Látásvizsgálat és kis kirándulás

Reggel időpontom volt látásvizsgálatra. M. lőtt rólam egy képet -észre sem vettem-, jó kis szemcsikeret, ugye? 😂

Jól éreztem: romlott a szemem, így kell új lencse. Akció keretében 2 keret vásárlásával a 2.-ba ingyen kapom a lencsét. Kábé két hét, amire elkészül.

Hazafelé (vagyis már itthon) megnéztük az épülő hidat. Hát monumentális.

A Clark Ádám:

(A képen kicsit világosítottam fotózáskor, hogy látszódjon a felirat.)

Ma is nagyon meleg van. Az ebéd utáni pihi végeztével leugrottam még a boltba, holnap főzni kell(ene).

Az előrejelzés szerint még 5-6 napig 30 fok felett lesz a hőmérséklet, aztán kicsit alatta. Reménykedem benne, hogy így lesz (mármint hogy lesz kicsit hűvösebb): elviselhetetlen a meleg, és főleg a hőérzet...

A tegnapi masszázs hatása: éjjel nem voltam fent vállfájdalom miatt, és ma kicsit jobb, mint tegnap volt.

Kedd

Nem írom le a mai napomat. Úgy kezdődne: reggel fél 7-től este fél 7-ig munka, nem kevés extrával. Megvolt, túléltem, elmúlt. (A húgomnak leírtam röviden, de ő óvónéni, nagyjából el tudja képzelni a napjaimat...)

Ami jó volt benne: vége lett, elmúlt. Igen, sajnos az egyik legjobb, ami történt...

Szóval, cuki:

Tegnap elkészült a szemüvegem (megint kellett új, olyan gyorsan romlik a szemem).

                                                            

Ma egy kisfiú meglát:

- Mi ez? Új modell? Úgy nézel ki, mint egy öreg néni.

.......

Elsőskéktől kaptam:

Este dobozoltam, mert ma csak 2 banánt volt idő bekapni és fél szelet kenyeret a munkában.

Reggeli: rántotta, paprika, pur kenyér.

Ebéd: babfőzelék virslivel (M. alkotása).

És ma szülinapom is van, a harmadik. Az új bejegyzésben jön.

Ez meg az

Egyik heti ebédke. Kapros tökleves...

... ázsiai zöldséges csirke, rizs.

Próbálkoztunk még egy adag aszkorbinos pigmenteltávolítással. Egy árnyalatnyi vöröset szedett csak le. Ősz lenövésem viszont már van (nagyon gyorsan nő a hajam, de addig jó, amíg nő), tovább kell, mással próbálkozni.

Reggeli hőmérséklet az iskolában. Délutánra 32. Túúúdom: télen meg jön, hogy megfagyunk...

Ma esti villámos képek.

Végre esik, végre nem kell éjjel a klíma.

Voltam szemvizsgálaton. A szokásos negyed dioptria kellene, de ez egy multifokális lencsénél százezreket (!!) jelent, így várunk még, ha már nagyon nem látok, akkor -és ha lesz rá keret- kell új lencse.

Péntek

Munka. Ma (is) nagyon elfáradtam. Habár tegnap eldöntöttem, hogy ma könnyebb napot "csinálok" magamnak, nem szenvedek, veszek be gyógyszert, mégsem tettem. Szenvedtem. Tartalékolom a fájdalomcsillapítást a műtét utánra. Ahogy olvasom a tapasztalatokat, óriási szükségem lesz rá az elején.

Már munkából hazafelé az volt a terv, hogy hamar megyek aludni. Nem jött össze. Nem bánom, mert a húgom lányával telefonáltam hosszan, itt volt M., aztán a neten "beszélgettem" endós műtöttekkel, és még ma is fogadtam a szülinapi köszöntéseket.

Ma a suliban már ijesztő volt, hogy iszonyatosan rosszul látok. Kénytelen leszek megnézetni a szemem, hogy tudjam: csak ennyire fáradt, vagy kell új szemüveg. (Most tudnék káromkodni, de finoman fogalmazok: kegyetlen, hogy (sok)mindenhez sok pénz kell(ene).) 

Tegnap náthás lettem. Csak tüsszögés, orrfolyás, de kellemetlen. És a fogaim is elkezdték a fájdogálást. Egy tippem van: tudat alatt baromira félek a műtéttől és ezért szépen jönnek a testi tünetek...

