nagyon hamar nagyon sok dolgot képes lesizek bal kézzel megcsinálni, vigyázzak, mert a végén még balkezes leszek 🤣 Tényleg sokat fejlődtem kicsivel több mint két és fél hét alatt. Viszont mivel mindenre a bal kezet használnom, már az is sokszor fáj, nem szabad túlságosan megterhelnem, mert még sajnos hosszú ideig csak az az egy működő mellső végtagom lesz hadra fogható.

(Ma megint kaptam feladatot: nyomtassam ki az űrlapot, töltsem ki, írjam alá és küldjem vissza. Biztosan minden törés valamennyire egyedi, és aki olyan szerencsés, hogy még nem volt törése, elképzelni sem tudja, mivel jár ez, de az illetővel is pont előtte beszéltük, hogy egyáltalán nem tudom használni a jobb kezemet...)

Vasárnap

 16. nap

Reggeli.

Séta. És akkor mutatom, hogy sokszor nem egyszerű egy kézzel fotózni.

Azért csak összejött. 🙈

Ebéd: sült lazac, krumplisaláta a la M.

Délelőtt is és délután is beájultam egy-egy órára. Néha ijesztően fáradt vagyok. De utánanéztem: elméletileg normális, két töréssel főleg.

Ma különösen fájnak az ujjaim és az egész alkarom. Ha akarom, ha nem akarom 🤣 

Szombat

15. nap 

Tegnap belenéztem a Gray's Anatomy sorozatba. Én innen/ebből ismerem a sajkacsontot, amim eltört. 😁

A gipszem szoros, foszlik, M. ma megint levágta, ami szétment... És levágta a körmeimet is, leradíroztuk az elhalt hámsejteket, egyszerűen borzasztó állapotban van mindkét kezemen a bőr. 😞 A komfortszintemen jelentőset dobott a kis "kézkozmetika".

Utánanéztem: létezik egy ortrézis, megkérdezem szerdán a dokit, azért ez jóval kíméletesebben néz ki.

forrás

Péntek

14. nap

Ma reggel úgy ébredtem, hogy annyira fájtak a kéztő csontjaim, mintha rávágtak volna egy hatalmasat egy kalapáccsal. Emellett a mutatóujjam sajgott. Mivel nem tudom úgy fordítani a gipszes kezemet, hogy lássam az ujjaimat, lefotóztam.

Több minden látszik. A felső kép 2 hetes. Ott nagyon dagadtak és kékek voltak az ujjaim, most jelentősen lelohadt a duzzanat, viszont a mutatóujjam kékebb mint volt. A hagyományos gipszben jóval szabadabban hagyták a kézfejemet és az ujjaim még feldagadva is levegősebben álltak mint a műanyagban. Simán látszik, hogy annak ellenére, hogy már megfaragtuk a gipszet, még mindig egymás hegyén-hátán szoronganak az ujjak. Mivel alul is és felül is beleszorongatták a műanyagba, vág mindkét helyen, szorít, nem kap levegőt, vizenyősre bepállik, büdös. Megmosni nem tudom, mert nem kaphat vizet a műanyag alatti bélés és ha az ujjak közé nyúlnék, nagyon fáj. Jó hír: a bordáim ma a tegnapinál jobban érzik magukat.

Reggeli.

Nehéz délelőtt. Kis napozás a teraszon.

Ebéd. Kis pihenés. Aztán végre két hét után tusolás. Mindent alaposan átgondoltam előtte, odakészítettem, elprobáltam szárazon. Hát művészet volt pl. hátsót és "elsőt" mosni egy kézzel, felemelt, bezacskózott jobb karral, a többi sem volt kutya, de megcsináltam. Törölközöm. Minden oké volt, amíg rájöttem, hogy a hátamat és a bal karomat nem tudom megtörölni 🙈 Ameddig elértem, megcsináltam, aztán kicsit ücsörögtem, amíg a többi rész megszáradt.

Kis filmezés, telefon a húgommal, kis séta. 

Csütörtök

 13. nap

Tegnap kezdődött és ma folytatódott a szomorkás-depresszív hangulat. Megértem magamat, hiszen megint csak egy új és nem könnyű élethelyzetbe hoztam magam, de ismerem is ezt a csajt annyira, hogy tudom, hogy kijön ebből is.

Újdonsült balkezesként jelentős logisztikát igényel a mindennapok megszervezése. De haladok, napról napra egyre ügyesebben használom a bal kezemet. Ma én készítettem reggelit magamnak.

Aztán ebédet is főztem. Vagyis uzsonnát, mert először ki kellett találnom, hogyan szűröm majd le a tésztát és a tésztavíz hogy kerül ki a fazékból.

Volt nálam kicsit B., elhozta nekem a tusolóba tehető műanyag székét, majd ha M. holnap délelőtt itthon lesz, megpróbálok letusolni végre.

Szerda

12. nap 

Fáradt, punnyadós nap mini ténykedéssel.

Kedd

 11. nap 

Csodás őszi időben sétáltam és légzőtornáztam délelőtt.

A kis teraszunkon is őszül. Olyan két hete gondoltam arra, hogy végre idén semmi bajom, rendesen tudom majd téliesíteni a kis kertet. Aztán tessék, összetörtem magam...

A tegnap B-ról elhozott csomagot már olyan régen rendeltem, hogy nem is emlékeztem a tételekre. (Az agave szirupra egyedül, amiatt rendeltem.) Magamon is meglepődve konstatáltam, hogy csupa olyasmi van benne, amit egy kézzel is könnyen el tudok készíteni. Így ma főztem egy indiai dalt. 

Délután rengeteg üzenet jött és hívások, így elég késő délután tudtam csak pihenni kicsit. A bordáim a tegnapinál jobban vannak, ma a csukóm fájt inkább.

M. este megfaragta kicsit a gipszemet, mert annyira szoros volt, hogy az ujjaim teljesen egymásra voltak nyomorgatva, teljesen bepállott már mindegyik, tisztítani sem lehetett, fájt is, a gyűrűs ujjam pedig elkezdett hólyagosodni. Mivel már most foszlik a hatezresem, meg is lett erősítve ragasztószalaggal. Lassan űr-woman leszek 🤣

Hétfő

 10. nap 

Csak picit ma magamról. Ez a kifacsart kartartás a legkényelmesebb. Éjjel gyakran leesnek a "polcoló-párnák", egyszer vagyok hajlandó emiatt felkelni, utána a hasamon nyugtatom a gipszes karomat. Amiért még gyakran felébredek éjjel: lecsúszok a félig ülő helyzetből. Na innen jobb kartámasz híján művészet feltornázni magam, egyszer végig szoktam kínlódni a műveletet, aztán gyakran megébredve bóbicálok ilyenkor jelentősen nyomó-feszítő bordákkal reggelig.

De én gyógyulóban vagyok.

Amióta gipsz and chips (M. mai poénja, akkorát nevettem rajta, hogy ihaj 🤣) vagyok, sok embert ismertem meg, egyikük kedvesebb mint a másik. 

M.

M. szinte folyamatosan dolgozik, de amiben csak tud, segít. Egy kiló a max, amit emelhetek, még egy másfél literes ásványvizet sem szabad. Így például ő tölt nekem a másfelesből két másik palackba este, hogy másnap tudjak inni. Olyan apróságok nem mennek, mint -ugye most fogselymet nem tudok használni - a fogpiszkáló kibányászása a tégelyből, azt így készíti elő nekem minden este:

Sok ezer más dolog mellett. 

Pontosan tudom, mennyire nehéz neki, mert ő tavaly januárban törte el a bokáját, 6 hétig volt gipszben, akkor én csináltam azt, amit most én. És ez kemény.

Pontosan tudom, miért kaptam ezt a leckét. Már csak konkrétan meg kell tanulnom a leckét...

(Ma x okból kiugrottunk (kézzel a törött bordáimat tartva, max 20-szal azon a borzalmasan rossz úton) B-ra a suliba. Tüneményesek voltak a gyerekek, ahogy óvatosan jöttek ölelésre, érintésre, kérdésekkel...)

Vasárnap

 

Nem történt ma semmi extra. Egy kényszervigyoros kép, ami a húgomnak készült. Mert amire bekászálódok az ágyba, felpolcolom a gipszes karomat, már hulla fáradt vagyok...

A kezem ma kevésbé fájt, a bordáim annál inkább... Így megy ez...

Szombat

 8. nap

Hú, este a Xil.ox nagyon jó szolgálatot tett ...

M. ma délután kezdi a munkát, így reggel el tudott menni a piacra. Hozott szépséget...

... és finom házi alapanyagokat. Reggelit is készített.

Aludtam kicsit ebéd után.

Séta. Csak kicsi, a lakótelepen. És itt most csatolni akartam a fotót, amit készítettem, de ezek szerint nem érte el mégsem a bal hüvelykujjam a gombot a telón. Hja, a hirtelen balkezesség örömei...

Az esés óta ma délután sikerült először tüssznentenem. Hát jelentem: azóta sokkal jobban fájnak a bordáim mint valaha is. Kegyetlen.

Ma egész nap minimálban nyomtattam energiaügyileg, de hát elméletileg nincs is más dolgom ...

Születésnap

Drága anyu, ez volt az utolsó együtt töltött születésnapod. 

Ekkor már nagyon nem voltál jól. Egy hónap múlva már betegszállítóval vittelek az onkológiára, a laborleleted és a CT is azt mutatta, hogy már szinte nem is élsz (CRP 200, máj - és veseműködés szinte nulla ...). Nagyon ragaszkodtál még kegyetlen fájdalmaidban is az élethez. A fotó készülte után két és fél hónappal aludtál el.

Ma van a 3. égi szülinapod. Ha itt lennél, 73 éves lennél.

Remélem, hogy ahol vagy, tudsz enni egy hatalmas adag fagyit.

Nagyon hiányzol 😞🩶

 

Péntek

7. nap

Reggel időben keltem. Vetkőzés, mosdás, smink 🙈, frizura 🤣 kerek 2 óra meló. Taxival kórház, traumatológia. Találkoztam K-val, megismertem a váróban egy kedves hölgyet. Behívtak, levették a gipszet. Azt a megkönnyebbülést! Átmentem átvilágításra. Tüdő és négyirányú csukló röntgenfelvétel. Vissza a traumára. Kicsit várni kellett, aztán behívtak. Minden oké. Megkaptam a körkörös gipszet, előre jeleztem, hogy könnyítettet kérek. 6ezerért rám is applikálták. Könnyebb mint a hagyományos volt, de valami baromi szoros. Két hét múlva kontroll.

Mindenki roppant kedves és segítőkész volt, gyorsan ellátták a betegeket.

Amikor kijöttem, találkoztam A-val, egy korábbi tanítványom anyukájával, nagyon jót beszélgettünk.

Érdekes, hogy egy hét gipszhordás után már mennyire száraz, aszott a bőröm...

Délután segítséget kért az egyik kollégám, megoldottam.

Korábban én sem tudtam, hiszen nem éltem át, hogy a gipszes állapot nemcsak egy bumszlit jelent, hanem fájdalmat, fáradtságot, mozgáskorlátozottságot, teljesen más súlypontot és egyensúlyt (...). A törött bordás extrát akkor még nem is említettem. Megkérdeztem a gipszelős csajt, szerinte mikor lehet majd dolgozni. Felnevetett, aztán azt mondta: minimum 1.5-2 hónap gipsz, ha szerencsém van, és azt majd a traumatológus szakorvos fogja eldönteni, nem én, szokjam meg ezt a helyzetet.

Hát mit mondjak: nem egyszerű.

Csütörtök

6. nap 

A legkényelmesebb póz ülés közben.

Viszonylag tevékeny nap volt. Reggel például elkezdtem pakolni az íróasztalon. Csupa apró bicbac, mindegyikkel külön fordulni, sokáig tartott és csak a harmadával végeztem, amikor korogni kezdett a gyomrom. Ja tényleg, még nem is reggeliztem. Amire előpakoltam, ettem, elpakoltam, úgy elfáradtam, hogy le kellett dőlnöm. (Az ágyba fekvést és a kikászálódást nem ragozom.)

Átöltözés (na ez is egy külön mutatvány), irány a M.pont, ebédért. Haza. Kajci. Elpakolás. És megint le kellett dőlnöm. Utána jött B., megbeszéltük, hogy levágja a körmömet. Érdekesség: a jobb kezemen alig nő a köröm.

Még csak 6. napja vagyok gipsy (ha-ha), de leszakad a hátam, a vállam. Holnap megyek a traumatológiára, gipsz nélküli röntgen is lesz, megkérdezem, kaphatnék -e könnyített gipszet, mert ennek csak a súlya is kínzás. 

Még ősszel van egy pulmo, egy urológiai, egy fogászati, egy reumatológia és egy endo kontrollom, de amíg a bordáim nem forrnak össze, nem fogok tudni menni.

Na nézek vmi vacsorát, holnapra bekészítettem, amit vinnem kell, úgyhogy már csak egy jót kell aludni.

