Vasárnap-sürgősségi

M-nak igaza volt: megmondták az urológián a nyáron, hogy bármi gond a kiválasztó-rendszerrel, akkor azonnal orvos. Én vártam volna reggelig, ő nem, így sürgősségi (idén harmadszor). Gyorsan bekerültem, egyedül voltam, aztán érkezett egy karambolos kamionos és egy hölgy, aki elég rosszul festett, így én vérvétel, EKG, vérnyomásmérés és vizeletminta adás ücsörögtem a folyosón.

Egészen addig, amikor -másodszor- éreztem, hogy ott ültömben elájulok. Épp jött arra az orvos, szóltam neki, egy nővérrel bekísértek egy ágyhoz.

Hajnali 1 körül értünk haza. "Húgyúti gyulladás nem meghatározott helyen". A CRP-m 1, a fehérvérsejtszám nem kicsit magas, a vizeletben a genny 4 keresztes. Írtak fel antibiotikumot (amit kiváltani nem tudtam, mert nincs ügyeletes gyógyszertár, csak Pécsett...), sok folyadék, tilos a vizelet-visszatartás, jelentkezzek a háziorvosnál.

És most nem tudok ódákat zengeni az SBO-ról. Sőt. Aki azt mondja, minden rendben ebben az országban és az eü is oké, azt komolyan beviszem csak az sbo wc-jébe, és ha nem hányja el magát, vagy/és van nála wc papír, kéztörlő (...), akkor beviszem a "rendelőbe" is...

Az már mellékes, hogy a vérvétel úgy sikerült, hogy a hely inkább hasonított disznóvágásra (tényleg nem túlzok, most mosom a véres ruhámat), és a kanül behelyezést is úgy elszúrták, hogy alig tudom használni a jobb karomat, kezd lilulni és amorfra dagadt...

Tényleg nem ragozom, nagyon, nagyon, nagyon elszomorít ez az egész... :(

Jártam ma a háziorvosnál is, aki egy másik antibiotikumot írt fel, táppénzre vett, csütörtökön kell délután egy kontroll vizelet mintát vinnem. Ha iszom eleget és nem tartom vissza a vizeletemet, ha jön az inger, akkor megpróbálhatok dolgozni is. Egyelőre még -bár a tegnapinál egy fokkal jobb a helyzet, sokszor 10-15 percenként pisilek, holnap vszínű, hogy még itthon maradok.

Mindenesetre nem gondoltam olna, hogy még így év végén belefér egy betegség, viszont megvan a CRP érték (Gabi javasolta a vérvételt, ha jól emlékszem). :)

 

Urológiai Klinika 5. nap, zárójelentés

Hárman voltunk a 12-es szobában az osztályon. Szerencsére hasonló gondolkodásúak. Sokat segítettek nekem a lányok. (Tegnap "osztálykiránduláson"voltunk, együtt sétáltunk az osztályon, ma pedig egyszerre engedtek haza minket.)

Szerencse volt a helyzetemben az is, hogy M. végig otthon volt, nem dolgozott, tudott szombaton mentőt hívni, ott lenni a sürgősségin, jönni a másik mentő után Pécsre, tudott behozni nekem dolgokat, jönni látogatni és ma hazahozni.

Itthon.

8-10 percenként pisilés. Nehezen megy, fáj, csíp, hólyaghurutos időkben volt ilyen, de a katéter miatt van biztosan, majd jobb lesz.

Fájdalomcsillapító nélkül még nem tudok lenni, de előre szóltak, hogy számítsak erre.

Ma délután tudtam elolvasni a leleteimet és a zárójelentést. 3 hét fizikai kíméletes létezés javasolt, antibiotikum egy hétig, szintén eddig bő folyadékfogyasztás, izomlazító szedés, fájdalomcsillapítás. Július 4-én kontroll, és ha minden adott lesz hozzá, vesekő zúzás (ESWL).

Elsősorban aludni szeretnék. A sok fájdalom sokat kivett belőlem, és a kórházban nagyon keveset sikerült aludnom. Remélem, itthon jobban fog menni.

Itt szeretném megköszönni mindenkinek a sok érdeklődést, üzenetet, telefonhívást, rám gondolást. 

Urológiai Klinika 5. nap

Éjjel nem sikerült megtalálni a jó alvási pozíciót. Olyannyira nem, hogy amikor már nyöszörögtem a fájdalomtól, a szobatársam nővért hívott. Kaptam egy jó kis vénás fájdalomcsillapítót, pár perc alatt hatni kezdett, és utána nem fájt sem a drót, sem a fejem, sem a vállam, sem a katéter, semmi. Megnyugtató volt, hogy a nővér azt mondta, hogy ez reggelig hatni fog. Betettem a füldugót és elaludtam. Hajnali 3-kor arra ébredtem: feszít a drót. Mocorogtam kicsit, jártam egyet, közben megbeszéltem magammal: a gyógyszer reggelig hat. Visszafeküdtem és visszaaludtam.

Reggel a szokásos itteni protokoll. Kaptam még fájdalomcsillapítót, egy vénás antibiotikumot, kivették a katétert, megkaptam a zárójelentést és a további instrukciókat, jön értem M.

Urológiai Klinika 4. nap

Elég kemény éjszaka volt. Órákig győzködtem magam, hogy de igen, fáj annyira, hogy csengessek. Elviselhetetlen volt már a katéter, a bal vesém is fájt. Az éjszakás nővér átnézte és megigazította a katétert, kaptam fájdalomcsillapítót, beraktam a füldugót és nagyon sokára elaludtam.

Reggel fél 6-tól itt nagyüzem van. Két kis vizit, takarítás, reggeli, vérnyomás mérés, nekem antibiotikum (óriás fecskendő, brrr), vérvétel a kontroll laborhoz, ágyazós nővérkék, pihenni képtelenség.