A lakásban, ahová csak nézek, munka vár. Mégis azt hiszem, holnap pihennem kell.

Mo. 7., sűrű, sűrű, raf, raf, raf

Egy kis ez, egy kis az, egy kicsit kint, egy kicsit a városban, egy kicsit itthon, így aztán sűrű volt a mai nap. A lényeg: ma már nincs antibiotikum, jobban is vagyok, volt étvágyam, érzem az ízeket, valamivel több volt az energiám. A fogamat ma is kezelték, holnap is megyek. Reggel felugrott M., L. délután eljött és megreparálta a csöpögő csapot, az állandóan folyó wc-t és a kád szigetelést (ezer hála!). És voltam szemüveg ügyben: a multifokális helyett kapok egy látót és egy külön olvasót, ami egyelőre szintén kísérlet, ún. munkaszemüveg lesz, ha nem jó, csinálnak másikat. Jövő héten meg is lesz(nek). Szanáltam itthon nagyon sokat és majdnem kész a takarítás is.

Reggeli átmozgató:

- bemelegítés
- fekve nyomás rúddal 2x12
- 1 p ugrókötél
- döntött törzsű evezés rúddal 2x12
- 1 p ugrókötél
- oldalemelés kézi súlyzóval 2x12
- 1 p ugrókötél
- guggolás rúddal 2x12
- 1 p ugrókötél
- kitörés előre kézi súlyzóval 2x12
- 1 p ugrókötél
- hasprés 30
- 1 p ugrókötél
- törzshajlítás oldalra kézi súlyzóval 2x12
- 1 p ugrókötél
- nyújtás.

És este tempós séta, majdnem 5km.

Nagyon régen volt ilyen, hogy elmenjek a boltba és megvegyem, amit szeretnék. Jó, az árakat természetesen megnéztem, így nem lett lazac ma sem és csirke helyett a darált hús jött haza, mert az volt az olcsóbb. És olyan sem mostanában volt, hogy zöldséget vegyek. Konkrétan salátát. Volt, hogy kaptam, de nem ettem meg. Vagy kaptam és nagyon ímmel-ámmal gyűrtem le. A reggeli paprikán kívül a Jóisten mentsen meg a zöldségektől, olyan vagyok, mint P., a húgom kislánya, no de ez így nem jó (?), ma is ettem kis salit, igyekszem legalább egy-két napig enni valami zöldet, nyersen is, párolva is. A hússal egyébként hasonlóan vagyok, így vettem egy kis halat is, ha nem csúszik a husi, ott van a hal, nincs kifogás. Nem ehetek állandóan vajas-paprikás kenyeret...

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: tonhal saláta

Délután: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

Este: 1 főtt tojás, kis sonka

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Péntek. Mo. 8.

Augusztusban kellett volna szemészet kontrollra mennem, de anyagiak híján ez akkor nem jött össze. Mint sok minden más sem, fontos dolgok. Felírtam mindent, amit meg kell venni/javítani, ki kell cserélni, nem filléres cuccok és tényleg fontosak. Kiszámoltam, körülbelül mennyibe kerül, fontossági sorrendbe állítottam és haladok. A kinti fizetésből tudom csak megvalósítani. Első volt a szemüveg. Mert már nem láttam... Nagy összeget skicceltem mellé, a duplájába került. Mert ez nem a hagyományos lencse, ami eddig volt. Ugyanis "szétvált a közeli és a távoli látásom", ezt vagy egy olvasó+egy látó szemüveggel lehetett volna megoldani vagy bifokálissal vagy multifokálissal. Az utóbbit választottam.

A bifokális lencse egy látó lencse, amibe alul belecsiszolják az olvasó részt. A multifokálisba viszont átmenetesen csiszolják az olvasó részt, minimális fejmozdulat kell majd csak ahhoz, hogy távol nézésből olvasásba váltsak.

kép

Ezt persze majd meg kell tanulnom, két hétig (ezt javasolták) a lakásban szoktatom magam hozzá, aztán kimerészkedek az utcára is benne. Tényleg nagyon furcsa, meg kell szoknia az agyamnak és a szememnek is, hogy mostantól változott a szitu (Tibi után szabadon).

