Hétfő

Egy éve ilyenkor hallottam anyut a fejemben. 

Egy éve ilyenkor voltam maminál. Akkor még csak sejtettem, hogy utolsó előtti volt ez a találkozás.

Tavaly ilyenkor ezerrel garázsvásároztam anyu lakásában.

Tavaly ilyenkor jöttek unokanővéremék anyu lakásába elvinni, amit szerettek volna. És ugyanezen a napon voltak a húgomék maminál. Akkor még nem tudták, hogy utoljára. Mami ébresztehetetlen volt.

Ma roppant zsúfolt, tömény, eseménydús munkanap volt. Csak egy szösszenet: kis tanítványom 3. lett a szövegértés versenyen. 😎 (Az év végi beszámolóra összeszámolom majd, hány tanulót versenyeztettem hány versenyen. Az első szám 20 körüli.)

Olyan fáradtan értem haza, mint akin az ország összes úthengere átment. És még csak hétfő van...

Szombat

A május 2. ledolgozása. Tantestületi kirándulás Vízvárra.

Egy csodálatos kollégát ismerhettünk meg. K. megmutatta az iskolát, ahol szinte egy személyben visz mindent. Azaz 4 (!!) évfolyam van bent egy óráján. Reggel 7-től délután 4-ig.

Az iskola tünemény, a Dráva partján, fák között, jó lebegő, természet, hatalmas közösségi tér, ahogy belépünk. Mindenük van, ami kell.

Megmutatta a templomukat is: mesésen szép.

Lesétáltunk a Dráva-gáthoz.

Az a csend, nyugalom, madárcsicsergés... Ahhh...

Ebéd Barcson. Mennyei volt!

(Amikor a fotóst fotózzák ;) )

Borzalmasan elfáradtam, de jó volt kicsit nem a megszokott környezetben lenni, finomat enni, K. pedig hatalmas inspiráció.

 

Jó éjt!

 

Borz...

... almas hetem van.

Amit el lehet felejteni, azt elfelejtem.

Amit össze lehet keverni, azt összekeverem.

Amit félre lehet érteni, azt félreértem.

Amit el lehet szúrni, azt elszúrom.

Amire rá lehet szervezni, arra rászervezek...

(Folytathatnám.)

Nem hiszem, hogy jó tanító vagyok. Nem hiszem, hogy jó kolléga vagyok. Már nem is tudom, mit hiszek.

Tudom, hogy nem csak az én munkakörömben van így, hogy valami nagyon-nagyon-NAGYON nem jó irányba megy.

Nálunk folyamatban a követező tanév szervezése. És csak amennyit most tudok, arra a lelkem sikít: Nem, NEm, NEEEM!

Fáradt vagyok, nagyon, végtelenül fáradt. (És tudom, hogy nem csak én.)

Nem tetszik az irány, ami felé tartok.

(Most ezt befejezem. Gyere el velem egy hétre, kezded majd kapiskálni, miről beszélek.)

......

Ma egy kis elsős mondta: "Ez volt a legeslegjobb óra! Te vagy a legkedvesebb, legaranyosabb tanító nénim. Nagyon szeretlek. Te meghallgatsz, veled lehet beszélgetni, mindent elmondhatok neked. Soha nem felejtem el ezt az órát." 

Nem önfényezésként osztom ezt sem meg. De én még ezek miatt vagyok ott, ahol.

Sok dologban kell változtatnom. Ha nem változtatok, fel fog őrölni. Nem tudom, lesz-e erőm...

 

Hétfő

Este fél hét. Most ültem le.

Munka után könyvelő. M. sitty-sutty intézte az ügyemet.

Bank. Másfél óra. De kész a netbankom és sikerült elutalni a NAV-nak az SZJA befizetendőmet. (Amiért anyu halála miatt a lakását a vásárlás utáni két éven belül adtuk el, majdnem kereken 400ezer Ft-ot kell befizetnem, a húgomnak is...)

Kocsimosás. (Nem koszos volt, hanem -jó magyarul- galambszaros. Az meg egy-két nap alatt megmarja a festéket...)

Bolt. Kettő. Csak azt vettem, ami a kajához kell.

Autóval a bejáratig, cucc kipakol a lépcsőházba, kocsit elvittem a garázsba, hazagyalogoltam. Cucc fel.

Fél 6-ra értem haza. 

Főzés. (Zöldségleves, krumplipüré, sült hal, saláta és M-nak muffin.)

