2014. január 21., kedd

Egy év Ausztriában

Ma van egészen pontosan 1 éve, hogy elkezdtem dolgozni Ausztriában. 2013. január 17-én felmondtam a munkahelyemen, 18-án elbúcsúztam a gyerekektől, hétvégén még elmentem anyuékhoz, és 21-én, hétfőn indult a RNL, a real new life, hajnali 2-kor beszálltam a kisbuszba és tele totális izgalommal, várakozással, de tele bizalommal elkezdtem E-nél dolgozni.
 



 
 



 
 
 




 
 





 
Figyeltem a kajára, edzettem, végeztem a dolgom, sétáltam, volt 1-2 szuper kimenőm. Iszonyatosan sokat csomagoltam, dobozoltam, sok ezer kilométert utaztam. Megismertem a kolleganőimet, a sofőrünket, és általuk még jó pár embert. Sok-sok gyönyörű helyen jártam, a hegyeket egy év után sem tudom megunni. Teljesen másfajta világ nyílt meg előttem. Rengeteg mindent tanultam magamról, másokról. És idén már megvolt az 1. etap...
 
 
 
 
 

84-86. nap

84. nap, 01. 19., vas.

 
Borzalmasan nehéz utolsó munkanap volt kint. Ráadásul ilyenkor az egész házat ki kell takarítanom, és úgy hazamenni hétfőn, mintha ott sem lettem volna. Estére olyan hulla voltam, hogy képtelen voltam már megírni a blogbejegyzést.
 
Reggeli: kávé, sonka, lenmag kenyér, tojás.
 
 
Ebéd: sült hús, sült édesburgonya, saláta.

 
 
Uzsonna: tonhal, édesburgonya, saláta.
 
Séta: másfél óra:


 
Vacsora: 3 főtt tojás, saláta.
 
 

85. nap, 01. 20., hétfő

 
A csomagok rendben, minden tip-top, indulhatunk :)

 
Már délelőtt fél 9-kor ott voltak értem, először jöttek hozzám, így találkozhattam azokkal a csajokkal, akikkel eddig jártam ki. Nagyon kedvelem őket, legalább pár szót tudtunk váltani.
 
Este 5 körül értünk Mohácsra. K. várt, ez ritka dolog, mert általában dolgozik, amikor hazaérek. Ritka és nagyon jó dolog.
 
Várt a súlyzókészletem is :)

 
Gyors kiapkolás, gyors bevásárlás, és nem voltam többre képes, bezuhantam az ágyba.
 
 

86. nap, 01. 21., hétfő

 
Ma van egészen pontosan 1 éve, hogy elkezdtem dolgozni Ausztriában. 2013. január 17-én felmondtam a munkahelyemen, 18-án elbúcsúztam a gyerekektől, hétvégén még elmentem anyuékhoz, és 21-én, hétfőn indult a RNL, a real new life, hajnali 2-kor beszálltam a kisbuszba és tele totális izgalommal, várakozással, de tele bizalommal elkezdtem E-nél dolgozni.
 
Ma reggel már fél 6-kor kukorékoltam. Olyan fáradtan ébredtem, hogy szó szerint kellett fél óra, amire egyáltalán ki tudtam kászsálódni az ágyból. Pár napja iszonyatosan fájnak a lábaim, mintha betonból lennének, le akarnak szakadni, és olyan érzésem van, hogy belülről szét akarnak robbanni. Biztosan a sok üléstől, de nagyon kellemetlen...
 
Gyorsan reggeliztem. Mivel maradt tegnapról egy szenyó, az volt a reggelim. Aszalódott, ütött-kopott kis nyamvadék volt már, de semmi baja, és kaját nem dobok ki.

 
Aztán írtam egy listát azokról a dolgokról, amiket meg kell csinálni. Gondolkodás nélkül mindent felírtam, ami csak az eszembe jutott. Sok könyvet olvastam, amiben azt tanítják, hogyan kell, hogyan érdemes tervezni. Rövid-, közép-, hosszútávú célok, prioritások felállítása, egyebek. De ha így terveztem volna, még tán délre sem lettem volna kész, és ez csak a tervezés! Maradt hát az össze-vissza felírás, és sebtiben neki is láttam az eslő dolognak. Majd a másodiknak. És így tovább.


 
3 óra leforgása alatt
- elpakoltam
- kimostam (kézzel)
- meglocsoltam a növényeimet
- megsütöttem 3 napra előre a húst
- megfőztem a rizst
- elmosogattam
- megírtam a pénzügyeimet
- elküldtem a fontos emaileket
- elmentem pénzt váltani
- lemostam a kocsit-
- voltam boltban a maradék cuccokért
- rendet raktam a kocsi csomagtartójában...
 
És amit 4 hónapja halogattam, azt most 1 óra alatt megcsináltam: a régi sim kártyámról végre átírtam az újra a telefonszámokat.
 
Majd megebédeltem: sült csirke, rizs, savanyúság,

 
és bedőltem az ágyba, húztam is a lóbőrt délután 4-ig.
 
Amikor hazajövök a kinti 2 hét után, annyira fáradt vagyok, hogy az valami embertelen. Régebben nagy terveim voltak mindig a hazaérős hétfő utáni napra, de már rájöttem: ez a nap a pihenésé, az alvásé, hiszen hulla fáradtan semmi értelme semminek.
 
A kajatervben már most van változás: a kenyér helyett pufi rizs lesz. Egyszerűen anyagi megfontolásból: elfogyott a lenmaglisztem, és most olcsóbb, ha pufizom.
 
Uzsonna: saját őszibarack lekváros (azaz totálisan mindenmentes lekváros) pufi rizs.

 
Vacsora: 2 tojás, 2 sz. sonka, sült csirke.
 
 
Ja, és véletlenül a 3 közül az egyik pufi rizs sós volt (amúgy naturt veszek mindig), és ez annyira de annyira finom, el is régcséltam a nap folyamán...
 
Folyadék ma is rendben.
 
Tegnap és ma nagyon sokan írtak azok közül, akik az elején hozzám fordultak tanácsért fogyás-alakulás ügyben, volt, aki fotót is küldött, és csupa-csupa jó hír jött. csinálják, figyelnek az étkezésre, edzenek, szépen alakulnak. Nekem nincs sok részem a dologban, hiszen legtöbbjük csak iránymutatást kért, mégis nagyon jó érzés, hogy jelentkeznek, hogy megosztják az örömüket velem is.
 
Holnaptól már nekem is lesz edzés, a kajámat szerdára már bedobozoltam. :)