2022. március 31., csütörtök

Napom

Húzós hét eddig is. 

(Fontos email-várás egész nap.)

Reggel munka.

Rohanás haza. Gyors ebéd. Mivel nincs idő főzni, M. meghívott az Ebédlőbe. Vega menü, nagyon finom volt.


Rohanás haza.

Fogmosás. Közben megjön az email, de nincs időm elolvasni. Fogorvos. Átmosás. Ha húsvétig nem gyógyul meg, kihúzzák. Ma azt is megnézte a fogorvos, hogy ha húzás lesz, csiszolás nélkül, "panellel" megoldható a fogpótlás.

Rohanás haza. Email olvasás. Sajnos hibásak az adatok. Email írás: sürgős javítást kérek.

Közben másik email írás: a mai online továbbképzésre kérek linket. Egy percen belül megkapom. Amíg várom a javított emailt, eljön a továbbképzés ideje, így belépek az online felületre. Közben megjön a várva várt email, javítva, ami rossz volt. Ezzel további teendő is van, méghozzá még ma -hiába már fél 4-, de fél órán nem múlik, 4-ig tart a továbbképzés, maradok a végéig. De közben telefonálnom kell, sms-t írnom, időpontot egyeztetnem 2 féllel és a harmadiknak jelezni, mikor jó mindenkinek. Siker. Mindeközben M-t is vártam, a távtovábbképzés végén felhívtam, pont akkor állt meg a parkolóban a ház előtt.

Gyors mosdó, indulás anyuékhoz. Hivatalos ügy, a további intézendők alapfeltétele, hogy ez meglegyen. M. visz, ő vezet, kölcsön autóval, amiben van ülésfűtés is, hálás vagyok mindenért, mert a fáradtságtól már lassan szétfolyok.

Este 8. Hazaérés. Még néhány emailt el kell intézni, jelezni anyunak, hogy jól hazaértünk.

Este 3/4 9. Már a nevemet sem tudom. Holnap munka. Jó éjt.


2022. március 29., kedd

Kedd

kép

Jó, hogy van naptár. Jó, hogy a számítógépen látom, milyen nap van, hányadika. Mert pl. most konstatáltam, hogy kedd van, érzésre pedig olyan, mintha két hetet egyszerre letudva lenne vasárnap.

Írtam már: most egy ilyen időszak van. Forest Gumpnak érzem magam, a feladatok azt harsogják, hogy Fuss, Forest, fuss!, a testem-lelkem pedig, hogy Stop!.

Ma munka. Rohanás haza. Gyors ebéd. Munka itthon (III. negyedéves értékelés rögzítése a Krétában). Csisszre rohanás a fogorvoshoz. Kezelés. Robogás haza. Házimunka. Futás újra a városba (anyu ügye, B-nek bolt). Gyorsan haza. Telefonos ügyintézés. Gyors vacsi. Házimunka. Neten ügyintézés. És este van.

A műtéti hely irtó érzékeny a stresszre, azaz a külső-belső behatásokra. Pár napja olyan fura érzés van ott. Egyértelmű jelzésnek tudom be a lassításra. Ha minden jól megy, kb. 1-2 hét lesz ennyire túlfeszített, aztán -remélem- lehet kicsit "többet pihenni", kicsit lazítani. Ha nem lehet, akkor is kell.

Érdekes, hogy a húgommal mindig is és most is mennyire közel állunk egymáshoz, és hogy az életünk valahogy hasonlít, és mégis úgy van ballanszban, hogy sok esetben segíteni tudjunk egymásnak. Talán most először fordul elő, hogy egy anyuval kapcsolatos dologban mindketten szinte pontosan egyformán tudunk segíteni: kicsit egymásnak is, de főleg anyunak. Mintha egy kötél két végét fognánk mi, testvérek, és anyu fogná a közepén. 

A naptár dugig tele egész hétre. Ja, nem. Hajnalonta még van pár szabad óra esetleg alvás helyett. Na ez rossz vicc volt, az alvás kell. Lassan megyek is. Hiszen -mint az előbb csekkoltam- holnap még csak szerda.

 

2022. március 28., hétfő

Hétfő


De élet ez?


De nem fizetnek. És nem is óhajtok rugózni a dolgokon. Az igazság pedig különben is odaát van.

 

2022. március 27., vasárnap

Vasárnap


A 23 órás vasárnapom irtó korán kezdődött, Hőgyészre mentem anyuékhoz. Szerencsére alapból jól vannak. Anyu irtó fáradt és az emelgetéstől tropa a dereka, mamikám nem tudja használni a bal lábát. Segítettem, amiben tudtam, vittem a lista alapján bevásárolt dolgokat, megmostam anyu haját, vittem pogit, mosogattam, megkapáltam-kigazoltam az egyik virágoskertet... 

Hőgyészi nárcisz. :)


Aztán időben indultam haza, mert itthon is van mit tenni, még a műsort össze kell(ene) állítanom holnapra... És a jövő hét is roppant húzós lesz.


Tudom, hogy így van, nem egyszer tapasztaltam. De most olyan dolgok is vannak pluszban, amik nem halaszthatók, és amit most más nem tud intézni (fogorvos, anyu ügyének intézése...). Nem is szaporítom tovább a szót, megyek, összedobok valami étket holnapra.

2022. március 26., szombat

Szombat


Munkanap. Nem a mai volt hosszú, hanem a munkahét sok extrával. Meg amúgy a hét máig is. Hatalmas változásokkal. Amik számomra az elkövetkezendő időszakban sok elfoglaltsággal fognak járni. Úgyhogy -mivel nem tudom a 24 órás napot hosszabbá varázsolni- minden eddiginél ügyesebben, praktikusabban kell beosztanom az időmet. Igyekszem bízni abban, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, hogy ami jön: fogadni, ami megy: engedni tudom. 

 

2022. március 25., péntek

Péntek

 Megkezdődött a TrachtTag Projekt.




Egy picur -sosem tudni, mi jár a fejükben- ma hirtelen azt mondta: 

"Amúgy tudtad, hogy amikor nem voltál itt, hiányoztál nekem?"

És egy másik minimanó:

"Ha nincs német, akkor elásom magam."

És kaptam egyikőjüktől egy kis tavaszt is.


M. jóvoltából isteni ebéd.


Délután mini túrácska a Mecsekben, medvehagymázás.


Annyira selymes volt a levegő, a nap olyan kellemesen simogatott! Szörnyen ritkán (!) jut idő még egy kis sétára is, a héten először voltam kicsit kívül a civilizáción...

Vicces fotók készültek. :) (Lassan visszanyerem a régi formámat.)


És este egy medvehagymás pogácsa is sült.


Holnap is munkanap. Aztán Hőgyész. És hétfőre össze kell raknom a német sulis műsort a májusi falufesztiválra. Néha szeretném, ha minimum 48 órából állna egy nap. Akkor talán lenne egy kis idő élni is...

Minike túrácska

„A természet nem egy hely, amit meglátogatsz, hanem maga az otthon.” 
Gary Snyder


Medvehagymá(s)zás a Mecsekben.








2022. március 24., csütörtök

Csütörtök


A fenti nem panasz. Tény.

Rengeteg dologról nem írok a blogban. Mert pl. van olyan, ami csak a szűk családra tartozik. Tényleg sok, ami most van. Lelkileg is, fizikailag is. És valahogy szinte mindenkinek a családban, a szűk rokonságban, és nagyon sokaknak a közvetlen környezetemben. Azt látom, hogy sokan akkor is tolják a szekeret, amikor már nem bírják. Nem adják alább, inkább -így vagy úgy- viselik a fizikai tüneteket. Sokan nem kérnek segítséget. Vagy nem fogadják el. Megértem őket, magam is megjártam ezeket a lépcsőfokokat. Van, akit az élet már betegséggel kényszerít pihenésre. Kevés embert látok, aki hajlandó önmagát helyezni például a munka elé. Ők utánzásra méltóak. Jómagam ott tartok, hogy egyelőre nem is próbálok egyensúlyt keresni az életemben, mert csak úgy zúdulnak a feladatok a nyakamba. Sokszor érzem úgy, hogy egyszerűen képtelenség mindent megcsinálni, mindenhol ott lenni (...). Valószínű, hogy a világunk is közrejátszik, a "pándémia", a "háború", az irtóztató bizonytalanság, tervezhetetlenség (...). Na jó, harmadszor futok neki és már nem tudom, hová akartam kilyukadni... Pöppet fáradt vagyok. :) Nem ragozom, jó éjt. :)

 

2022. március 23., szerda

Szerda

Munka napközivel, utána fogadóóra. Majd itthon egy májusi falusi rendezvényre műsor összeállítás úgy, hogy kezdődik az egy hónapos Tracht Tag projekt a suliban, a versenyek, itt a háromnegyed éves értékelés, három alkalmas óvoda-iskola átmenet iskolanyitogatót kell szervezni, jön a húsvét, és mellesleg ott a tananyag... Friss vagyok és fiatalos...

Cuki: mai gyümölcsnév: "gréfrúd". :) 

2022. március 22., kedd

Kedd

Örömködés: a nagyokkal múlt héten ültetett magjaink bújnak.


A gyerekek szeretik, én pedig általuk meg tudom figyelni saját magam: ma Cs. volt a németes tanító néni, ő gyakoroltatta a szavakat. Minden eszközt használhatott. A varázstáblán dolgozott, mert hogy az elsősökkel van egy titkos varázstáblánk. Pszt! Ez titok! Roppant jól csinálta, nagyon jó érzés volt látni -amit amúgy is tudok-, mennyire ügyes. :)


Ma is siettem haza az óráim után, gyors ebéd, mosdó, fogmosás, irány a fogorvos.

Gyökértágítás, átmosás. Csontfelritkulásom is van a gyulladás mellett. Ma is elhangzott, hogy kicsi az esélye annak, hogy sikerül megmenteni a fogamat. Jövő kedden kell visszamennem.

Fogorvos után irány haza, és munka. Április 29-én TrachtTag, ez minden évben egy projekt is nemzetiségi német népismereten, erre készülni kell, és nincs két évben két egyforma projekt. Pontosan meg kell tervezni, melyik héten mi lesz, mi kell hozzá, ezt beszerezni, nyomtatni, fénymásolni (...). Szeretem csinálni, csak ez (is) idő. És még egy dolgozatot is össze kellett állítanom. Fél nyolckor lettem kész, ma is bőven ledolgoztam a nyolc órámat.


És ma megint mondtak cukit a picik.

Egy mondókát néztünk eredeti német kis videón. 

- Ez német!
- Nem, ez magyar film, csak megnémetítették!

😍

2022. március 19., szombat

Szombat


Anyuéknál. Anyu kegyetlenül fáradt, mami pedig nagyon elkeseredett, amiért nem tudja használni a bal lábát. Segítettünk, amiben tudtunk.

Hazafelé egy előzésnél enyhén szólva életveszélyes helyzetbe kerültünk. Hiába a KRESZ (aminek a 34. paragrafusa 1. bekezdésében szerepel, hogy: "előzni abban az esetben szabad, ha (...) az előzni kívánó jármű előzését más jármű nem kezdte meg"), ha sokan (nagyon sokan) nem használják a visszapillantó tükröt. Az előttem autózó hölgy sem vette észre, hogy én már előzöm, és belekezdett az előzésbe. Egyáltalán nem túlzás: ma simán ott maradhattunk volna...

Valószínű, hogy kezd hatni az antibiotikum, mert ma -habár rendesen sajgott a fogam- kibírtam fájdalomcsillapító nélkül.

