A naaaagy nyaralás/2.

Egész jó alvás után reggeli.

Kis séta. 

A szállodával szemben van egy kis bolt. Nagyon pici, de itt aztán mindent IS kapni.

Papucs kell? Van. Dianás cukor? Kapsz. Piknik pléd? Találsz. Ajándék bárkinek? Válogathatsz. Kávéznál? Gyere! Gyümölcs, ásványvíz, szeszes italok, ruházat, csokik, sütemények... Még retro kis műanyag flakonos cukros pezsgőpor is van, a korosztályom tutira emlékszik rá, ami ha már nagyon nyálas volt, nem jött ki a mini flakonból, ilyenkor többször beleszorult az ember nyelve.

Délelőtt wellness, áztatódás, gőzkabin, jacuzzi, vállmasszírozós vízsugár, kis termál.

Nekem óvatosan, nem tudom, mit bír a vesém.

Ebédre menü, nagyon finom volt!

Visszaérve újra kisbolt, légycsapó kellett, volt! 😂 A bolt a mellette lévő kerthelyiséghez tartozik, a tulaj épp akkor ért oda a délutáni nyitásra, kezében valami gyönyörűséggel. Elárulta, hogy az egy jeges kávé fagyival, hát ki is próbáltuk, mennyei. A frei-es Cannes -i fagylalt kávé után a legjobb, amit valaha ittam.

A terasz kellemes, árnyékos, sok növénnyel. Ez pl. egy vadkakaó, másik nevén pénzfa. Néztem egy darabig, hátha elmehetek félállásban dolgozni szeptembertől 🙈😁

Délután punyi.

Aztán fürdőzés. Túl sokat nem napoztunk, mert felhős volt az ég.

De sétáltunk egyet a strandon lévő tó körül.

Vacsora. Ma különösen mennyei volt minden.

Nyáron fagyi is választható A vacsora részeként.

A naaaagy nyaralás/1

Gunaras. Már sokadszor.

Az út eleje kicsit kalandosra sikeredett. Aztán átment viccesbe. Két Suzukival indultunk, M. motorral, én a kocsimmal. Már közel jártam Pécshez, telefon: a motor lerobbant Lánycsóknál. Akkor vissza. Oké, de az autópályán nem lehet csak úgy megfordulni. Tempomat 130-ra, az első lehetőségnél lehajtás, irány Mohács. Amint felhajtottam, telefon: még sincs gond, megcsinálta. Oké, vissza, na de az autópályán nem lehet csak úgy megfordulni 🙈 Az első lehajthatón ki, vissza a pécsi irányba. Kb fél órát vesztettünk így, nem katasztrófa, mert nem voltunk időhöz kötve. Amikor (újra, csak most már a jó irányba) leértem a pályáról, kezdődött az út vicces része. Pécsett csúcsforgalom. A Mecseken átverekedtem magam egy busz után, ami 50-nel száguldott. Amikor ráfordultam a 61-esre, egy Ford terepjáró ment előttem 70-nel. Előzni nem volt lehetőség. Aztán egy fehér mercis 70-nel. Nagy nehezen (egy faluban) letudtam. Amint megelőztem: sorompó. Amikor megláttam a piros villogó fényt, már hangosan felnevettem. Kb 3-4 km-en keresztül autózhattam a saját tempómban, amikor utolértem egy buszt és egy teszlást. Megint 50. A busz egy megállóban megállt, a teszlás maradt, a tempó is. Dombóváron sikerült sávváltással megelőznöm, aztán vissza is lassítottam , mert a tűzoltóságnál szinte mindig mérnek. A teszlás "versenyzett", nekem nem ér meg ötvenezret, tartottam a megengedett sebességet. És bizony ott állt a trafi.

Majdnem egyszerre érkeztünk M-val (ő is ugyanígy megjárta a tötymörgő forgalommal).

Becsekkolás, felcuccolás, beparkolás, látogatás Kisslernél, séta.

Itt van lift, sokszor ki is használjuk.

Vacsora.

Már nem eszem meg, ami nem isteni. Viszont ami az, azt mmmm! Egy kis fagyi volt a desszert kis gyümölcssalival. 

Mindketten egész nap hulla fáradtak voltunk, így este már kis dumcsi volt még, aztán szunya.

Csütörtöktől vasárnapig

A mindenféle ügyintézés, a rengeteg telefon, email, időpont, találkozó, kitöltendő, bediktálandó, elmagyarázandó, eladandó (...) dolog után csütörtökön megkezdhettem a szabadságom kazettájának/lemezének másik:  a nyaralás, pihenés oldalát.

A csütörtök nagyjából azzal telt, hogy tudtam, hogy szeretnék egy szilvás sütit enni, házit, így azt is tudtam: ehhez az kell, hogy süssek. Szóval órákig készülgettem rá lélekben (mert olyan fáradt voltam, hogy csak...). Estére aztán meglett, és állítom, hogy én még életemben ilyen finomat nem sütöttem. (Péntek reggelre be is vágtuk M-val.)

Csütörtök este beszélgettük M-val, hogy most három napig itthon lesz, menjünk el valahova. De ne túl messze, legyen jó a klíma a szobában, legyen strand, wellness és jó kaja. Én Gunarast javasoltam, mert imádom azt a szállodát, strandot, a kaja mennyei, ahogy a gyógyvíz is, nincs messze, és hozzá tudjuk kötni keresztanyum látogatását Hőgyészen, a tamási és a hőgyészi temetőt is. Másnap reggel foglaltunk is egy szobát.

Minden étel mennyei. Tényleg. Már meg sem próbáljuk végigenni a menüsort, képtelenség. Csak pár kép (nem is fotóztam többet, sőt a telefonommal sem foglalkoztam, az nem pihenés, ha azt nyomkodom és figyelem egész nap).

Első este a szállodával szembeni sörkertben voltunk zenés-táncos mulatságban, ajándékpult is van, ott vettem ezt az angyalkát. Ami ugyanolyan, mint amit anyu lakásában találtam a legvégén (csak ez gipszből).

Nagyon gyorsan vasárnap délelőtt lett. Reggel fél 9-ig aludtam. (Bele tudnék jönni szerintem, de 21-től már dolgozom...) Tamási, majd Hőgyész. Keresztanyum most is isteni ebéddel fogadott, és J-ék is ott voltak, legalább találkozhattunk velük is.

Az angyalka már anyuéknak játszik.