Holnap anyu születésnapja. Ma gyűlt össze a szűk család egy kis találkozóra és ünneplésre. ♡
Én még kora délelőtt átmentem K-hoz. Most tudta meg, mi van velem, mi vár rám, eléggé letaglóztam szegényt a hírrel. (Nekem már nem újdonság, benne vagyok a sűrűjében jó ideje.)
Rövid volt az idő a családdal, de legalább erre a pár órára láthattuk egymást, együtt lehettünk, beszélgethettünk. Én nem is tudom elmondani, mennyire szeretem ezeket az alkalmakat, mennyire feltölt egy-egy ilyen találkozás. ♡
Mindent a húgom szervezett, itt is köszönöm neki! ♡
Nekem már megy a műtét előtti diéta, így más levesem volt.
Vittem a rizsemet és ott kisütöttem a szelet halamat.
A desszertes tányérom üres maradt. Azért szinte mindent megszagoltam. És a 3 liter bubomentes víz is megvolt délutánra.
A húgomtól én is kaptam ajándékot: egy szív alakú követ a gyűjteményéből. Hogy vigyem magammal, erőt ad. ♡
Amikor elbúcsúztunk, mamikám mondta, hogy csak ne féljek, nem vagyunk mi olyan fajta, amelyik akármitől megijed. Na ekkor tudatosodott bennem, hogy a műtét előtt utoljára voltam Hőgyészen. És hogy tényleg már csak 4 nap és elméhtelenedem. ;) Üres lesz a kaptár. :D (Na jó, itt fejezem be, úgy érzem magam, mint a Nagypapa Dolák-Saly, amikor előadja a Fingó sztorit. Nem morbidizálok tovább. ;) )
Csodás nap volt, mindenkinek mindent köszönök! ♡
