Szombat

Tavasz anyuéknál.

 

Napom

No nem az egész.

Fogászat. Egy hete váltam meg egy fogamtól. Ma elkezdtük a pótlást. Fogalmam nem volt a folyamatról, nyugodtan ültem be a székbe, amikor elhangzott: most kap egy szurit. Ami kettő volt. Az egész bal alsó felem lett zsibbasztva. A "klipsz" miatt nem kellett csiszolni, valami panellel lesz megoldva, ehhez két fogam (már tömöttek) lett szétfúrva és valami anyaggal bélelve. Az elején megállítottam a doktor urat, mert a kihúzott feletti szemfogam (amit szintén kezelünk február óta) nem bírta a fúróból jövő vizet és levegőt, majd' bepisiltem, annyira érzékeny volt. Ezután víz nélkül ment a fúrás, úgy már csak a könnyem folyt... Abból a szemfogból is kikerült az ideiglenes tömés.

Kettőkor kaptam az érzéstelenítést, este fél 8-kor kezdtem érezni, hogy múlik a hatása. Hát senkinek nem kívánom. Tudom, hogy ez "csak" -a szemfogammal együtt- 3 érzékeny fog és hogy másnak sokkal nagyobb baja is van, csak hát ez nem kicsit kellemetlen. Emellett még a kihúzott is csak gyógyul, az állkapcsom pedig úgy sajog, mintha arcba vágtak volna egy vasrúddal.

Jövő kedden felső szemfog kezelés, csütörtökön pótfog építés.

Több mint egy éve folyamatosan orvoshoz járok, rengeteg szúrás, várakozás, fájdalom, egy műtét, felépülés... Meglehetősen megvisel. Sem itthon, sem a munkában nem tudok pluszt vállalni, az alap kivesz belőlem minden energiát. (Ma a munka után haza, gyors evés, fogorvos, onnan Kormányablak, posta, hivatalos ügyben még egy hely, haza, munka folytatása, és már este van.) Biztosan vége lesz egyszer ennek a negatív szériának, legalább is szeretném, ha így lenne.

Hat hónappal a műtét után

A műtét itt
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Három héttel a műtét után itt
Négy héttel a műtét után itt
Öt héttel a műtét után itt
Hat héttel a műtét után itt
Három hónappal a műtét után itt
Négy hónappal a műtét után itt
Öt hónappal a műtét után itt

2021. október 15. a második születésnapom. Akkor volt a műtét. Koppán professzor és Szántó doktornő megszabadított egy három évtizedes gyötrelemtől.

A gyógyulás nem volt sima ügy, lassan ment, de 2022. április 15-én megvolt az első nagy mérföldkő: 6 hónapos műtött lettem.

Minden utasítást betartottam, a vágott sebeim gyönyörűen és gyorsan gyógyultak mindenféle kezelés-krémezés nélkül. Nem tudom, most milyenek, mert már régóta nem nézegetem. :) A belső varratok most, 6 hónap elteltével szívódtak fel teljesen. (Protokoll szerint.)

Még mindig azt tudom mondani, amit eddig: egyetlen gondolatban sem bántam meg. A felépülés fájdalmai, kellemetlenségei eltörpülnek a görcsök, a folyamatos fájdalom mellett.

Vannak még apróbb maradvány-tünetek, de az idő biztosan ezekre is gyógyír lesz majd. A legfőbb, amit megérzek belül: a stressz. A túl sok, a túl intenzív környezeti-társadalmi ártalom. Határozottan rosszat tesz. De ez sajnos általános, ahhoz, hogy ez megszűnjön, egy másik bolygóra kellene költöznöm...

 

Dobozolás 2 napra

Végül erőt vettem magamon. Készültem 2 napra reggelivel, ebéddel, vacsorával, snackkel.

Reggeli: tükörtojás, pirított gomba, spenót, koktélparadicsom.

Ebéd: tonhal fasírt alapanyagi (tojás nélkül), azaz rizs és tonhal, saláta.

Snack: pur kenyér, sonka, paprika.

 

Napom

Csak a mai nap, délutánig.

Reggel gyomorszájfájással ébredtem. Van ilyen. Kis idő múlva hányingerem lett és nem is múlt. Se enni, se inni nem tudtam, rázott a hideg. Nagy nehezen összeszedtem magam, késésben is voltam, siettem a parkolóba. Leérve a harmadikról már a bejárati ajtónál láttam, hogy lapos a bal hátsó. Tuti defekt. Az ajtóból visszafordultam, fel a harmadikra, M. kocsikulcsát fogtam, irány a parkoló, aztán munka.

Elmajszoltam két pirítóst, hogy valami legyen bennem, megmértem a lázamat: nincs. Oké, akkor majd jobb lesz.

Az első órán rossz feladatlapot vittem a nagyoknak és elhagytam (abban a pici teremben) a ceruzámat és hozzám került egy gyerkőcé.

Az első szünetben hívtam az autószerelőt, mit lehet tenni, mondta, csörögjek rá tíz körül, amint tud, megy, megnézi. Csörögtem.

Népismereten megégettem az ujjam a ragasztópisztollyal.  

A negyedik órára indulva nem találtam a tolltartómat. A folyosón kérdezte egy prüntyő, mi a baj, mondtam. Erre ő rámutat a kezemben a halomban a tolltartóra. Azt tettem be könyvjelzőnek az egyik könyvbe...