Szerda

5. nap

Amikor szombaton az SBO -n begipszelték a kezemet, annyit mondtak, hogy tartsam a szívem vonalán a karomat vagy felette, éjszaka is. Ma beírtam a keresőbe, mivel tudnám még elősegíteni a gyógyulást. Hát akad pár dolog.

 Torna: a gipszből kiálló ujjak pumpáló mozgatása, a könyök és a váll átmozgatása óránként.

Kálcium, D vitamin, K2 vitamin, C vitamin, magnézium bevitel.

Fájdalomcsillapítás. Na itt ahány orvosi oldal, annyiféle ajánlás. Az egyik paracetamolt, a másik non-szteroidot ír. Amúgy is nagyon minimalizálom a gyógyszert, amíg állkapocs -összeszorongatás nélkül elvagyok, nem veszem be. (Eddig napi max 2 Voltaren 75-öt nyertem.)

Megnéztem akkor már a bordatörés gyógyulásának elősegítését is, a legfontosabb a légzőtorna, ezt az SBO -n is mondták: a fájdalom miatt az ember hajlamos felületesen lélegezni,ami miatt tüdőgyulladás alakulhat ki. Úgyhogy lélegzem.

A bal kezemet egyre ügyesebben használom, csak szörnyen hamar elfárad. De szegénynek lesz ideje erősödni, ügyesedni. 🙈

A legnehezebb a wc papírt letépni, a hátsóm kitörlése, a kézmosás, a bekötött zacskót kibontani, a palackról a kupakot le- és visszatérni. A nagyszobai nagy redőnyt nem tudom felhúzni. Minden más is többszörös időbe telik, de megoldom. A fotózás is kemény logisztikát igényel, pl. amikor voltam sétálni, nem tudtam kivenni a kis tatyómból egy kézzel a telót, így nem tudtam fotózni. 

A tenyerem szép zöld, már amennyire a fotóhoz el tudtam fordítani a karomat, az ujjaim is még zöld -ízületesek, de az óvatos tornáztatás segít abban, hogy kicsit már ki tudom nyújtani őket pár másodpercre.

A kézfejet nem látom, de azt igen, hogy az ujjaimon minimális apadás látszik, csak a fájdalom nem csökken egyelőre. 

Ma még nem vettem be gyógyszert, de alváshoz kell majd.

És ki kell találnom, hogyan öltözzek hidegebb időben.

Kedd

4. nap

Éjjel folyamatosan leesett a gipszes kezemnek épített párnaemelvény. Mivel az ágyból csak jobbra lehet felkelni, nekem a jobb oldalon törtek a bordáim és a jobb kezem gipszelt, kész művészet kikászálódni, csak kétszer másztam felvenni, utána a hasamra tettem a sérült kezem. Akkor meg a bordáim kezdték mondani a magukét, alig találtam olyan pózt, amiben tudtam volna pihenni. Vonnegut után szabadon: így megy ez...

Reggeli összehasonlító kép a két kézfejről:

M. ma még itthon volt, voltunk néhány helyen (időpontoson is), és lett egy új szerzeményem:

Megtaláltam a hasonlatot is a kéz fájdalomra. Olyan érzés, mintha a tenyerembe böknének folyamatosan egy kötőtűt középen és át is szúrnák a kezemet; közben felülről a hüvelyk - és mutatóujjam közé szúrkodnának egy másikat, ezzel is átbökve a tenyerem; mindemellett úgy sajog az összes ujjam, mint amit kalapáccsal szétvertek. Ha megpróbálom könyökből kicsit is elforgatni az alkaromat, az nyüszítést eredményez (egyszer próbáltam, soha többé a gyógyulásig).

 Gipszes tények.

M-nal volt bokatörés miatt gipsze, úgyhogy akkor láttam, hogy vannak olyan részei a gipsznek, amik nyomnak, szúrnak, törnek, M. "meg is faragta" és meg is könnyebbült.

 Az első, szombati gipszem valami embertelenül szoros volt, visszamentem vasárnap, korrigálták is. De a kisujjamnál olyan érzés volt, mintha egy vékony, fém damil vágná. Nagyon kicsit kifeszítettem a gipszet, így aláfért egy vattapad. Még így is nyom nagyon, de legalább nem vág bele a húsomba. 

Tegnap észrevettem, hogy a tenyereket és a mutatóujjamat nem a gipsz vágja annyira, hogy bepisilek a fájdalomtól, hanem a gipszre tekert géz. Kicsit megvágtam (egész jól használom az ollót bal kézzel), és máris nem úgy érzem, mintha egy pengével csiszatolnák...

