"Optimalizálás"

 Optimális: legjobb, legkedvezőbb, legmegfelelőbb. Mint például az egy kilós kulcstartóm. Levettem róla a "nem tudom, mit nyit" és a "biztosan régi kulcs már, mert nem használtam egy éve" kulcsokat. 

Ez a metódus vonult végig a nap folyamán több helyen is a lakásban. A konyhaasztalt rendeztem, kidobtam, amelyik zöldség/gyümölcs/krém "megindult", kitettem egy a szobában szenvedő virágot a terasztra a "gyógyítóba", kimostam a sminkes ecseteimet, csupa apróság, de ez is kell. És bennem is folyt az optimalizálás. Már kora reggel elmentem sétálni, így biztosan nem marad el. Előkészítettem holnapra a gyógytornás öltözéket, az értekezleteset; a reggeli kávét, cseppeket, reggelit, folyadékot (...). Megírtam a legszükségesebb emaieket, válaszokat, kérdéseket. Lélegeztem, tornáztam. M. meghívott svédasztalos ebédre Belvárdra, régen ettem ennyit és minden nagyon finom volt.

A húgom holnap kapja reggel a 2. kúrát az infúuióból, nagyon szorítok neki, hogy segítsen.

Holnap nekem is munka, úgyhogy most alvás.

Vasárnap

Reggelre ilyen lett a bőröm, ez egy jelzés, hogy nem ittam elég vizet (ittam, de még többet kellett volna).

Az újabb finom reggeli után temető körút. Nagyszokoly, Tamási, Hőgyész. Irtózatos volt a hőség.

Érdekes, hogy 2 éve napra pontosan ugyanekkor voltunk Gunarason. Akkor vettem ott anyuék sírjára ezt az angyalkát...

... ezt pedig most vettem (mert a másik szegény már szétporlad).

Beugrottunk Hőgyészen keresztanyumhoz egy puszira (ott voltak unokanővéremék is, mindig örülök, ha látom őket is).

Nagyon éhesek nem voltunk, de beszélgettünk róla, hogy valami egyszerűt ehetnénk valahol. Több lehetőség is felmerült, én Zombát javasoltam, meg is álltunk a Margarétánál. Kiderült, hogy svédasztalos ebéd van, és nem bántuk meg.

3 féle leves, 9 féle második, salátabár, 5 fajta desszert... Minden mennyei.

Ettünk itt már talán 2-3-szor is, egyszer még anyuval menüt is, az is fantasztikusan finom volt és óriási adag. A hely is szép, a mosdó kész élmény (jó értelemben).

Bizonyíthatom, hogy igaz:

Hamar hazaértünk. Nagyon vártuk már, hogy beröffentjük a klímát és végre elfogadható hőmérséklet(b)en aludhatunk. Majdnem 29 fok volt a lakásban, de kipakolás és mosás indítás után lepihentünk, és bóbicáltam is jó egy órát. Aztán teregetés, elpakolás a konyhaasztalról, készülés holnapra (beutaló, pisinek üveg, reggeli, gyógytornára papucs, egyebek), mert reggel 7-re éhgyomri laborra van jelenésem, 8.30-kor masszázs, 9.15-kor ultrahang, iontroforézis és lézeres kezelés. (Ehhez jön majd a gyógytorna jövő hét közepétől.)

 

Istenmezeje/3.

 1. nap itt

2. nap itt

Vasárnap:

A péntekből fél nap volt a barátokkal a hétvége, a szombat egy egész nap, a vasárnap a pakolásról szól és a búcsúzásról.

No meg a hazaútról, ami nem volt rövid. (Bár sokkal gyorsabb az odaútnál, most az M3-on és az M0-son is simán tudtunk haladni.)

Dunaföldváron ebéd a Kele Csárdában. Csak ajánlani tudom. (Önkiszolgáló, svédasztalos, mennyei.)

Hazaérve 2-3 körös felcuccolás a 70 lépcsőn, mosás, aztán beájulás. De lejárt a mosógép, ezt-azt még tenni-venni kellett, hát nem voltunk frissek-fittek... Azért még megmostam a hajam (a szalonnasütés jó kis füstös bukét adott), lementem szürkületkor szélvédőt mosni (bogár-becsapódástalanítani, hogy kilássak a szélvédőn). M. csak szerdán kezd, én viszont holnap a szokott időben, úgyhogy most alvás, mert fel is kell(ene) kelni holnap. Így megy ez...)