2018. szeptember 9., vasárnap

Összefoglaló: 36. hét

Összefoglalók 1-32. hét itt
33. hét itt
34. hét itt
35. hét itt


Izgalmas hét volt, mégsem izgultam, "csak" nagyon kíváncsian vártam a gyerekeket, milyenek lesznek, sikerül-e első nap az összes nevet megtanulnom (...). Mert hogy idén is új munkahelyen kezdtem, új iskola, új kollegák, új gyerekek, új szülők, új útvonal...

Hétfőn reggel évnyitó. Cuki volt, nem hosszú, az igazgatói beszéd is lényegretörő, közvetlen, aranyos.


Kedden CT.

Szerdán munka. Szörnyen elfáradtam. Nem egyszerű fejben tartani, mikor merre menjek, hol van az x terem, melyik osztályban lesz órám, az itteni csengetési rend számomra kínai, de nagyon.


Csütörtökön viszont minden simán ment, nagyon jó kis nap volt.

Pénteken már fáradtak voltak a gyerekek, meg én is, hulla fáradtan értem haza. Egész héten tartottam a bevált "hagyományomat": előre készülök órákra, lapocskákkal, segédanyagokkal együtt teszem össze az órákat.

Szombaton Hőgyész, Mária köszöntés (anyu is az, mami is, keresztanyám is).

Vasárnap (is) látástól vakulásig készültem órákra.

Szombat reggeli kép. Fáradt az arcom, de a mosoly maradt, kifejezetten örültem, hogy lenézve láttam a lábamat, azaz épp nem volt a hasam hatalmas lufi. :)

Ami szintén szuper: az egyik laboreredményt a héten megkaptam, és hát le a kalappal, V. után szabadon teljesen rendben van. A másikra még mindig 1 hónapot várni kell, a CT eredményre jövő hétig.

Hát ételre még mindig nem igazán költök, bár vasárnap délben kifejezetten éhes voltam, még a gyomrom is korgott. Aztán nem volt nagy evészet, egy tányér leves.

Kellemetlen helyzet a folyamatos hányinger, szédülés, szorulás, de nem panaszkodhatok, el lehet vele lenni. Persze remélem, hog kiderül, mi okozza és lehet orvosolni a dolgot. Ez a szitu most már lassan 2 hónapja totálisan erősíti bennem, amit a nagyszüleim mindig mondtak: "Csak egészség legyen".

Heti haladás: 34km, idei eddigi összes: 1232km.