Napi 10-15 alkalom, amikor az látszik anyun: ennyi volt.
Vannak esetek, amikor a fájdalomtól elájul.
A morfiummal már nem várom meg a 6 órát, ha 4 óra telt csak le és kéri, beadom.
Ma egy ápolónő volt anyuval éjszaka. Eleinte kemény lelkiismeret-furdalás gyötört, amiért nem én vagyok vele folyamatosan, de az eszem meggyőzött arról, hogy minden lehetségeset megteszek anyuért, magammal is kell foglalkoznom, a minimum az, hogy aludnom kell.
Ma reggel 7-re jöttem át. Az éjszakás Zs. ment, én maradok este 8-ig.
Anyu be-bealszik, be-beájul. Az előbb szólt:
- Gyorsan, gyorsan, gyere, menjünk a konyhába, kávét kell adni nekik! Finom, jó erős kávét!
- Kik jönnek, anyukám?
- Mindenki! Gyorsan, menjünk!
- Anyu, megfőzöm én a kávét, jó?
- Jó, jó, de ne beszélgess itt velem, menj, siess, mindjárt itt vannak!
A "vicc": már korábban a konyhapultra készítettem a kávéfőzés kellékeit, mert a koffeines is és a mentes is elfogyott. Jön M. is, a húgom is, legyen kész. Így megfőztem a kávét. Nekik is és mindenkinek.
