2018. június 5., kedd

127. nap

Mennyi az esély arra, hogy lesz egy olyan napom, amelyiken nem történik semmi különös? Elméletileg nagy. Nagyon nagy. A gyakorlat azt mutatja, hogy konkrétan nulla. Mennyi az esély arra, hogy egy pici kavicska beszorul az autóban a féktárcsa és a fékvédő lemez közé? Elméletileg kicsi. Nagyon kicsi. Gyakorlatilag...

Már esőben értem a suliba. Ott egész délelőtt szakadt az eső. Már hazainduláskor felfigyeltem arra, hogy az út olyan mértékben kavicsos, mintha csak szórva volna. A pár napja útfelújítás címszóval betömködött lyukakból az eső kimosta a tölteléket, így hosszú kilométereken keresztül konkrét kavicsfolyam fedte az utat.

Hazaértem, leparkoltam. Aztán M. meghívott kávézni, kocsival mentünk. Csörög. Valami csikorog. Durván. Bakker, ez megint valami új. De hát egy hete hoztam el a szerelőtől! Sírni tudtam volna. Oké, kávé után szerelő. Legalább annyit mondjon, használhatom-e a kocsit. Z. kapásból azt mondta: de hát most vitted el az autót! Nagyon rendes volt, meg is nézte. Lekapta a kereket. Egy kavics. Beszorulva a féktárcsa és a lemez közé. Egy mini kavics, ami ha bent marad, nagy kárt okozhatott volna a pár hónapja kicserélt féktárcsán. Egy pindurka kavicska, aminek nagyon kicsi az esélye az odaszorulásra...

Az eset kapcsán több dolog felmerült bennem:

1. Írtam már: a 2018-as évem ilyen. Tényleg nem telik el nap harc, bosszúság (...) nélkül. Azt hiszem, végleg át kell állítanom az agyam arra, hogy a normális ez. És örülnöm kell minden kicsi jónak, a legapróbb kis pozitív történésnek is.

2. Le kell szoknom a beparázásról. Amikor ilyesmi történik, mint ma a kocsival, totálisan bepánikolok. Fojtogat a sírás, kétségbeesem, mohácsiasan mondva világvége van. És ez a kétségbeesés szó szerint felemészti minden energiámat. Amikor hazaértem a szerelőtől, immár kavicsmentesen, annyira fáradt voltam lelkileg, agyban és fizikailag is, mintha legalábbis egész nap szenet lapátoltam volna. És ez -mivel túl gyakran vannak az életemben történések- teljesen felemészt. Márpedig az életnek nem erről kell(ene) szólnia.


3. Nagyon erősen el kell gondolkodnom az autóeladáson (nem a kavics miatt). A kocsim jó állapotban van (nem én állítom, a szervizben mondták szakemberek), szeretem is, nekem tökéletesen megfelel, viszont nem áll nálam halomban a pénz, erre az autóra pedig -valószínűleg- kell majd költeni, hiszen 12 éves, a kopó részei kopnak, és mivel Mitsubishi, nem olcsók hozzá az alkatrészek.

4. Eddig csak hazafelé jártam a hosszabb, de klasszisokkal jobb minőségű úton, hát a mai eset arra is megtanított, hogy ne csak gondoljam, de tegyem is: odafelé is a kerülőúton fogok járni munkába.

5. Ha a kocsimnak, bármelyik háztartási eszközömnek (...) csak egy kicsit más hangját hallom, rohanok a szerelőhöz. A kocsit viszonylag rendszeresen takarítom, a lakást is igyekszem rendben tartani. Mosom a ruháimat, ha foltos lesz, kiszedem a flekket, ha picit is megsérül, viszem Mamihoz, aki megvarrja, helyrehozza. És itt vagyok én. Egy élő, 43 éves ember, aki úgy konkrétan vár a csodára. El kellene menni fogorvoshoz. Á, majd ha jobban fáj. Nőgyógyászati kontroll? Biztosan minden rendben. Hetek óta iszonyatosan fáj a vállam. Kértem már időpontot a Dávidtól? Francokat. Megbeszéltük, hogy a bokámat is rendbe teszi. Ja, még csak 1-2 évtizede van gondom vele? (...) Masszázsra menni? Ugyan, az drága! Egy évben egyszer elmenni kozmetikushoz? Ne viccelj, jó vagyok én így! Fodrász? Ne bomolj, én is meg tudom mosni. Tankolom az autót, lecseréltetem rendszeresen az olajat, de magamon spórolok, nem mindig azt eszem, ami igazán jó lenne, mert hát az élelmiszer drága. A tárgyaimra rászánom az időt, a pénzt, az energiát, de magamra nem. Durván nem. Hát ezen változtatni kell.

Ritkán sütök. Ezt a jó szokásomat meg kell tartanom. Nem érdemes a sütikkel próbálkoznom, mert habár elhitetik velem, hogy nagyon ügyes kis cukrász vagyok, képes vagyok egy, max két nap alatt eltüntetni a cuccost, az élj beosztással nem az én mottóm, ha édességről van szó... Ma készült a bounty süti. Nincs sok már belőle. Khm... Így már nem is vacsoráztam.


R: -
E: tonhal saláta
V: -


Mozgás: 6km

Keto bounty sütemény




Piskóta:

# 3 tojás
# 3 ek kókuszzsír (folyékony)
# vanília (aroma) ízlés szerint
# Rum (aroma) ízlés szerint
# csipet só
# 1 mk sütőpor
# 40g eritrit (cukorhelyettesítő)
# 35g cukormentes kakaópor

# A tojást szétválasztjuk.
# A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Ebbe belekeverünk minden hozzávalót.
# Sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 160 fokon 30 percig sütjük.

Krém:

# 250ml tejszín
# 120g kókuszreszelék
# 40g eritrit

# A tejszínt az eritrittel felverjük.
# Hozzákeverjük a kókuszreszeléket.

A tetejére:

# 30g olvasztott, cukormentes csokoládé

16 szeletre vágtam.

1 szelet tápértéke: 126 kcal, 3g fehérje, 4g CH, 11g zsír

Eredeti recept itt.

Megjegyzés:

Nekem irtózatosan édes így ez a süti, legközelebb fele ennyi vagy még kevesebb eritritet fogok használni.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

126. nap

R: -
E: rántotta (3 nagy tojás, só 1 ek kókuszzsíron), házi szalámi, házi hagyma
du.: 1 keto kávé
V: sült hal, saláta, darabka vaj



Mozgás: 6km