Hétfő

3. nap

A reggel ügyintézéssel telt, mert például táppénzre kellett vetetnem magam. K., az asszisztens csak nevetett, mert tényleg nem is lehet már mást tenni.

Balkezes mosdás. A jobb kezem teljes mértékben használhatatlan, zúzódások, törés, a könyököm, felkarom is kék -zöld, úgyhogy marad a bal kezem. Ehhez képest egész ügyesen sikerült. 

Délelőtt szenvedtem még gyógyszerrel is. A bordáim is nagyon fájtak, a kezem is sajgott, legszívesebben leszedtem volna a gipszet. És nagyon fáztam. Nincs sok pulcsim, ami van, azt pedig nem szívesen vágnám szét (hogy beleférjek gipsszel). Átsuhant egy gondolat a fejemen: anyu biztosan segít. Így elővettem a kardigánt, amit még ő adott, amikor Mohácsra költözött. Bal karral belebújtam, a gipszes, felkötött karóra ráterítettük és be lehetett gombolni, szupi!

Ebéd után kis punnyadás . Aludni nem tudtam a fájdalomtól, de legalább pihentem.

Délután süti, séta, kávé.

A kocsimmal voltunk, elvittük a garázsba. Hát a Liszt Ferenc utca frenetikus aszfaltján elég hangosan jeleztem a fájdalmaimat, M. teljesen lelassított és úgy csordogáltunk. A garázstól séta haza.

Ahogy itt ülök az asztalnál, kicsit görnyedten, így nem fájnak a törött bordák. A gipszes kezemet letettem az asztalra, de annak nem találok megfelelő pózt. Hamarosan beveszem az esti fájdalomcsillapítót, hogy tudjak majd aludni. M. holnap még szabadnapos, de szomszédunk, B. néni is mondta, hogy bármi van, vagy ha segítség kell, csak kopogjak, jön, és rám fog nézni, amikor M. dolgozik. A körömvágásra majd biztosan megkérem.

(A húgom hónapok óta szenved azzal, hogy a jobb karja szinte élettelen, kapott egy infúzió kúrát, ami akkor kicsit segített, de azóta még rosszabb a helyzet, neki semmi segítsége... MR-re novemberre kapott időpontot...)

Sok tüneményes kollégám érdeklődik, hív fel, nagyon jólesik.

És még mindig van más...

Kéztörés 2. nap.

És első éjszaka gipszben. Nagy nehezen elhelyezkedtem, felpolcoltam a gipszemet, de füldugó nélkül nem tudok aludni. Kibányásztam egy ősrégi, alig használtat, kimentem M-hoz a konyhába, hogy nyissa ki nekem a tartót, aztán bal kézzel beimádkoztam a füleimbe. Azért nem szeretem ezt, mert nem csökkenti annyira a zajbeszűrődést mint a másik, viszont most százszor jobb volt mint a semmi.

Reggel a tükörben láttam, hogy a kedvenc színem terjeszkedik az ujjaimon 🙃🙈 

Bal kézzel varázsoltam egy kávét, amit aztán a teraszon sikeresen leejtettem. Úgyhogy megvolt az első balkezes takarítás is.

K. bevállalta a főzést, isteni menüsor volt levessel, másodikkal, körettel, savanyúsággal, süteménnyel.

Ebéd után sikerült 2 órát aludnom.

A kezem a tegnapihoz képest egyre kékült és annyira nyomott a gipsz, majd' bepisiltem, így megkértem B-t, vigyen be a sürgősségire.

Olyan szoros volt a gipsz, hogy ketten vágták le, tegnap nem jól csinálták. Mondtam, hogy a bordám is sajog, megröntgenezték, a hetes és a kilences el van törve. Ne emeljek, sétáljak, légzőgyakorlatozzak, hogy a tüdőgyulladást megelőzzük, és pihenjek, szedjek fájdalomcsillapítót. A doki (sebész) is azt mondta, hogy sajkacsont törés gyanú, vszinű, hogy pénteken a traumatológián leveszik a gipszet és kérnek egy CT-t, az pontosabb képet ad mint a röntgen. De az még a jövő zenéje.

Másfél óra alatt végeztem, és mindenki roppant kedves volt a sürgősségin. Aztán lassan haza gyalogoltam, így a séta is megvolt.

Nem vittem ma sem túlzásba a fájdalomcsillapítózást, reggel fél 8-kor ettem egyet, de most, alvás előtt tutira jön a második, hogy tudjak éjjel pihenni.