Pontosan ma egy éve kerültem be a mohácsi sürgősségiről a pécsi Urológiai Klinikára...
Nem lehet elfelejteni azt a fájdalmat, a szenvedést.
De azóta roppant tudatosan odafigyelek a folyadékbevitelre, a rendszeres nosdóhasználatra, legyek munkahelyen, útközben, városban, bárhol. Az én drága nagymamám mondta mindig, amit utáltam akkor hallani, hogy "Timcsikém, csak egészség legyen!", hát maximálisan igaza volt.
Hétfő
Nem ébredtem se jól, se rosszul, 7 óra, menni kell a fogorvoshoz. Újabb ecsetelés. M. vitt, ami szerencse volt, mert a vesém bedurvult. Hazafelé már majdnem kezdtem megijedni. Felérve a lakásba jött az erős fájdalom. Ez már olyan volt, ami hasonlított a júni 14-i vesegörcsre. Ijesztő volt. Jött az erősebbik gyógyszer. Lefeküdtem. Fél óra múlva jól voltam. Elnyom ez a gyógyszer, bóbicáltam is. Arra ébredtem, hogy fáj a vesém. Bakker: 3 órával a bevétel után nem lehet, 12 órás a gyógyszer. És csak napi 2-szer bevehető. Hát próbáltam mindent, de csak fájt. Aztán megint elnyomott a gyógyszer, ebéd után aludtam egyet. Most estére egész jó... De így megint elment a nap fájdalommal, szenvedéssel, alvással. ...
Tettem ki a hűtőre egy listát az időpontos-határidős dolgokról, mert nem bírom fejben tartani.
Kedd
Megismétlődött a tegnapi. Olyan fájdalom, hogy kezdtem ma is megijedni. Ugyanúgy, mint tegnap: délután 4-ig. Addig csak feküdtem, ittam, pisiltem, ha kellett. És próbáltam az ágyban olyan pozíciót találni, amiben el lehetett viselni. Viszont ma nem vettem be gyógyszert. Az alap kombó (Algop.+Nospa) már eleve nem hat, az erősebbtől meg kidőlök (Voltaren 75) és nem is hat túl sokáig. Délután 4 körül a fájdalom lement 10/7-re. Ez már nagyon jó. Úgyhogy lassan, még nem teljes hittel abban, hogy a végére is érek, elkezdtem elővenni az alapanyagokat a főzéshez. Egyik étel sem bonyolult, sem új, csak 10/7-tel nem egyszerű. De szépen lassan haladtam. Amire minden rotyogott, a fájdalom is enyhült.
Hárman voltunk a 12-es szobában az osztályon. Szerencsére hasonló gondolkodásúak. Sokat segítettek nekem a lányok. (Tegnap "osztálykiránduláson"voltunk, együtt sétáltunk az osztályon, ma pedig egyszerre engedtek haza minket.)
Szerencse volt a helyzetemben az is, hogy M. végig otthon volt, nem dolgozott, tudott szombaton mentőt hívni, ott lenni a sürgősségin, jönni a másik mentő után Pécsre, tudott behozni nekem dolgokat, jönni látogatni és ma hazahozni.
Itthon.
8-10 percenként pisilés. Nehezen megy, fáj, csíp, hólyaghurutos időkben volt ilyen, de a katéter miatt van biztosan, majd jobb lesz.
Fájdalomcsillapító nélkül még nem tudok lenni, de előre szóltak, hogy számítsak erre.
Ma délután tudtam elolvasni a leleteimet és a zárójelentést. 3 hét fizikai kíméletes létezés javasolt, antibiotikum egy hétig, szintén eddig bő folyadékfogyasztás, izomlazító szedés, fájdalomcsillapítás. Július 4-én kontroll, és ha minden adott lesz hozzá, vesekő zúzás (ESWL).
Elsősorban aludni szeretnék. A sok fájdalom sokat kivett belőlem, és a kórházban nagyon keveset sikerült aludnom. Remélem, itthon jobban fog menni.
Itt szeretném megköszönni mindenkinek a sok érdeklődést, üzenetet, telefonhívást, rám gondolást.