Igazán nem sokat ettem félre a kinti két héten, az ünnepi időszakban. Utoljára szerdán, anyuéknál. Az az átok isteni vaníliás papucs! A sok kicsi sokra ment: szerdán éjjel nem aludtam túl sokat, úgy görcsölt-fájt az egész emésztőrendszerem, mintha konkrétan mérget ettem volna. Bár, ha belegondolok, ettem dolgokat, amik számomra mérgek... Csütörtökön próbálkoztam majszolni valamit, de rosszul voltam, nem kívántam semmit, csak azt, hogy legyen már vége az önmagam ellen elkövetett merénylet következményeinek. Ma reggelre javult valamit a helyzet, de ételre még gondolni sem tudtam és ez így maradt egész nap. Hát ittam. Vizet. Rengeteget.

Világ életemben odavoltam az ilyen tájakért, mint ami a képen van. Hegyek tavakkal, folyókkal. És világ életemben imádtam a vizet is. Inni, lubickolni benne, beleugrani; az esőt nyáron, a havat télen, fürödni, zuhanyozni... Este hétig 4.5 liter vizet ittam, a testemnek talán kicsit több, mint 70%-a víz ma. 💙

A kellemetlen állapot miatt szerdán nem csináltam meg a Kayla program következő részét, csak a planket, csütörtökön is jobbnak láttam, ha nyugton maradok. Ma viszont reggel megcsináltam a szedrait, este pedig a mára tervezettet. Mert ma csak az evés nem ment, amúgy minden más igen. Nem tudom, mondtam-e már: olyan kis lájtosnak néz ki ez a program, de kijelentem: nem lájtos... 💪

Étek: víz

Mozgás:

- 32mp plank

- Kayla BBG 3-4.

- 4km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Napi örömök

Olyan sok kín, nyűg volt korábban az életemben. Hajlamos voltam csak és kizárólag a problémát látni, és mindegyik hatalmas és megoldhatatlan volt. Sok idő telt el, amíg felfedeztem, hogy ha valami rossz, kellemetlen, negatív történik, legyen az bármekkora súlyú, az egy jel, kihívás, okkal történik. Sokkal könnyebb az életem, amióta nem agonizálok bagatell apróságokon, amióta tanulom, hogy ne vegyek mindent rögtön a szívemre, amióta képes vagyok a rosszban is meglátni a jót, amióta nem terjengenek a szívemben és a lelkemben csupa sötét szürke fellegek, amióta hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ma reggel esett. A legtöbb ember szitkozódik, mert cipőt kell húzni a szandál helyett, mert esernyőt is kell vinni, mert nem süt a nap és jaj, de szürke minden, meg a franc essen belé, épp csak annyira esik, hogy összemaszatolja a kocsit, és persze pont ablakpucolás után kell esnie... Ismerős, én is így gondolkodtam korábban.

Ma reggel esett. Hálás voltam, hogy nem csúsznak az utak, mert autóba kellett ma ülnöm. Hálás voltam, hogy nincs kánikula, mert azt nagyon nehezen viselem. Hálás voltam, mert még így március végén is felvehettem a kedvenc dzsekimet :)

Tegnap szemészeti kontrollon jártam. Határozottan éreztem már tavaly év végén, hogy romlott a szemem. A doktornő már sok évvel ezelőtt megmondta, hogy sajnos ezzel kell számolnom. A vizsgálaton kiderült: kapok még fél dioptriát. Egy fuvallatnyi szomorúság után hálás voltam, amiért anatómiailag minden rendben a szememmel. Hálás voltam, hogy látok, hogy megoldható a dolog. Hálás voltam, mert a külföldi fizumból már előre félre tudtam tenni a szemüvegre, sőt egy új keretre is futotta. Ma pedig hálás vagyok, hogy kerek 24 óra alatt elkészült az új látóeszközöm :)

A bloghoz olvasók kérésére készült egy személyes blog a Facebookon. Sokatokkal tartom ott is a kapcsolatot, sok ismerősre tettem szert általa, folyamatos a kommunikáció. Sokan biztattok, tippeket adtok, segítetek. Vannak olyan boszioldal kedvelők, akikkel egészen mély lett a kapcsolat. Olyan dolgokat is elmeséltek, amikre nem is számítottam. Személyeseket, megrázóakat is, de sokszor írtok sikerről, örömről. Igazán megtisztelő, köszönöm Nektek! Mára 450 kedvelője van az oldalnak. Nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm, hogy ilyen sokakat érdekel ennek a kis Boszinak a története :)

Apró dolgok ezek, de melengetik a szívemet. :)