

..................................................................................................................................................................
Július 10-én , azon a csütörtöki napon adtam azt a címet a napi bejegyzésnek, hogy "néha elvihetné a kisördög". Azóta minden egyes csütörtökön, amikor begépelem a címet, ez jut eszembe.
Ma újra volt pszicho megbeszélés. Ma volt az első alkalom, hogy az első kérdésre (Mi újság? Hogy van?) a válaszom az volt: sokkal jobban. És tényleg így van. Ha tyúklépésenként is, de haladok. Több témáról szó volt, és amikor hazaértem, valami megvilágosodott. Tudom, hol "romlott el" az életem. Megvan a zár. És most gőzerővel keresem a beleillő kulcsot, hogy végre bemehessek azon az ajtón és rendet rakhassak.
És ma csináltam egy butaságot. Feltettem a blogra egy anyagot, de fogalmam sem volt róla, hogy egy magán oldalról vettem le a képeket. Tudatlan naivságom miatt nem kis gondot okoztam ezzel. Amikor tudomást szereztem a dologról, azonnal töröltem a bejegyzést természetesen és elnézést kértem az illetőtől. De annyira szégyelltem magam, hogy elkezdtem bőgni. (Ami nem baj, mert hónapok óta még sírni is képtelen voltam). De tanultam a dologból: ha legközelebb valamit nem tudok, akkor előtte kérdezek.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha