A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mohácsi piac. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mohácsi piac. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 23., szombat

Hetem

Egy reggeli.


A gyerekek (is) nagyon fáradtak, már ismétlünk, gyakorlunk, készülök játékos feladatokkal.



(Nálam nem kell 45 percig ülni, hiszen például én sem tudok. Ami érdekes: vannak, akik elfáradnak egy-egy ilyen menős-szaladgálós feladattól... Annyira megszokták, hogy ülnek...)


(Ez 1. és 2. osztályban a ruhadarabok, színek, számok ismétlése volt.)

Hízok. Az ábrán 2.5 év mérései. A tendencia sajnos egyértelmű.


Változtattam 2-3 napja. Annyiban, hogy ha egy-másfél adag után ennék még, nem teszem. És minimalizáltam a pékárut.

A fotó nem is adja vissza igazán, mennyire szép fények vannak reggel a sulinál.


Amikor aznap megtudod, hogy délután továbbképzésre mész...


Szuper interaktív "előadás" a könyvtárban a gyerekeknek. Felnőttként is roppant élvezetes (Kovács Attila, alias Holden Rose). Persze én csak a feléig maradhattam, mennem kellett át a másik iskolába...


Pénteken osztályéneklési verseny a másik sulimban. Mivel alsóban a 2., 3. és 4. osztályban én tanítom az éneket, volt dolog: mindenhol 3 dalból álló népdalcsokrot kellett begyakorolni és emellé egy mai, modern dalt választani. Az osztályok főnökei sokat segítettek, pl. a nevezési lapot ők készítették a gyerekekkel (én csak heti 1 éneken és 1 német népismereten vagyok velük), ez a 2. osztályé, szó szerint dal CSOKOR. (Megjegyzés: szuper, hogy a kollégákkal ennyire jól együtt lehet működni, kedvesek, segítőkészek, készségesek. Ritka kincs.)


Ha azt hiszem, egyszer végre kicsit előbb érek haza és pihenhetek, a sors azt mondja: a-aaaaa! M. lerobbant a motorral, dolog volt... 


Érdekesség: két éve és 3 hónapja az én Mitsekem utazott haza trérerrel...

Ha már izgalmak, legalább együnk: vacsorára gyors tortellini kéksajt mártással, salival. (A maradékot vittem másnap ebédre, akkor is nagyon finom volt (és nem zabáltam. :)). )


Ilyeneket szinte minden órán kapok. :)


Péntek. Hajnal. Mosdó. Visszafekvés, visszaalvás. Csörög az ébresztő. Nem bírom kinyitni a szemem. Képtelen vagyok kinyomni a csöngést. Nem vagyok képes megmozdulni. Idén ez volt az első olyan fokú fárdtan ébredés, hogy túlzás nélkül mondom: nem hittem, hogy fel bírok kelni. (Nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.)

Vége a munkahétnek. De szombatra M. "programot szercezett", így szombaton is felkelés órára. Epret rendelt a piacon szerdán, hát mentem érte. Irtóztatóan régen jártam utoljára piacon, pedig régen imádtam. Hát ma, miután két kör után sikerült egy kósza parkolóhelyet elfoglalnom, az első pillanattól megint imádtam a piacot. A mohácsi piac tényleg gyönyörű és zseniális, komolyan: ha erre jársz szerdán vagy szombaton, nézz be mindenképp!

Olyan 20 kilónyi cuccal értem haza. Leparkoltam a ház előtt, behordtam a lépcsőházba a dolgokat, a sok szatyrot, a hátizsákot (amiben 10 l virágföld lapult), aztán átrendeztem úgy, hogy a 2 környi dolgot egyszerre fel tudjam cipelni a majd' 70 lépcsőn. És sikerült.


9 után reggeliztem. (Félszáraz kiflicsücskök sajtkrémmel, mikrozöld, házi kolbász, paradicsom, paprika, kékpenészes sajt, tea).


És onnantól le sem ültem este 8-ig (csak délután szundítottam egy órácskát).

Főztem: gombaleves...


... kelkáposzta főzelék.


Ilyet életemben először főztem, mert M. nem szereti, de ma önmagamat is figyelembe vettem. Aaannyira finomra sikerült, hogy be tudtam volna falni a 4 adagot (de nem tettem).

Jött a lekvár főzés az eperből. Este 8 után lettem kész a mosogatással-takarítással. 13 üveggel lett fotóhoz már nem volt erőm.

Közben másodszor is bementem a városba, megjött a csomag a Neue Zeitungtól, az egyikkiíráson résztvevő gyerkőcimnek küldtek ajándékot. :) És vettem húst, készült még egy sült -párolt husi a főzelékhez.


És most purc........

 

2020. augusztus 12., szerda

Eszembe jutott...

A két sz-betűs nap. Ha szerda és/vagy szombat, akkor piac van Mohácson. Pár éve újították fel. A régit is imádtam, és ezt az újat is.



Beszereztem az este összerakott menüterv és megírt bevásárlólista alapján a zöldséget, gyümölcsöt. És eszembe jutott...


... hogy 33 éves koromig - amellett, hogy lakótelepre születtem- családi házban laktunk, ahol mindig volt kert. Még akkor is, amikor lakótelepen laktunk, volt egy kertünk a patak partján Tamásiban Rácvölgy felé. Ahol minden megtermett. Ha főzni kellett, csak kiment anyu a kertbe, behozta a hozzávalókat és mehetett a főzés. Hús volt mamiéktól, saját állatokból. Boltba csak kenyérért, tejért, meg háztartási vegyi árukért jártunk...

... hogy amikor volt kert, például karfiol leveshez kimentünk, levágtunk egy karfiolt, még az udvaron leszedtük róla a zöldet. Most vettem a piacon karfiolt, hazahoztam. Szedem le a zöldjét, és beugrott, hogy ezt régen simán bedobtuk a pipiknek, akik boldogan csipkedték, ma meg dobhatom a kukába...

... hogy gyümölcsöt sem kellett venni, idényben volt frissen, télire meg ott volt befőttként, később a fagyasztóban is...

... hogy habár már én is egy szörnyen természettől elrugaszkodott világba születtem, mégis mennyivel természetesebb volt még akkor minden a maihoz képest (és ez "csak" 20-30 éve volt). Valahogy még megvolt egyfajta körforgás. Lásd megtermeltük magunknak az alapanyagokat, tehát nem jártunk naponta vásárolni, minden "mellékterméket" felhasználtunk, például a karfiol levele ment a tyúkoknak, akik megették, aztán mi ettük meg a tyúkot, nem csak a mellét, hanem minden porcikáját. Így nem termeltünk annyi felesleget, hulladékot, mint ma. Nem voltak multik, nem halmoztunk fel, annyit vettünk, amennyi kellett. Nem utaztunk, nem használtunk autót/tömegközlekedést a vásárláshoz. Nem fogyasztottunk kész/félkész, adalékanyagozott, műanyag, élelmiszernek látszó dolgot. És még sorolhatnám.

A piac az én kertem. Habár csak kétszer egy héten, de ki lehet menni. Egyszerre felüdülés testnek és léleknek.