Elég kemény éjszaka volt. Órákig győzködtem magam, hogy de igen, fáj annyira, hogy csengessek. Elviselhetetlen volt már a katéter, a bal vesém is fájt. Az éjszakás nővér átnézte és megigazította a katétert, kaptam fájdalomcsillapítót, beraktam a füldugót és nagyon sokára elaludtam.
Reggel fél 6-tól itt nagyüzem van. Két kis vizit, takarítás, reggeli, vérnyomás mérés, nekem antibiotikum (óriás fecskendő, brrr), vérvétel a kontroll laborhoz, ágyazós nővérkék, pihenni képtelenség.
Ebéd után tudtam egy-másfél órányit bóbicálni.
Délután jött M.
A reggeli viziten szó volt róla, hogy talán ma kikerülhet a katéter, de sajnos maradt. A hét közepi hazamenetelről is beszélt két doki...
A "drótomat" napról napra egyre jobban érzem. A roppant zavaró és a fájdalmas határán van ma.
Mai étek (megjegyzések nélkül):
Az esti vizit után kiderült, hogy a reggeli röntgen rendben, ha minden jól megy, a hét közepén hazaengedhetnek. Üröm az örömben, hogy kb 6 hét múlva kiveszik a vesekövet.
Ebéd:
A kórteremben irdatlan meleg van. A mi klímánk nem működik. Az éjjel semmit nem aludtam, hajnalban bóbiskoltam kb. másfél órát. Közben kértem fájdalomcsillapítót.
Hajnali fél 5-től hatalmas mászkálás. Vérnyomás mérés, folyadék bevitel és folyadék ürítés bediktálása, kanül kiszedés, gyógyszeres nővér (írtak ki nekem napi 3x fájdalomcsillapítót), új kanül szúrás, antibiotikum, kontroll röntgen, folyamatos katéter zacskó ürítés (magunk csináljuk). És vízivás, azt folyamatosan tolni kell.
Tegnap találtam egy raktár -társalgót, oda vonultam át a tegnap behozatott sulis laptopommal, mert le kell zárni a gyerekek év végi jegyeit.
Nincs unalom. Délután megint begörcsöltem. Kaptam vénás fájdalomcsillapítót, segített. De nem múlt el teljesen a fájdalom. Aludtam egyet, utána jobb lett. Azt mondták, hogy ez bármikor előfordulhat, ezért is kell bent maradnom. És hogy ezt a stentet is meg kell szokni. Meg még kapom a vénás antibiotikumot is.
Tegnap reggel felébredtem fél 6-kor. Kimentem a mosdóba, és amikor indultam vissza, hirtelen levert a víz, alig bírtam megtartani magam a lábamon, olyan fájdalmat éreztem, hogy ihaj. Mint később kiderült, vesegörcsöm lett. Hánytam, közben M. hívta a mentőket. Mozdulni nem tudtam a fájdalomtól, nem kaptam levegőt. Hordozó székben vittek le a mentőbe. A mohácsi sürgősségin mindenféle vizsgálat (labor, EKG, röntgen, feltöltéses CT, mivel nem tudtam kimenni a mosdóba, kaptam katétert). Nem ehettem, de nem is ihattam, pedig borzalmasan szomjas voltam. Ment az infúzió és a fájdalomcsillapító vénásan, de nem nagyon hatott, megmozdulni sem tudtam, csak nyöszörögtem, igyekeztem nem ordítani, mert jó pár beteg volt még a szobában. Kiderült, hogy van egy nagy vesekövem, ami a vesém kérgét megsértette és kipukkasztott egy úgynevezett kelyhet, így a veséből a vizelet nem a hugyhólyagba, hanem a hasüregbe ürült. Ezért mentőt hívtak, sürgősségi életmentő műtét Pécsen az Urológiai Klinikán. Éber műtét volt helyi érzéstelenítéssel, a hugycsövön keresztül endoszkóppal egy stentet keszítettek, ami a veséből a vizelet a hugyhólyagba tereli. Borzalmasan fájt, de amint kész lett, a fájdalmam 80 %-a elmúlt. A katéter maradt, egyelőre csodaszép színű véres vizelet távozik és ez így lesz még pár napig. A vesém csak kicsit fáj, egyelőre teljesen elviselhető. Lehet, hogy egy hétig itt kell maradnom. (M. szerencsére nem dolgozott tegnap, mindent intézett, nélküle ezt nem tudom, hogy csináltam volna.)