Ebéd után tudtam egy-másfél órányit bóbicálni.

Délután jött M.

A reggeli viziten szó volt róla, hogy talán ma kikerülhet a katéter, de sajnos maradt. A hét közepi hazamenetelről is beszélt két doki...

A "drótomat" napról napra egyre jobban érzem. A roppant zavaró és a fájdalmas határán van ma.

Mai étek (megjegyzések nélkül):

Esti vizit. Holnap kiveszik a katétert és mehetek haza. 

Tusolás. Branül a bal kézfejemben, sajog, az előző helye a bal könyökhajlatomban nagyon érzékeny, alul lóg a katéter, kellemes logisztika egy tisztálkodás.

Ennél még szuperebb lesz ma éjjel is egy olyan pozíciót találnom, hogy a fájdalmat, nyomást, szorítást, sajgást minimalizáljam. No de ez már csak egy. 

Urológiai Klinika 3. nap este

Az esti vizit után kiderült, hogy a reggeli röntgen rendben, ha minden jól megy, a hét közepén hazaengedhetnek. Üröm az örömben, hogy kb 6 hét múlva kiveszik a vesekövet.

Sztent

Hogy el tudjátok képzelni, mi az a sztent.

Az a drót a veséből a hugyhólyagba.

Urológiai Klinika 3. nap délután

Ebéd:

Szörnyen nyomott, fülledt levegő.

Befejeztem a Krétában a jegyek lezárását. (Ha azt mondom, hogy erőmön felül teljesítettem, nem túlzok.)

Jött M. látogatni, meghozta a kis esőt és a kellemesebb hőmérsékletet is.

Vacsora. Kivételesen nem szendvics, hanem tésztasaláta és banán.

Igen, csak így, az ágyon ülve...

Minden bajom elviselhető, kivéve egyet: a katéter és a sztent együttesét. Nem túlzás: falkaparós, szinte elviselhetetlen érzés egy embertelenül erős vizelési ingerrel, ez így kicsinál. (Tudom: türelem...) Lassan esti vizit, vérhigító, fájdalomcsillapító, egyéb nyalánkságok.

Igyekszem, de már egyre kevesebbet bírok inni. Még 2.5 deci kell a mai 2 literhez.

Istenem, remélem, ha kiveszik a katétert, jelentős mértékben megkönnyebbülök.

Urológiai Klinika 3. nap, délelőtt

A kórteremben irdatlan meleg van. A mi klímánk nem működik. Az éjjel semmit nem aludtam, hajnalban bóbiskoltam kb. másfél órát. Közben kértem fájdalomcsillapítót.

Hajnali fél 5-től hatalmas mászkálás. Vérnyomás mérés, folyadék bevitel és folyadék ürítés bediktálása, kanül kiszedés, gyógyszeres nővér (írtak ki nekem napi 3x fájdalomcsillapítót), új kanül szúrás, antibiotikum, kontroll röntgen, folyamatos katéter zacskó ürítés (magunk csináljuk). És vízivás, azt folyamatosan tolni kell.

Tegnap találtam egy raktár -társalgót, oda vonultam át a tegnap behozatott sulis laptopommal, mert le kell zárni a gyerekek év végi jegyeit.

Lassan, de haladok.

Hamarosan ebéd.

Délután

Nincs unalom. Délután megint begörcsöltem. Kaptam vénás fájdalomcsillapítót, segített. De nem múlt el teljesen a fájdalom. Aludtam egyet, utána jobb lett. Azt mondták, hogy ez bármikor előfordulhat, ezért is kell bent maradnom. És hogy ezt a stentet is meg kell szokni. Meg még kapom a vénás antibiotikumot is.

Derült égből életmentő műtét

Tegnap reggel felébredtem fél 6-kor. Kimentem a mosdóba, és amikor indultam vissza, hirtelen levert a víz, alig bírtam megtartani magam a lábamon, olyan fájdalmat éreztem, hogy ihaj. Mint később kiderült, vesegörcsöm lett. Hánytam, közben M. hívta a mentőket. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, nem kaptam levegőt. Hordozó székben vittek le a mentőbe. A mohácsi sürgősségin mindenféle vizsgálat (labor, EKG, röntgen, feltöltéses CT, mivel nem tudtam kimenni a mosdóba, kaptam katétert). Nem ehettem, de nem is ihattam, pedig borzalmasan szomjas voltam. Ment az infúzió és a fájdalomcsillapító vénásan, de nem nagyon hatott, megmozdulni sem tudtam, csak nyöszörögtem, igyekeztem nem ordítani, mert jó pár beteg volt még a szobában. Kiderült, hogy van egy nagy vesekövem, ami a vesém kérgét megsértette és kipukkasztott egy úgynevezett kelyhet, így a veséből a vizelet nem a hugyhólyagba, hanem a hasüregbe ürült. Ezért mentőt hívtak, sürgősségi életmentő műtét Pécsen az Urológiai Klinikán. Éber műtét volt helyi érzéstelenítéssel, a hugycsövön keresztül endoszkóppal egy stentet keszítettek, ami a veséből a vizelet a hugyhólyagba tereli. Borzalmasan fájt, de amint kész lett, a fájdalmam 80 %-a elmúlt. A katéter maradt, egyelőre csodaszép színű véres vizelet távozik és ez így lesz még pár napig. A vesém csak kicsit fáj, egyelőre teljesen elviselhető. Lehet, hogy egy hétig itt kell maradnom. (M. szerencsére nem dolgozott tegnap, mindent intézett, nélküle ezt nem tudom, hogy csináltam volna.)

Ember tervez...

 

A sztori jön, ha kifújtam magam a műtét után.