Sietni kellett haza, mert időpontra mentem, előtte még be kellett ugrani a Mohács-Hőhöz. Ahol persze nem ment simán. Mentem -gyalog- az időpontra. Majd még posta, takarék, onnan vissza a Mohács-Hőhöz. Kaptam egy szatyor papírt, és nagyon kedves segítőkészséget. Ezeket még ma ki kellene tölteni.

Haza.

Telefon anyuval, a húgommal. Közben még 3 pirítós. Mindeközben a kinti hangok alapján sejtettem: megjöttek a kerék-ügyben. Jól sejtettem. Nemsokára hozták vissza.

Még főzni kellene 2 napra, mert az alapanyagok már megvéve, de fogalmam nincs, hogy lesz a gyomrom, lesz-e étvágyam, tudok-e enni.

A fogam még sajog, vagyis a helye. Nem a lyuk, hanem mellette, az ínyem. Vasárnapig nem bírtam ki fájdalomcsillapító nélkül, tegnap és ma olyan 10/3-as a fájdalom, az már nagyon jó. Csütörtökön megyek kontrollra.

Most fél öt. Legszívesebben bezuhannék az ágyba és aludnék. 

kép

Fogas kérdés(ek)

Ma is fogászat. Már elő volt készítve a szuri. A fogorvosom ugyanis már a múltkor tudta, hogy nem lesz menthető a fogam, csak nem akarta, hogy izguljak a húzás miatt mostanáig. Tehát kihúzta. Szerencsére nem így. :D

A műveletből semmit nem éreztem, csak amióta elmúlt az injekció hatása... 😳 Egy hét múlva kell mennem ellenőrzésre.

Komolyan nem tudom, a gyermekmegőrző funkció mellett mit várnak el az iskolától. És főleg a gyerekektől. Legyenek ott napfelkeltétől lementéig, viselkedjenek, sajátítsák el az irtózatos mennyiségű -egy része totál fölösleges- tananyagot, a napköziből maradt házit még otthon fejezzék be, 3 hét alatt tanuljanak be egy verset versmondóra és 2 műsor legyen kész, de közben barkácsolják meg az ajándékokat (anyák napja) és ugye tanulják az anyagot... Mi, felnőttek is rogyadozunk a feladatok súlya alatt, de szegény gyerekeket nagyon sajnálom.

Az is szomorú, hogy az iskolában a mai társadalom leképeződését látom. Mintha Facebook-kommenteket olvasnék: megy a gyűlölködés, a kötözködés, a nem bírom elviselni magamat sem, a másikat meg főleg, mert "rám nézett", "hozzámért", mert nem játszik velem, mert "azt mondta, hogy"... Ordítanak, ölik egymást, durvák, türelmetlenek... Én minden nap gyomorideggel megyek be reggel, hogy ma vajon mikor üt be megint a krach, és gyomorideggel jövök haza, mert ez meg ez történt. Tudom: bennem van a hiba...

(Egy ismerősöm tanár. 16 éve nem dolgozott a szakmájában. Az idei tanévre hívták, elment óraadónak. Már az első héten látta, hogy valami nagyon nem oké. Most azt mondja, csak becsületből csinálja végig a tanévet, aztán köszöni, elég volt.)

A foghúzás miatt megint nem lehet mindent enni. Ezt rittyentettem (serpenyőben sült zöldségek, tészta):

Őrség 2022 összefoglaló

Öt éve jártam itt először. Ésmár a legelső alkalommal úgy éreztem: itthon vagyok. Iza és Tamás, a roppant kedves vendéglátóink pontosan tudják, mire van szüksége egy városi pörgésben élőnek.Ez a kis ház, az Erdőszéli lak maga a megtestesült mesevilág, maga a nyugalom és a béke szigete.

Itt csend van. Nyugalom. Béke. Természet.

Iza minden alkalommal friss virággal kedveskedik a látogatóknak.

A szobából nem a zajos, poros parkolóra és a szemben lévő négy emeletes beton teraszaira és ablakaira látni, hanem az életre.

Cicák járnak-kelnek, némelyik marad is, mintha mindig is összetartoztunk volna.

Hoztam néhány képet a korábbi ittlétünkről:

Kun Béla :)

Sümegi vár

Ősz az erdőszéli gangján

Veleméri templom

Rezgő nyár tanösvény Őriszentpéteren

:)

Tavak nagyon közel, Vadása-tó és Borostyán-tó

:)

Őszi pára a kis ház melletti réten

Fazekaskodás Magyarszombatfán

:)

Megint :)

:)

Mefisztóval a Szekeres portán Őriszentpéteren

Mefisztón

Kemence a kis házban

Tökös-mákos (isteni) rétes a Berek Halászkertben Bajánsenyén

Szauna a kis házban

Kisvonattal Lentiből Csömödérre

Isteni sütőtök krémleves a Hársfa fogadóban

... és sorolhatnám az élményeket.

Sok helyen éltem már. Mohácsot imádom. Nem kicsi, nem nagy, élhető (...). De simán el tudnám képzelni, hogy az Őrségben éljek. Amikor hazajövünk, mindig visszahúz a szívem. Ha valaki pár nap igazi pihenésre és feltöltődésre vágyik, meleg szívvel ajánlom a Fecskefészek Vendégházat és Iza és Tamás (no meg a roppant barátságos és közvetlen őrségi emberek) vendégszeretetét.

2022

1. nap itt

2. nap itt

3. nap itt

4. nap itt

5. nap itt