Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bölcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bölcs. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. március 4., szerda
2025. november 24., hétfő
Szabadság
"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság.
Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta a 'hogyan kellene a dolgoknak lenniük' gombját."
2025. január 17., péntek
Bölcs
Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel.
És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni.
Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról,
magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat...
Ahogy telik az idő-
és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink,
életünk szerelme is.
Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is),
kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után.
Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy
nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket.
Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal,
új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel.
A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal
úgy, hogy a legjobbat adod magadból.
Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le.
Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg!
Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról,
csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat...
Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást.
Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon.
És ha le kell szállnom a következő állomáson,
örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled!
2021. május 8., szombat
A betegség mint válság
A legrosszabb út, amelyet választhatunk, ha nem választunk utat. Minden betegség kisebb vagy nagyobb válság testi jele, a tünetek pedig egyértelműen árulkodnak a krízis okáról. Testünk, az életnek ez a nagyszerű követe egyfolytában üzeneteket küld arról, ha nem viselkedünk az élet követelményeinek megfelelően, sőt azt is megmutatja, mit kell tennünk, hogy a megbomlott harmónia újra helyreálljon. Ha nem vesszük figyelembe, akkor fájdalommal nyomatékosítja az üzenetet. így kényszerít arra, hogy foglalkozzunk a dologgal. Vagyis ha fájdalmat érzek, akkor nem vettem észre valamilyen jelzést, és az, aki egyfolytában figyelmen kívül hagyja a nagyon is látható és hallható jeleket, az ne csodálkozzon, ha egy napon már semmit sem hall és lát. Nem véletlenül mondják: "Aki nem alakítja önmagát, azt majd alakítja más."Testünk csodálatos univerzumán az élet mindent tükrözni képes, és a test, az életnek ez a nagyszerű követe, egyfolytában beszél hozzánk. Csak meg kell tanulnunk a nyelvét, és ha követjük tanácsait, akkor újra harmóniába kerülünk az élettel, a teremtéssel.
Mindenekelőtt a sok apró kis törvényszegés, amelyekkel a legegyszerűbb egészségügyi szabályokat sértjük meg, lehet oka mindenféle betegségünknek. Ha a túlsúlyosak egy kicsit kevesebbet ennének, az iszákosok kevesebbet innának, vagy netán egészen lemondanának az alkoholról, a dohányosok letennék az utolsó cigarettájukat, a lusták egy picikét többet mozognának, és egyáltalán, mindenki megtanulna tisztességesen lélegezni, pozitívan gondolkodni, jó könyveket olvasni és szép dolgokban gyönyörködni, akkor sokkal több életet menthetnénk meg, mint a mai orvostudomány minden drága eljárásával és eszközével.
De sok ember nem is akar igazából meggyógyulni, csak éppen panaszmentessé szeretnének válni, hogy aztán ott folytathassák az életüket, ahol abbahagyták. Tehát a betegség krízise, még ha csak amolyan mikrokrízisról van is szó - mondjuk, egy nátháról -, mindig a lelki-szellemi diszharmónia kifejezése, azt pedig sem gyógyszerrel, sem műtéttel nem lehet megváltoztatni, csakis a gondolkodásunk megváltoztatásával.
Sajnos a legtöbb ember nem úgy éli meg a betegséget, mint a test figyelmeztetését, hogy vegyük észre a tudatunkban beállott zavart, hanem sorscsapással, a természet szeszélyével vagy éppenséggel a véletlennel magyarázza, amely egyeseket eltalál, másokat meg nem. A test azonban a tudat látható kifejeződése, vagyis a gyógyulás sem abból áll, hogy tünetmentessé tesszük magunkat, hanem abból, hogy felismerjük az üzenet lényegét, és az általa mutatott úton járunk tovább, hogy ismét "épek" legyünk a szó holisztikus (egészre tekintő) értelmében.
Egyszer aztán majd arra is rájövünk, hogy a betegség éppen azt tette meg velünk, amit mi nem akartunk megtenni önmagunkkal. Bizonyára nem árt, ha néha megállunk egy kicsit, és végig gondoljuk, nem hagytunk-e ki, vagy felejtettünk-e el valami fontosat eddigi utunk során.
A betegségek igazi oka az, hogy elfelejtettük, kik is vagyunk igazán. Ezáltal nem annak az életét éljük, akik vagyunk, vagyis természetellenes életstílust folytatunk, ezt pedig testünk betegségként fogja kifejezni. Ha pedig felismerem ezt a jelzést, és követem az útmutatását, akkor a gyógyulás szintén a tudatban lezajló gyógyító folyamatok kivetülése, az átalakulás testi jele lehet. A betegség mindig az önmagunkhoz vezető út és lehetőség, soha nem ítélet. Ha azonban nem ismerem fel és nem ragadom meg ezt a lehetőséget, azzal arra kényszerítem az életet, hogy "korrepetáljon" ebből a leckéből, és még világosabban fogalmazza meg az üzenetét. Az, hogy a tünet milyen fontos, abból gondolhatjuk, hogy egyetlen tünetet sem tud senki imitálni.
Próbálkozzon csak meg egy kis tüdőgyulladással vagy bénulással! Ezeket csak akkor tudjuk produkálni, ha megfelelő környezetet teremtettünk hozzájuk - amit merő tudatlanságból sajnos néha meg is teszünk. Megteremtjük a legkedvezőbb feltételeket a legkevésbé sem kívánatos következményekhez, és aztán ráadásul még sorscsapásról panaszkodunk!
