Három éve ezen a reggelen arra ébredtem: ma van a műtét napja. Mindennél jobban vártam, ezer százalékban biztos voltam a sikerében. Hideg, fagyos reggel volt.
A Klinikán már csodásan sütött a nap. Így vártam, hogy vigyenek a műtőbe.
A műtét jól sikerült.
A műtét másnapja nem volt könnyű, de tudtam: minden perccel közelebb vagyok a gyógyuláshoz. És végre lehetett enni is. :)
Vasárnap M. és anyu ( 😥❤ ) jött értem.
2022-ben volt az első endo-szülinapom.
Tavaly a második.
Idén pedig... Már három kerek éve nincsenek endós fájdalmaim. Három éve sikerült a műtét, és bár hosszú volt a felépülés, mára elmondhatom: nagyon-nagyon megérte. Hirtelen jött utána a menopauza, kemény hőhullámok, depresszív periódusok, de ez lassan lecseng. Endo szempontból nincs semmiféle tünetem, se szövődmény. Tényleg roppant hálás vagyok magamnak, hogy a sok-sok megaláztatás, levegőnek nézés után sikerült magam diagnosztizálnom, és eljutottam egy specialistához, Koppán professzorhoz, aki megműtött és konkrétan megmentette az életemet.
Minden nőtársamnak még milliószor el fogom mondani: a menstruációs fájdalom NEM normális, oka van, amire van gyógyír! Könyörgöm, ne szenvedjetek, menjetek orvoshoz, addig menjetek, amíg segítséget kaptok!!!
Boldog harmadik endo-szülinapot nekem! :)