2022. március 18., péntek

Péntek

Munka. Igyekszem figyelembe venni a gyerekek eltérő képességeit. Pl. elsős németen a rajz kötelező, de nem muszáj színezni, a névelő pöttyét le kell rajzolni. A kezdőbetűt év vége felé már fel szoktam írni a táblára, de csak az írja le, aki szeretné (szinte mindenki leírja). Van, aki így már most tudja, hogy a német á betűn nincs ékezet, vagy hogy a z betűt a Zitrone szóban z-vel írjuk, de c-nek ejtjük. És van olyan kicsi, aki kéri, hogy írjam a táblára a teljes szót, mert ő le szeretné másolni. Természetesen (és nagy örömmel) megteszem. Így született ez a mai füzetlap:


Munka után beszerző körút és egy kis élvezet, freikávé.


Este 6 után estünk haza. Ekkor kezdtem neki a főzésnek. Holnap Hőgyész, anyu mami ápolása miatt nem alszik, hulla fáradt, legalább főznie ne kelljen. Sült karaj készült párolt zöldséggel és borsópürével négy főre. És sütöttem egy gyors sütit is (zabliszttel és eritrittel).


Egész nap borzalmasan sajog a fogam. Fájdalomcsillapítózok. Nem akarom túladagolni, de roppant nehéz kibírni a következő adag megengedett bevételi idejéig.

Tegnap kezdtem szedni az antibiotikumot. A napi 4 szem 24 órára elosztva nehezen teljesíthető, ha pontosan szeretném bevenni, de kaptam a fogorvostól tippet, hogyan megoldható. Így is korábban kelek és később fekszem a szokásosnál. De hát ez van, csak hasson.


Napi cuki. Az egyik óra után odajött hozzám egy prüntyő, átkarolta a karomat:

- Timi néni, köszönöm, hogy megtartotta nekünk ezt az órát!

2022. március 17., csütörtök

Csütörtök

Ma az óráim után rohantam haza, gyorsan belapátoltam az ebédet, megmostam a fogam, rohanás a fogorvoshoz. Gyökértisztítás, fertőtlentés. Kaptam antibiotikumot, Dalacin, napi 4x1, nyolc napig. (Csak hogy én is kapjak egy kis Pfizert...) Jövő kedden kontroll. Valaminek történnie kell, mert embertelenül fáj. Maradt nyitva a gyökércsúcsig, az egész bal alsó állkapcsom fullra begyulladva, nem kellemes, nem komfortos. De bírni kell.

Fogorvos után rohanás haza. 1-kor kezdődött egy online továbbképzésem, fél 2-re értem haza, be is kapcsolódtam. Nem akartam róla lemaradni, mert tudtam, hogy szuper lesz. E. tartotta. Ő tanított a másoddiplomás képzésen is Budapesten, már akkor imádtam. Hatalmas tudású, maga is gyakorló pedagógus, tehát nem száraz előadás volt akkor sem, most sem, hanem egy gyakorlatias, gyerekcentrikus "ötletbörze" olyan dolgokkal, amiket akár holnap kapásból be tudok vinni az órára és mosolyt csalni vele a gyerekek arcára. 

Olyan határozott, szuper, konkrét dolgokról volt szó, hogy sikerült teljesen kikapcsolnom, nem fárasztó volt, hanem energianyerő. Ilyen az, ha az ember a "hobbijával" foglalkozik, én pedig nagyon szeretek németet tanítani kicsiknek, a népismeret pedig a szívem csücske. (Agyerekek egy részének nem, de hát hiába vagyunk német nemzetiségi iskola, ha a kicsit nagy részének semmi köze a magyarországi németséghez...) Egészen 5-ig tartott a továbbképzés.

Erről sem írhatok/írhatnék, de a tankönyvek silányak. Ami jó, az pedig kevés. És nincs két egyforma gyerekcsapat, nincs két egyforma gyerek, tehát minden évben totál máshogy kell a német tanítást (is) megközelíteni. A mostani másodikkal szárnyalni lehet, rengeteget kell a könyvhöz hozzádolgoznom, hogy kitöltsük a 45 percet. De ők mindenre vevők. Azt az anyagot, amit most veszek velük, például a tavalyi másodikkal kihagytam (és átvittem harmadikra, idénre), mert ők nem tudták volna második osztályos szintjükön azt befogadni, viszont tudtam, hogy harmadikban már menni fog. Úgy is lett.

