Egy reggeli.
A gyerekek (is) nagyon fáradtak, már ismétlünk, gyakorlunk, készülök játékos feladatokkal.
(Nálam nem kell 45 percig ülni, hiszen például én sem tudok. Ami érdekes: vannak, akik elfáradnak egy-egy ilyen menős-szaladgálós feladattól... Annyira megszokták, hogy ülnek...)
(Ez 1. és 2. osztályban a ruhadarabok, színek, számok ismétlése volt.)
Hízok. Az ábrán 2.5 év mérései. A tendencia sajnos egyértelmű.
Változtattam 2-3 napja. Annyiban, hogy ha egy-másfél adag után ennék még, nem teszem. És minimalizáltam a pékárut.
A fotó nem is adja vissza igazán, mennyire szép fények vannak reggel a sulinál.
Amikor aznap megtudod, hogy délután továbbképzésre mész...
Szuper interaktív "előadás" a könyvtárban a gyerekeknek. Felnőttként is roppant élvezetes (Kovács Attila, alias Holden Rose). Persze én csak a feléig maradhattam, mennem kellett át a másik iskolába...
Pénteken osztályéneklési verseny a másik sulimban. Mivel alsóban a 2., 3. és 4. osztályban én tanítom az éneket, volt dolog: mindenhol 3 dalból álló népdalcsokrot kellett begyakorolni és emellé egy mai, modern dalt választani. Az osztályok főnökei sokat segítettek, pl. a nevezési lapot ők készítették a gyerekekkel (én csak heti 1 éneken és 1 német népismereten vagyok velük), ez a 2. osztályé, szó szerint dal CSOKOR. (Megjegyzés: szuper, hogy a kollégákkal ennyire jól együtt lehet működni, kedvesek, segítőkészek, készségesek. Ritka kincs.)
Ha azt hiszem, egyszer végre kicsit előbb érek haza és pihenhetek, a sors azt mondja: a-aaaaa! M. lerobbant a motorral, dolog volt...
Érdekesség: két éve és 3 hónapja az én Mitsekem utazott haza trérerrel...
Ha már izgalmak, legalább együnk: vacsorára gyors tortellini kéksajt mártással, salival. (A maradékot vittem másnap ebédre, akkor is nagyon finom volt (és nem zabáltam. :)). )
Ilyeneket szinte minden órán kapok. :)
Péntek. Hajnal. Mosdó. Visszafekvés, visszaalvás. Csörög az ébresztő. Nem bírom kinyitni a szemem. Képtelen vagyok kinyomni a csöngést. Nem vagyok képes megmozdulni. Idén ez volt az első olyan fokú fárdtan ébredés, hogy túlzás nélkül mondom: nem hittem, hogy fel bírok kelni. (Nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.)
Vége a munkahétnek. De szombatra M. "programot szercezett", így szombaton is felkelés órára. Epret rendelt a piacon szerdán, hát mentem érte. Irtóztatóan régen jártam utoljára piacon, pedig régen imádtam. Hát ma, miután két kör után sikerült egy kósza parkolóhelyet elfoglalnom, az első pillanattól megint imádtam a piacot. A mohácsi piac tényleg gyönyörű és zseniális, komolyan: ha erre jársz szerdán vagy szombaton, nézz be mindenképp!
Olyan 20 kilónyi cuccal értem haza. Leparkoltam a ház előtt, behordtam a lépcsőházba a dolgokat, a sok szatyrot, a hátizsákot (amiben 10 l virágföld lapult), aztán átrendeztem úgy, hogy a 2 környi dolgot egyszerre fel tudjam cipelni a majd' 70 lépcsőn. És sikerült.
9 után reggeliztem. (Félszáraz kiflicsücskök sajtkrémmel, mikrozöld, házi kolbász, paradicsom, paprika, kékpenészes sajt, tea).
És onnantól le sem ültem este 8-ig (csak délután szundítottam egy órácskát).
Főztem: gombaleves...
... kelkáposzta főzelék.
Ilyet életemben először főztem, mert M. nem szereti, de ma önmagamat is figyelembe vettem. Aaannyira finomra sikerült, hogy be tudtam volna falni a 4 adagot (de nem tettem).
Jött a lekvár főzés az eperből. Este 8 után lettem kész a mosogatással-takarítással. 13 üveggel lett fotóhoz már nem volt erőm.
Közben másodszor is bementem a városba, megjött a csomag a Neue Zeitungtól, az egyikkiíráson résztvevő gyerkőcimnek küldtek ajándékot. :) És vettem húst, készült még egy sült -párolt husi a főzelékhez.
És most purc........