Fél 7, szóval most ültem le, amíg nem kell ránézni a főzésre. Még reggelit, tízórait kell pakolnom. Meg majd az ebédet dobozolni.

Fél nyolc. Az ebédem dobozolva. Várom, hogy hűtőbe tehessem. A muffin is kész. Még el kell pakolni...

Háromnegyed kilenc. Pakolva, dobozolva, hűtőzve. Purc.

Fotózni elfelejettem. Nem tudom, volt-e már, most ezt a képet szúrom be ide:

Mérleg

Az ábrán az utóbbi egy évem kg-ban.

A zöld vonal az átlag, a piros a "cél" (amennyi szoktam lenni régebben).

Szépen látszik, amit a ruhatáramon érzek: sokat híztam. Az utolsó 2 pötty a mai és a tegnap reggeli mérés. (Előtte ritkán álltam mérlegre.) Semmi mást nem tettem, mint tudatosan választottam ételt és csökkentettem a nassolást. Hozzá kell tennem, hogy nagyon rosszul eszem. E. kolléganőm fogalmazta meg jól pénteken: Te mindig odafigyeltél. Hoztad a dobozaidat. Csak azt etted. És rendszeresen. Most meg délig nem eszel vagy keveset, aztán olyan éhes vagy már, hogy bezabálsz. És össze-vissza eszel. Mondta ezt azután, hogy bevágtam két tányér babgulyást, aztán vagy 6 szilvás gombócot. Ez a mennyiségű kaja viszont kellett ahhoz, hogy meginduljon az emésztésem. Szegény szervezetem a héten azt hitte, gond van, nem kap több ételt, raktározni kell. (Sőt nem csak ezen a héten hihette ezt.) Másnapra lement fél kiló. A szombati tudatosság után vasárnapra negyven deka mínusz.

(Nem úgy készül ez a bejegyzés, mintha a kilók száma lenne a legfontosabb.)

A héten reggelente öltözésnél már komoly gond volt, hogy vannak ősszel vett ruháim, amikbe egyszerűen nem férek bele. Elkezdtem egy kupacot ezeknek, és magasodik. És nem mellesleg nagyon érzem ezt a plusz hét kilót akkor, amikor fel kell mászni a harmadikra (a magasföldszint miatt konkrétan negyedik), mert legtöbbször meg kell állnom pihenni. Van, hogy kétszer is... Tudom: mozognom is kell(ene), legalább sétálni és nyújtani. Beszélem meg magammal napi szinten, hogy ezt sem szabad halogatnom.

Dobozoltam holnapra egy nagy adag rántottát, főzni nem volt energiám. Teszek még zöldséget hozzá és némi kenyeret. Fél 3-ig órám van, aztán megyek a könyvelőhöz, vacsorára itthon vagyok. Ha M. nem dolgozik és főz, eszek meleget. Ha nem így lesz, akkor viszont összedobok valamit. És lassan talán sikerül megint annyira összekapnom magam, hogy főzzek minden más-, harmadnap.

 

Vasárnap

Húzós munkahét után szombaton temető-körút. Iszonyatosan elfáradtam.

Ma sokáig aludtam. Késői reggeli.

Kis pakolászás, majd újabb alvás.

Tegnap kaptam keresztanyumtól cserepes virágot (ugyanolyat, amilyet a múltkor is, csak azt szegénykémet sikerült kirohasztanom...), de kijött egy hajtás. Mivel volt még ugyanolyan, ami megette már a földjét, a kettőt átültettem egy cserépbe. És most figyelek a locsolásra.

Újabb húzós hét jön, sok magán ügyintézéssel, suliban versennyel, kirándulással, miegymással, össze kell szednem magam, hogy helyt tudjak állni energiával.

(Ma van keresztapám -anyu testvére- születésnapja. Sajnos már a harmadik égi...)

 

Szombat

Juj, nagyon tömény hét volt. Most meg fáradt vagyok, nem leszek összeszedett, de írok pár sort.

A teraszon néhány rózsa és anyu orgonája. Este. Minden este gyújtok gyertyát. Nem csak anyuért.

Péntek reggel M. ébresztett, nem hallottam a vekkert...

Sajnos nincs idő az ágy szélén ülni (mert minden percet inkább az alvásra hagyok, a lehető legkésőbbre állítom az órát). Viszont kell legalább fél óra, amire már nem zombiként járok-kelek, amire már tudom, hogy fent vagyok, menni kell, hova...