Akármilyen stádiumban van is egy-egy betegség, mindig megoldatlan problémák állnak mögötte: az a képtelenség, hogy nem akarunk, vagy nem tudunk az élet kihívásainak megfelelően reagálni. A betegség megmutatja, hogy nem cselekedtünk az élet szellemében, és felszólít bennünket, hogy javítsuk ki a hibát. A probléma szó "pro" (latinul -ért) előtagja azt jelzi, hogy ez a baj értünk van, vagyis segíthet abban, hogy helyesen cselekedjünk. Ha azonban nem reagálunk megfelelőképpen, vagy nem értjük meg az üzenetet, azzal arra kényszerítjük az életet, hogy még egyszer, keményebb formában, másik nyelven is elküldje ugyanazt. Hiszen nem csak a testünk betegedhet meg. A betegség megnyilvánulhat a hivatásunkban, a párkapcsolatunkban vagy éppen a gazdasági helyzetünkben is. Az életenergiánk nem áramlik szabadon, ha nem követjük a mélyen bennünk élő vágy szavát, ha másképp élünk, mint ahogyan szeretnénk, ha önmagunkkal nem vagyunk összhangban.
KURT TEPPERWEIN: VÁLSÁGBÓL FAKADÓ ÚJ ÉLET - HOGYAN OLDJUK MEG SÉRÜLÉS NÉLKÜL SORSUNK KRÍZISEIT?
2021. május 2., vasárnap
Egy csésze kávé és annak tanulságai
![]() |
| kép |
Egy csoport diákról szól, akik nagy karriert futottak be, és arra gondoltak, hogy felkeresik egyetemi tanárukat. El is mentek hozzá, beszélgetni kezdtek, és nagyon hamar panaszkodásba csapott át a beszélgetés. Panaszkodtak a stresszes élethelyzetükről, és a munkájukról.
A tanár úr kávét kínált vendégeinek. Kiment a konyhába, elkészítette a kávét és behozott sokféle bögrét, voltak közöttük márkás, drága bögrék, voltak üvegből készült, voltak műanyag bögrék. Bevitte a kávét, letette a bögréket, és azt mondta, szolgáljátok ki magatokat! Mindenki magához vette a saját maga által megtöltött kávésbögrét. S ezután azt mondta, hogy most pedig nézzétek meg, hogy mit tettetek! Megfigyeltétek-e, hogy minden szép és értékes bögre elfogyott? Hátra hagytátok az olcsó, műanyag csészéket. Ha már mindannyiótoknak az természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, akkor vegyétek észre, hogy ez a problémáitok és a stresszeteknek a forrása is.
Amit valójában mindenki akar az a kávé, nem pedig a csésze, de ti tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, és azt néztétek közben, hogy ki-ki közületek, melyiket veszi el, nem akartatok lemaradni egymástól. Tételezzük fel, hogy az élet a kávé, és a munkahelyek, a pénz és a társadalmi pozíció pedig a csésze.
Ezek mindössze csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak, a kávét élvezzétek helyette!
2020. március 2., hétfő
2020. január 8., szerda
2019. november 5., kedd
Bölcs
"Ha mindent megtennénk, amire képesek vagyunk,
szó szerint saját magunkat is elkápráztatnánk."
Thomas A. Edison
2019. szeptember 18., szerda
2019. július 14., vasárnap
2019. június 13., csütörtök
2019. március 31., vasárnap
Egyszerű
Egyszerű reggeli.
Ebéd vendégségben.
Egyszerű virág.
Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben.
Így jártam anyátokkal c. film
2018. október 5., péntek
2018. október 3., szerda
2018. szeptember 29., szombat
Minden percben elhagyja valaki a világot. Ez nincs korhoz kötve. A rideg tény az, hogy mindannyian sorban állunk, anélkül hogy ezt felismernénk. Nem tudjuk mennyien állnak előttünk, nem tolakodhatunk, nem is engedhetünk elénk senkit. Ami a megváltoztathatatlan az az, hogy nem kerülheted el a sorban állást, amibe fogantatásunkkor állunk be.
Amíg sorban állunk, sok fontos dolgot tehetünk meg a várakozás kellemesebbé tevéséért
• Élvezz minden pillanatot
• Tégy különbséget a hasznos és haszontalan dolgok között
• Legyen fontossági sorrended
• Legyen időd magadra, és szeretteidre
• Mosolyogtass meg embereket
• Konfliktusokat próbáld száműzni az életedből amennyire csak lehet.
• A békét keresd még akkor is amikor nagyon nehéz.
• Tudasd azokkal, akik fontosak neked, hogy mennyire szereted őket
A sor halad, és nem tudhatod, hol állsz benne.Norbert T. (H)írmorzsák.ie
2018. szeptember 14., péntek
Tanmese a gazdagságról
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegénységben is élnek emberek és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családba született. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát: -Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa! -Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? -Igen. -És mit láttál meg mindebből? -Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben,mire a kisfiú hozzátette: -Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetünk…
(forrás)
![]() |
| kép |
2018. szeptember 13., csütörtök
„Az úton járás egyfajta művészet. Ha mindig sietünk, elfáradunk, és nem érünk célba. De ha megállunk, és nem megyünk tovább, akkor sem jutunk el a célig. Az úton járás művészete azt jelenti, hogy a horizontra, a látóhatárra tekintünk, és arra gondolunk, hová is akarunk eljutni, vállalva az út összes fáradtságát. Az út pedig sokszor nehéz. (…) Mert van sötétség, jönnek sötét napok, az eltévelyedések napjai, sőt az elesések napjai! Elesik valaki, elesik… De gondoljatok csak mindig erre: ne féljetek az eleséstől! Az úton járás művészetében nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem hogy ne maradjunk a földön. Kelj fel azonnal, és menj tovább. És ez szép, ez egy mindennapos munka, az utat járni emberien, emberséggel. (…) Ne félj tovább menni!”
(Ferenc pápa)
2018. szeptember 11., kedd
2018. szeptember 10., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




















