Az első karácsony nélkülük. Anyut 11, mamit 7 hónapja láttuk utoljára. Mindig ők tartották a családi karácsonyt. Idén én vállaltam.
Vettem egy terítőt textil szalvétával, felpróbáltam az asztalra, de nem adta vissza azt az érzést, amit szerettem volna. Mivel középen már egy ideje a horgolt terítő volt, elővettem négy kis szintén horgolt terítőcskét, amik Hőgyészen mami vitrinjében voltak mindig, az asztalra próbáltam. Ez az! Pontosan ezt az érzést kerestem.
A többi adta magát. A poharakat anyutól hoztam át tavasszal, használom is, hétköznapokon is néha.
Két éve ugyanez volt anyu egyetlen mohácsi karácsonyi nagy asztalán.
Az arany szélű készlet egyértelmű volt, minden családi ünnepen ebből ettünk.
Az evőeszközök sokáig ott voltak anyu szekrényében. De egyik garázsvásárlónak sem nyerte el a tetszését. Emlékszem: már szinte mindent elvittek, ezek ott lapultak egy elég zacskóban. Kikészítettem a konyhaasztalra, hogy még gondolkodom, hazahozzam-e. Végül hoztam. Pár napja felpolíroztam őket, csillogva várták az ünnepet.
A gyertyatartó ezer éves. Ha jól emlékszem, még mamiék présházából való.
A menün nem sokat agyaltam. És mindenkinek be is jött.
Este...
... egy kis dídzséskedés ...
... majd egy mini Mini.
Reggeli után a húgomék hazautaztak.
(Minden fotót a húgom készített, a kollázsokat is.)
Nagyon hálás vagyok ezért a két napért, hogy a húgomék eljöttek, és ha csak négyen is, de együtt lehettünk.