Voltam bőrgyógyásznál az arc-foltjaimmal (itt is köszönöm K-nak az időpontszerzést!). Kaptam kenőcsöket. Nagyon pozitív volt, hogy tetőtől talpig megvizsgált az orvos, észrevette a hajhullást is. Az is pozitív, hogy javasolt két -nem gyógyszertári, nem támogatott- szert is a hajhullásra, viszont elmondta, hogy ezek csak addig hatnak, amíg használom, viszont nem kellene életem végéig vegyszerrel kennem a fejbőrömet. Pár hét múlva kontroll.

Az orrfolyásom mára normalizálódott. Előtte egész héten még tucatnyi zsepit fújtam tele naponta (nem túlzok). A köhögés maradt meg. Rohamokban jön, de van, hogy egy órán keresztül percenként köhögök (ezt épp ma mondta M. és hogy e nem normális). Várok még egy hetet, ha nem javul, elmegyek a tüdőgyógyászhoz, úgyis aktuális a fél éves kontroll az asztma miatt.

A héten borzasztó mennyiségű ügyintézés volt. Az egyik: könyvelő keresés. (Eddig R. volt a könyvelőm, nem is kellett foglalkoznom semmi ilyesmivel, ő mindig mindent megcsinált, intézett. Csak ugye ősszel meghalt...) J. révén találtam Mohácson könyvelőt (itt is köszönöm!!), ma meg is csinált mindent.

Rettenetesen régen voltam a temetőkben. Itt is hálásan köszönöm J-nak, hogy megcsinálták anyu sírját! Ma Nagyszokolyban volt a kezdés, aztán Tamási. Gyors ebéd a Bisztróban, aztán Hőgyész: temető, keresztanyum.

Útközben odafelé kávé Zombán, Cs-nál.

Kávé:

Ebéd:

Tamásiban összefutottam E. K.-val. Születésem óta ismerem, anyukája anyu kolleganője volt. És ezer éve találkoztunk utoljára (de olyan 30 év biztosan eltelt, Ausztriában élt, most Spanyolban). Jó volt látni és pár szót váltani.

Nagyon rövidek a hétvégék. Ma is egész nap úton voltunk. Holnap talán főzés, de leginkább pihenni kellene, nagyon hosszú lesz még a munka július 1-ig...

Égi Messenger

Ha csak a közvetlen környezetemben körülnézek, nagyon sok gondot, szomorúságot, nehézséget, betegséget, halált látok. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Bizony. Mivel senkit nem szeretnék a gondjaimmal terhelni, még a blog által sem, kb egy hónapja égi messengert használok. Anyunak írom meg chatben, ami aggaszt, ami történt, ami fáj. A földi életében is legtöbbször hozzá fordultam, most is meghallgat. Mert sokszor ennyi is elég: ha valakinek elmondhatom, ha kiírhatom magamból.

(Amikor elkezdtem neki pár hete írni, azt is odagépeltem, hogy lenne meglepetés, ha egyszer válaszolna. 😁😂🖤)

Anyák napja

Anyu egy éve és majdnem kerek négy hónapja halt meg. Ez már a második anyák napja nélküle. Tavaly vittem neki virágot. 

Mamikám tavaly ilyenkor még élt, így ez az első anyák napja nélküle. Tavaly voltam nála.

Most nézem a blogon a két évvel ezelőtti bejegyzést. És még mindig fejbe vágnak az akkori, és azóta nem látott képek. Anyu mohácsi lakása. A terítője. A régi asztal és székek...

(Na eddig nem sírtam ma, csak kemény lelki napom volt, de most már potyognak a könnyeim.)

A csoda finom ételei... Az edényei... Az a mérhetetlen szeretet... Minden nagyon hiányzik...

Péntek (meglepetés)

Ma szó szerint egész nap wellness, pihenés. Ami ezen felül még szuper volt: csak mi ketten voltunk.

Vacsora.

Napozás naplementéig.

Cica mindenhol.

És találtam egy érdekes dolgot:

Meglepetés

Reggeli otthon.

M. délben szólt, hogy pakoljak, névnapi meglepetés utazás. Nem messze, Dávodra. Először nagyon mérges voltam, mert még nem vagyok teljesen jól és mert utálom az ilyen hirtelen meglepetéseket...

Komp.

Séta. Nagyon magyar...

Séta.

Vacsora.

Punyi, punyi, punyi.