2022. március 27., vasárnap

Vasárnap


A 23 órás vasárnapom irtó korán kezdődött, Hőgyészre mentem anyuékhoz. Szerencsére alapból jól vannak. Anyu irtó fáradt és az emelgetéstől tropa a dereka, mamikám nem tudja használni a bal lábát. Segítettem, amiben tudtam, vittem a lista alapján bevásárolt dolgokat, megmostam anyu haját, vittem pogit, mosogattam, megkapáltam-kigazoltam az egyik virágoskertet... 

Hőgyészi nárcisz. :)


Aztán időben indultam haza, mert itthon is van mit tenni, még a műsort össze kell(ene) állítanom holnapra... És a jövő hét is roppant húzós lesz.


Tudom, hogy így van, nem egyszer tapasztaltam. De most olyan dolgok is vannak pluszban, amik nem halaszthatók, és amit most más nem tud intézni (fogorvos, anyu ügyének intézése...). Nem is szaporítom tovább a szót, megyek, összedobok valami étket holnapra.

1 megjegyzés:

  1. Ez a mondás nagyon helyt álló, már többször megtapasztaltam jómagam is.

    VálaszTörlés