A kovid mizéria miatt októberben úgy volt, hogy januárban már nem dolgozhatok szuri hiányában, aztán úgy, hogy március végéig dolgozhatok, majd, hogy április végéig, a legújabb az, hogy nincs "kötelezően igénybe vehető" oltás. Nem kergetek illúziókat: szeptemberben újra fogják kezdeni. Nem gondolkodhatok abban, hogy mi a jó a gyerekeknek (ez a rendszer az egész oktatási egyenletből kifelejtette a gyereket...). Tehát haladok tanmenet szerint, hogy ha -akár addig is- egy újabb rendeletet hoznak, a helyettesem tudja pontosan, honnan kell folytatnia...



 

2022. március 16., szerda

Szerda

 Csütörtökön voltam fogorvosnál, kilazult a fogam hátsó fala, a doki ki is szedte azt a részt. Ma kellett visszamennem. Kitágította a gyökeret, ami alatt be van gyulladva a gyökérhártya. Nem volt kellemes. Elvileg távoznia kellene a váladéknak (szívogatnom kell a fogamat), de nem jön ki, hanem gyűlik és gyűlik, és már annyira feszíti az egész bal alsó állkapcsomat, hogy úgy érzem, kidurran. Borzasztóan, kegyetlenül fáj. Holnap délután kell visszamennem.

kép

Ettől függetlenül ugye dolgozni kell. Németen például épp növény-projekt fut, ma ültettünk.





Dolgoztunk, pedig "sztrájk" lett volna. Hogy miért nem lett, arról nem írhatok.

(HOL ÉLÜNK?! MILYEN SZABADSÁG EZ?! EZ EGY SZABAD ORSZÁG?! .......................)

De ide másolok egy gondolatmenetet, amivel egyetértek:

"A gyerekek túlterheltek, akárcsak mi. Nem érnek rá gyereknek lenni; a túlélésre játszanak, akárcsak mi, a tanáraik. Sok esetben felesleges dolgokat kell(ene) megtanítani nekik olyan könyvekből, amelyek nagy része használhatatlan.
Lassan hobbiból dolgozunk: nevetséges bérért vagy éppen ingyen, megfelelő eszközök nélkül. És ami még szomorúbb: hogyan mutassunk nekik példát, ha még az alapjogunkat, a sztrájkjogot is elveszik, és megfosztanak a véleménynyilvánításnak ettől a formájától is mondvacsinált rendeletekkel?! A pedagógus a személyiségével mutat példát, a cél gondolkodó emberek nevelése. Márpedig ez így lehetetlen!
Kiállok a pedagógussztrájk mellett!"
Tihanyi Rita, magyartanár, gyermekagykontroll-oktató, tanulástréner, a Felelős Szülők Iskolája BOLDOG GYEREKEKÉRT, BOLDOG CSALÁDOKÉRT díjazottja

És megint nem keveset mentem:


Tegnap is voltam este kicsit sétálni, ma is. A tegnapi szék lemászott a földre...


Lehet, hogy holnap futni fog. Akkor ő lesz a földönfutó. 😁

Öt hónappal a műtét után

Négy hónappal a műtét után itt

Sokan vannak, aki tizenévesen menstruálni kezdenek, és soha nem éreznek közben fájdalmat, sőt: elképzelni sem tudják, milyen, ha fáj, ha görcsöl. Sikerült ebben is kilógnom a sorból: simán emlékszem a legelső menzeszemre és az azt kísérő fájdalomra. Amiből kijutott rendesen több mint 30 évig...


Olyan 20 nőgyógyász és egy teljes év mindennapos, a végén már elájulós, hányós (...) görcsrohamok után, bármennyire féltem is tőle az első említéskor, műtét lett a vége. Teljes laparoszkópos méheltávolítás.


15-én volt 5 hónapja, hogy "elméhtelenedtem".



