2014. november 28., péntek

Péntek (Mo. 14/5.)




R: sonkás rántotta (2 tojás, 2 sonka, 1 ek kókuszzsír)
E: indiai sáfrányos csirke, saláta, cékla, 70g sós-pörkölt mandula, csokikrém
V: tojáspörkölt, saláta

Edzés: pihenőnap.

Mostanában éhesebb vagyok, mint ezelőtt lenni szoktam. Kicsit többet is eszem. Nem tudom, mennyivel, mert még mindig nem mérek, nem számolok. És embertelenül kívánom a sós-pörkölt dolgokat: a mogyit, a mandulát. De ugye a mogyoró sajnos nekem egyáltalán nem barátom, viszont egy marék sós-pörkölt mandulától nincs tünetem. Hideg van, kevés napfény, kevesebb kinti mozgás, ilyenkor amióta az eszemet tudom, mindig többet ettem. Nem agonizálok ezen, eszem, ha éhes vagyok. Igen: raktároz a szervezetem, szeretne mindig tele hasat és mindig vízszintben lenni... 

A héten (lekopogom) egészen egészségeseket aludtam eddig. Eleve sokat számít, hogy reggelente nem kell órára kelnem. Hogy itthon vagyok. És valahogy egy hangyányival nyugodtabb is vagyok, mint az elmúlt egy hónapban. Nem jobban, mert túlzás lenne ezt állítanom, de tény: nyugodtabb.

Amúgy pedig teljesen szétesve. Sok apró és nagyobb dologban kellene döntenem, de nem tudok. Üres a fejem ilyenkor. Olyan vagyok most, mintha egy magamból kiszedett lelki masszából egy új Timit kellene összegyúrnom, eldönthetem, milyen belső tulajdonságai legyenek, és ha kész lesz, vissza kell tennem a masszát ebbe a testbe, és akkor leszek én én. 

Jön a karácsony, és engem idén halálosan idegesít. Pirosas színek, szeretet, ropogó kandalló, boldog gyerekek, szép család, karácsonyi fények és dallamok... Pfff... Mondtam is tegnap a doktornőnek, hogy én idén kihagyom a karácsonyt. Azt mondta, ne tegyem: ünnepeljem Jézus születését. Hm...

És ma megtettem, amit a dokinő is javasolt: azt tettem, ami NEKEM jó, nem akartam megfelelni, nem a másikat néztem. Sztori: fél éves pulmonológia kontroll. Kész a vizsgálat, szólítanak, mehetek a főorvos úrhoz. Lehet, hogy emlékeztek még rá, írtam már róla, ő az, aki saját verseit szavalja a betegeknek. Na most nekem ehhez semmi humorom nem volt. Megkérdezte, jöhet-e a vers. És én most nemet mondtam. Zokon is vette, de bocs: tényleg nem volt kedvem verset hallgatni, aztán értékelni... Megjegyzem: én is zokon vehetném, hogy fel sem kelt az asztalától, meg sem hallgatta a tüdőmet, de a leleten szerepel, hogy érdes a légzésem... Khmmm... Ja, le is baltázott. Mert hogy nem szedem a gyógyszereket (1 %-kal rosszabb lett a légzésfunkció eredménye, mint májusban volt). Neki azt mondtam: szedegetem (mert az allergia gyógyszert és az orr spray-t alkalmanként használom), de két éve semmiféle asztma gyógyszert nem. És nem és nem. Úúútálom a gyógyszereket...

(A blog szerkesztő programja 2. napja bolond: én sem látom, hogy fog majd megjelenni a bejegyzés, mert nekem itt magától össze-vissza vándorolnak képek, sorok. Emellett itt jelzem, hogy a FB oldalamon látom, hogy sok üzenet jött, de 1-2 órája nem enged be a rendszer a saját üzeneteimhez, így bocs, majd írok, ha engedi(k)...)

És most szpátty (fiatalabbak kedvéért oroszul alvás).


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció