2019. február 14., csütörtök

Forró kása...

Legtöbbször nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását... 😏

Irtó intenzív életszakaszban vagyok, ami most elsősorban a munkámból adódik és külső körülmény. Maga a munka sem kevés, az azzal járó plussz dolgok is sok időt elvesznek, de most még ezekre is jött plussz, ami a külső szemlélőnek nem tűnik föl. Loholok, csinálom ezt is, azt is, már csíptem le az alvásidőből, de többet nem tudok (és nem akarok). Nem járok Dr. D-hez kezelésre (megbeszéltem vele), mert nincs rá idő. 

Ma 5-kor értem haza a munkából (végig mensi görcs, 4 algoflex), azonnal kezdtem egy kötváll (kötelezettségvállalás) szövegezésével, ehhez adatgyűjtéssel, megcsináltam az aktuális tanfolyamom következő leckéjét, majd összeszedtem az infókat a következő német versmondó versennyel kapcsolatban. Kenyeret kell sütnöm. Most megírom a blogot (pihenésképp), aztán kiválasztom a versmondóra a verseket, és öreg este lesz. Mákom van, hogy holnapra még van dobozolt kajcsim, és görcsöl annyira a hasam, hogy ma nem lesz torna. 

Nagyon nehéz, nagyon fárasztó időszak ez, marad is egy darabig. (Sőt...) Így elnézést kérek mindenkitől, ha nem válaszolok azonnal, azoktól is, akik várják az új bejegyzéseket. Ha valami fontos, kérlek, a FB oldalon írjatok rám, akár többször is. Köszönöm a megértéseteket.

.