Hogy azóta mi változott?

- Kerek 5 hónapja fájdalommentesen élek. Hála.
- Nincs mensi, és nem is hiányzik. Hála.
- Nincs hormonkezelés. Hála.
- A hormon miatt feljött 10 kilóból kettő ücsörög már csak a hasamon és a sejhajomon. Hála. (Na meg odafigyelés. ;) )
- Olyan 95%-ban felépültem. Hála.

Ha nem azt hallottam volna évtizedeken át (!!!!!!!) a nőgyógyászoktól, hogy "minden rendben, szedjen fájdalomcsillapítót", "minden rendben, szedjen fogamzásgátlót", "minden rendben, alacsony a fájdalomküszöbe", "hát igen, ez sokaknak fáj", "mit képzel, hogy ezzel jön ide" (...), rengeteg fájdalomtól, mentőzéstől, sürgősségire rohangálástól, programlemondástól, betegen és görcsölve dolgozástól (...), kegyetlen kínoktól kímélhettem volna meg magam.

Sokan szenvednek a fájdalmas menstruációtól. Bárki bármit mond, ne hidd el, mert ez NEM normális!!! Menni kell. Addig, amíg már nincs egy lélegzetvételnyi erőd sem. Olyan orvost kell keresni (specialistát ajánlok már első körben), aki ismeri ezt a betegséget, aki felismeri, aki tud kezelési módot javasolni. És ha ez a műtét, ne habozz: mondj igent azonnal, mert ez maga a megváltás.

Az endometriózis nem gyógyítható. A műtéttel is csak kordában lehet tartani. És sajnos bármikor kiújulhat. Én bízom benne, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek többé nem kell átélniük a fájdalmat, a szenvedést, és nem lesz szükség újabb műtét(ek)re.

(Továbbra is szívesen segítek azoknak, aki megkeresnek, a műtéttel és az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Keressetek bátran!)







2022. március 15., kedd

Kedd

Vagyis szombat. Érzésre. Vagy valami. Március 15., ünnep, azaz itthon lehettem.

Szinte sosem eszek reggelire lekváros cuccot. Ma volt itthon kalács, hát megvajaztam-lekvároztam, egy "kapucsínóval" isteni volt. Lefotóztam, küldtem a húgomnak, milyen csecse reggelim volt.


Erre ő küldi a reggelije fotóját: lekváros kenyér. :)

Érdekes- gondoltam. Írtam anyunak, képzelje el, mennyire hasonlítanak a lányai, ugyanazt reggeliztük. Anyu válaszol: ő is lekváros kenyeret evett! 😁

Tevékeny délelőtt volt. Csupa olyan apróság, aminek semmi látszata, de előbb-utóbb meg kell csinálni. Többek között főztem is. Zöldség krémlevest és zöldbab főzeléket tükörtojással. Ma már ezt is ebédeltem.



Nem étkezem ideálisan, eleve azért, mert még mindig nincs rágás (holnap kell visszamennem a fogorvoshoz). És néha eszek egy kis csokit vagy cukrosat, mint a mai lekvár is. És a kávéban volt egy csöpp tej. Az alapelvek viszont nem változtak, és a még hátralévő 2 kiló "ledolgozása" felé vezető irány is jó. (Élni szeretnék, nem fogyózni. No meg beleférni a farmerembe. Ezért kell egy kis kompromisszum.)


Csak este tudtam menni sétálni. "Csodát" láttam.




Az első gondolatom, amikor megláttam a széket a fán olyan 2 méter magasban: ez pont olyan, mint amilyen hülye a világ. Aztán nem gondolkodtam, sétáltam tovább. Így is túl sokat gondolkodom.

A reggel összeírt 2 írólapnyi tennivalóból majdnem a felét kipipáltam ma. Amikor összeírtam, majdnem sírva fakadtam. Mert nem fér bele egy napba, tudtam. És ugye minden nap jön hozzá új is...

Holnap munka. Egyrészt, mert nemesít. Másrészt: macht frei...